The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

52.rész: Terv végrehajtása

*Másnap*

Reggel, mint ahogy szoktunk elmentünk a suliba. Aztán harmadik óra után kezdtünk bele a terv végrehajtásába. Tudjuk, hogy Tamora mindig ekkor megy el az autómatához kávéért, mi pedig azon a folyosón voltunk. Pontosabban Scott, Stiles és Liam volt ott velem.

-Tudod mit? Eddig mindig csak a gond volt veled. Folyton bajba keverted magad, ahonnan nekünk kellett kihúzni. - beszélt hozzám Scott hangosan, hogy akár többen is hallják, de főként Monroe.

-Igen? Tudjátok, én legalább megpróbáltam nektek segíteni ahogy tudtam. A te seggedet is megmentettem attól, hogy szétverjék. - fordultam utóbbi mondatomnál Liam felé és mondtam szemrehányóan. - És legutóbb mit csináltam? Megmentettem Dereket egy rohadt golyótól! Mindezt miért? A nagy semmiért. - mondtam dühösen, majd Monroe mellett mentem el, aki egy önelégült mosollyal nézett rám.

Bementem a termünkbe, ahol a szokásos helyemre leültem és már csak a következő szünetre vártunk.

*Következő óra után*

Amint szólt a csengő, mindenki szedelőzködni kezdett, én pedig továbbra is úgy tettem, mintha haragban lennék a többiekkel, mivel ugye sosem lehet tudni az osztályból is ki az, aki a vadászok közé tartozik.

-Nanett McCallt kérném a tanácsadói irodámba. Köszönöm. - hallottam meg a hangosbemondóból Tamora hangját.

Tehát sikerült a terv első szakasza.

Fogva a táskámat az iroda ajtaja elé léptem, majd egy kopogás után benyitottam.

-Ülj le kérlek. - mutatott maga elé, én pedig így is tettem. - Hallottam, hogy vitád volt néhány diáktársaddal. Szeretnél róla beszélni? - nézett rám folyamatosan mosolyogva.

-Rendben, elismerem. Igaza volt. - sóhajtottam.

-Erre a mondatra vártam. - mosolyodott el gúnyosan. - De azért még lenne pár kérdésem. - dőlt előre és könyökölt az asztalra. - Kezdem azzal, hogy a sebed hogyan van? - billentette oldalra a fejét, én pedig felálltam és felhúztam a pólómat, ahol ott volt egy seb, olyan részen, ami hihető volt, hogy nem halálos. Hála Lydia már mondhatom, hogy művészi smink tudásának. - Gyorsan kijöttél a kórházból. - gondolkozott hangosan.

-Nos, rám nem hat a sisakvirág. - néztem rá komolyan. - És igen, Scott elmondta, hogy a golyón volt sisak virág, érezte rajta. - magyaráztam meg mivel nem igazán értette, hogy ezt honnan tudom.

-Ez nem történt volna meg, ha nem ugrasz az elé a szörny elé. - mondta szemrehányóan.

-Tudom, már megbántam. Azt hittem szeretem, de ez is egy emberi gyengeség. Nemde? - néztem fel rá vállat vonva. - Hálát pedig nem kaptam érte. Sőt, nem is vártam volna hálát, csak egy kis megbecsülést, de... - mondtam volna, de ennyire még nem sikerült beleélnem magam, hogy úgy tűnjön, komolyan gondolom.

-Ezektől a szörnyektől nem kaptál semmit. - fejezte be helyettem. - Gondolom emiatt vesztetek össze Scott-tal. Tudom, hogy a bátyád, de ő is közéjük tartozik. Te tudnál nekünk segíteni, hogy mi nyerjünk. - tekintett rám némi bizalommal.

-Egy Argent-től tanultam, tehát még csak be sem kell tanítani. - tettem hozzá, mire felcsillant a szeme.

-Szóval, csatlakozol hozzánk? - mosolyodott el kissé gonoszan és a kezét nyújtotta.

-Csatlakozom. - bólintottam, majd kezet ráztunk.

-Rendben. Akkor ma este 8-ra gyere Gerard raktárába. Feltételezem tudod hol van, ha már a fiától tanultál. - állt fel velem egyszerre.

-Tudom és ott leszek. - biccentettem, majd elhagytam az irodát.

Ezek után ugyanúgy mentem órára, de most nem beszéltem a többiekkel. Fenn kellett tartani a látszatot, hogy utáljuk egymást. Viszont ők is hallottak mindent, mivel mikor kijöttem, akkor nem messze álltak a tanácsadóitól, így legalább már nem kell nekik elmesélnem a történteket.