The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

54.rész: Gyűlés

Pár pillanatig mélyen a szemembe nézett. Az arcáról leolvastam, hogy meglepődik, de aztán egyből harag váltotta fel.

-Nem hittem volna, hogy pont téged látlak majd itt. - szólalt meg.

Ezután mindenki rám nézett, hiszen egyértelmű volt, hogy ezt nekem mondta.

-Oh, Nanett, te ismered őt? - nézett rám Tamora, majd egy gonosz mosoly jelent meg a száján és válaszra várt.

-Valamikor ismertem. - feleltem mindvégig figyelve, hogy ne essek ki a szerepemből.

-Gyere ide. - biccentett maga mellé. - Emberek! Ő itt a legújabb tagunk. Gerard fiától tanulta a fegyverhasználatot, szóval elég ígéretes. - dicsért, majd rápillantott Theora. - Mit gondolsz Nanett, tudnád bizonyítani hűségedet? - tekintett rám.

-Mégis mivel? - fordultam felé.

Erre azonnal nem felelt, csak egy irányítót adott a kezembe, amin egy gomb volt, amit lehetett forgatni.

-Ez a rács vezeti az áramot. Azzal a gombbal pedig tudod szabályozni az erősségét az áramütésnek. Tedd meg. - mondta az utolsó mondatot parancsolóan.

Én Theora emeltem tekintetemet, aki unottan és dühösen nézett vissza rám, de szemébe láttam a csalódottságot is.

-Csináld csak. Az árulásodnál jobban úgysem tud fájni. - vetette oda nekem.

Bár, legszívesebben nem tettem volna semmi ilyet, de valahogy az arcomra erőltettem az utálatot és eltekertem egy közepes fokozatra a gombot, ami ugyan fáj neki, de messze van attól, hogy akár kárt is tegyen benne.

Fájdalmas üvöltés hagyta el a száját, majd pár pillanat múlva elájult, én pedig nullára fordítottam a kapcsolót.

-Ezzel bizonyítottad, hogy bízhatunk benned. - veregette meg a vállamat, majd visszaálltam a helyemre, miközben láttam, hogy Nolan a tömegben áll és végig figyel.

*A gyűlés végén*

A legtöbben már elmentek, fegyverekkel felszerelve. Tamora és Gerard szétosztotta az emberek között azokat, amiket még a bejövetelemkor láttam.

-Nanett, beszélhetnénk? - lépett oda hozzám Nolan.

-Miről akarsz beszélni? - vontam fel fél szemöldökömet, miközben én is elvettem egy pisztolyt, ami még ott maradt.

-Csak azt akartam mondani, hogy csodállak, hogy így szembe tudtál fordulni a barátaid ellen. Meg egyébként sajnálom, hogy meggyanúsítottalak azzal, hogy te is közéjük tartozol. - nézett rám komolyan.

-Elvan felejtve. - vontam vállat, majd a másik polchoz mentem, hogy nyugodtan tudjak hallgatózni.

-Te maradj itt vele és szedd ki belőle az információt. - mondta Monroe az egyik emberének, majd elment.

Ennyit akartam csak tudni. Ezután kimentem és megvártam míg Tamora is elhagyja a helyet a kocsijával, majd beültem Derek mellé.

-Még nem mehetünk el. - mondtam úgy, hogy közben csoportos hívásban voltunk telefonon.

-Miért? - hallottam meg a bátyám értetlen hangját.

-Mert elfogták Theot és megakarják kínozni. Megvárom amíg Nolanék is elmennek, majd kihozom. - magyaráztam meg.

-Komolyan megint te akarod megmenteni azt az idiótát? - fordult felém Derek.

-Ne aggódj, nem lesz nehéz. Megoldom egyedül is. - pillantottam a mellettem ülőre.

-Azt kideritetted, hogy mit terveznek? - váltott témát Liam.

-Igen. Monroe mutatott egy térképet, amin pontok voltak jelölve. Azt mondta, hogy ezeken a pontokon irtást akarnak szervezni, de egyenlőre itt kezdik, majd csak utána terjeszkednek. - meséltem el amit hallottam.

-Tehát nem csak itt akarják holtan látni a természetfelettieket, hanem az egész világon. - szólt most már Lydia.

-Ez pedig még nem minden. - mondtam sóhajtva. - Nem csak vadászokat sikerült maguk mellé állítani, hanem majdnem mindenkit. Láttam nővéreket, akik a kórházban dolgoznak. Láttam rendőröket is. Sok iskolatársunk is jelen volt. Ráadásul mindenkit felfegyvereztek. - tájékoztattam őket.