The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

44.rész: Invitálás

*Másnap*

Épp kicsengettek a negyedik óráról amikor beleszólt valaki a hangosbemondóba.

-Nanett McCallt kérném a tanácsadói irodámba. Köszönöm. - hallottam meg Tamora hangját.

Összenéztünk a többiekkel és fogalmunk sem volt róla, hogy mit akarhat pont tőlem, amikor tisztában van vele, hogy ellentétes oldalon állunk.

-Legyél óvatos. - súgta nekem a bátyám mire bólintottam és elindultam.

A folyosón velem szembe igyekeztek Liamék.

-Miért hív? - kérdezte azonnal Mason.

-Nem tudom, de nem hiszem, hogy a továbbtanulásom érdekelné őt. - ráztam meg a fejem.

-Hé, bármi van, mi a közelben leszünk szóval csak szólj. - nézett mélyen a szemembe Liam, mire bólintottam és innen már csak pár méterre van tőlem az iroda, a folyosó végén.

Vettem egy nagy levegőt, majd magabiztosan léptem az ajtóhoz és kopogtam, majd be is nyitottam.

-Jó napot. - köszöntem kimérten, majd becsuktam magam után az ajtót.

-Ülj le kérlek. - mutatott az asztal felőlem lévő részére, ahol egy szék volt.

Így is tettem, de a szemem végig rajta tartottam, nehogy trükközzön valamit.

-Mit akar? - szólaltam meg egy perc hallgatás után.

-Csak szeretném tudni. - felelte és az asztalra könyökölt.

-Mégis mit? - néztem rá furcsán.

-Hogy miért segítesz ezeknek a szörnyeknek. - mondta ki egyszerűen, majd látva az értetlen fejemet, folytatta. - Mivel tudom, hogy a testvéredet úgy harapták, így gondolom te ember vagy. Ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a mi oldalunkon kéne harcolnod ellenük. - magyarázta meg.

Erre nem bírtam ki és felnevettem, mire már ő nem értette.

-Ugye nem gondolja, hogy a saját testvérem ellen fogok fordulni? Arról nem is beszélve, hogy ugyanúgy én is a falka tagja vagyok, sőt, inkább már mondhatnám, hogy ők a családom. Emellett pedig még van sok természetfeletti ismerősöm, akiket ugyanúgy tisztelek és szeretek is. - néztem rá most már komolyan.

-Csak nem gondolod, hogy ők is ugyanígy gondolják? Neked is bekéne látod, hogy csak egy egyszerű ember vagy, semmi több és ezt ők is tudják, így számukra nincs hasznod. - hajolt közelebb. - Állj át a mi oldalunkra. Segíts őket legyőzni. Nálunk fontos része lehetsz a csapatnak.

-Nem tudom mit feltételez rólam, de nem vagyok áruló, Tamora. - feleltem komolyan, majd felálltam és az ajtóhoz léptem, de onnan visszafordultam. - Remélem készen áll a háborúra. - néztem mélyen a szemébe, majd meg sem várva a választ, kiléptem az ajtón.

-Hihetetlen ez a nő. - lépett oda hozzám azonnal Liam, Masonnel és Coreyval az oldalán.

Gondolom Liam hallgatta mit beszélünk, szóval elsem meséltem, de egyetértettem ezzel.

-Szerintem ők sem hitték el, hogy majd hátat fordítasz nekünk, főképp, hogy a testvéred is közénk tartozik. - rázta meg a fejét Corey.

-Bármit lehet rám mondani, de azt, hogy áruló vagyok, azt egyáltalán nem. - forgattam meg a szemem.

-Istenem McCall, téged lehetetlen megtalálni. - termett hirtelen előttem Finstock edző. - Holnap meccs lesz és számítok rád is, kell oda az a nyers erő, ami benned lakozik, szóval remélem valaki ismét feldühít. Ma edzés. Szólj a testvérednek is. - veregette meg a vállamat. - Dunbar, ez neked is szól. Győznünk kell. - nézett ránk felváltva, majd mielőtt bármit is szólhattunk volna, el is tűnt.

Egyszer játszottam eddig egy mérkőzésen azóta, amióta azon a tesi órán, pusztán dühből játszottam, ami miatt felvett a csapatba. Igazából élveztem is, mert szeretek lacrosseozni, de most erre van legkevésbé szükségem ebben a helyzetben.