The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

53.rész: Megbeszélés

Órák után hazasiettem, majd ott vártam meg a többieket, akikkel megbeszéltük ide a találkozót.

-Tehát sikeres volt. - lépett be az ajtón Scott a többiekkel a háta mögött, majd végül Derek is belépett a lakásba.

-Nos, úgy tűnik, hogy elhitte, de ő Monroe, nála sosem lehet tudni. Egyébként, ma este lesz egy megbeszélés. Lehet kiderül mi a szándékuk. - vezettem körbe tekintetem rajtuk.

-Biztos elakarsz menni? - nézett rám a mellettem álló Derek.

-Muszáj lesz. Most már belevágtunk a dolgokba, szóval nem hátrálhatok meg. Különben sem félek tőlük. Bármi lesz, megoldom. - néztem mélyen a szemébe, amiben láttam, hogy őszintén aggódik. - Gondolom Scott elmondta nektek is, hogy mit hallott, így a részletekbe nem kell beavatnom titeket. - fordultam falkánk azon tagjai felé, akik nem rendelkeznek vérfarkas erőkkel.

-Igen, de a biztonság kedvéért a közelben leszünk. Nem tudjuk mit akarnak megbeszélni és nem is bízhatunk benne teljesen, hogy hisz neked, szóval jobb, ha csak ott vagyunk. - szólt Lydia.

Erre már nem szóltam semmit, csak bólintottam. Ezután még beszélgettünk erről a témáról és próbáltunk tervezgetni, esetleges forgatókönyveket kitalálni, hogy mi történhetne, majd hamar eljött az idő. Amíg én gyorsan átöltöztem és elrejtettem a fegyvereimet a ruhám alá, addig a többiek közül páran már elindultak a helyszín közelébe, majd én is beültem Derek kocsijába, aki a helytől nem messze állt meg, ahol látjuk a többiek is.

-De azért légy óvatos. Ha pedig bármi van, mi itt leszünk kinn. - fordult felém Derek, majd odahajolva hozzám adott egy puszit a homlokomra.

Ezután kiszálltam és magabiztos léptekkel mentem be, ahol meglepő látvány tárult elém. Először a sok ember tűnt fel, akik közül sokat névről, de sokakat csak látásból, viszont ismerek. Olyan emberek, akikről el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha tudnának ártani bárkinek is. Kiszúrtam a tömegben kórházi dolgozókat is, de ott voltak osztálytársak és iskolatársak. Majd a fém polcok voltak, amik feltűntek és az a rengetek fegyver, amik rajtuk pihentek.

-Köszöntök mindenkit! - hallottam meg Tamora hangját beljebbről, de nem láttam, mivel nálam magasabb emberek álltak előttem, viszont előre furakodtam. - Mind egy célért vagyunk itt, méghozzá azért, hogy kiírtsuk a természetfeletti lényeket a városból. De ez még nem minden. Az egész világot szeretnénk megtisztítani ezektől a szörnyszülöttektől. - szónokolt, majd egy nagy térképet akasztott a falra, ahol pöttyökben voltak megjelölve helyek. - Viszont egyenlőre gondolkodjunk kicsiben. Először itt kell megoldani a gondokat. A legtöbbőtök vagy szemtől szemben szembesült ezekkel a lényekkel, de szerencsésen megúszták, vagy egy családtagjuk, barátjuk, ismerősük látta ugyanaz és talán nem is élte túl. Tehát ugyanazt akarjuk, elégtételt venni. - szónokolt, majd csettintett egyet és pár embere bement egy ajtón.

Pár pillanat múlva a két fickó úgy tért vissza, hogy közben cipeltek valakit, akit egy vasrácshoz kötöztek, miközben eszméletlen volt. Először nem hittem a szememnek, de aztán rákellett jönnöm, hogy ő ott Theo. Vérfoltos és koszos ruha volt rajta, tehát már egy ideje fogva tartják.

-Mint látjátok, ő itt egy vérfarkas. - folytatta, majd a haját megfogva emelte fel a fejét, így az agyarai látszottak. - Ébredj! - adott neki egy pofont, amitől magához tért.

Zavarodott volt, először nem tudta hol van, majd megállapodott rajtam a tekintete.