The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

56.rész: Hivatalos

Pár pillanatig még csak néztem a zárt ajtót amin az imént kiment, majd felálltam és utána mentem. Megkell beszélnünk ezt az egészet. Már amióta elment, megszeretném beszélni a történteket, hogy akkor mi ez az egész, majd aztán jött azzal, hogy megcsókolt és újra nem beszéltük meg az elmúlt időszakot.

Amint elhúztam a vas ajtót, megláttam a földön üldögélni. Csendben leültem mellé és egy ideig nem mondtam semmit.

-Szereted őt? - kérdezte pár perc csend után.

-Csak úgy, mint Scott-ot vagy Stiles-t. Úgy szeretem őt, mint a testvéremet. - feleltem rá sem nézve.

-Kérlek legyél velem őszinte. Volt köztetek valaha valami? - láttam a szemem sarkából, hogy engem néz.

-Derek, esküszöm neked, hogy soha nem volt köztünk semmi Theoval és én nem is akartam, hogy legyen. Ha pedig nem tűnt volna fel, téged szeretlek már a kezdetektől fogva. - néztem most már rá.

Erre nem felelt, csak elmosolyodott, majd egy hirtelen mozdulattal megfogta a derekamat és az ölébe húzott, úgy, hogy neki közben ki volt nyújtva a lába.

-Tudod, amikor először megláttalak, tudtam, hogy elcsavarod a fejem. De megmondom neked őszintén, pedig én ritkán mondok ilyet, féltem lépni. Rideg voltál velem és csak ritkán engedtél magadhoz közel. Nem tudtam mit gondoljak rólad. - nézett mélyen a szemembe és őszinte volt.

-Te voltál az, aki beengedte az exedet a lakásba és hagyta, hogy itt legyen egy ideig. Szóval szerintem nekem most fel kéne háborodnom. Csak azért voltam távolságtartó, mivel azt gondoltam, hogy még mindig szereted őt. Valahogy nem illettem a képbe. - sóhajtottam.

-Még, ha nem is úgy váltunk volna el, ahogy, akkor sem akartam volna hozzá visszamenni. Különben sem ő ejtette a legnagyobb sebet rajtam. - mondta ki hirtelen, de aztán láttam rajta, hogy azonnal meg is bánta. - Viszont hagyjuk is. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy akkor is és most is téged szeretlek. Tudod jól, hogy nem vagyok érzelgős és nem vagyok ez a típus, de te ezt hozod ki belőlem. Szóval csak tudni szeretném, hogy lennél-e a barátnőm? - mondta végig úgy, hogy a földet figyelte, majd az utolsó mondatnál a szemembe nézett.

-A világ legmorcosabb farkasa, a nagy Derek Hale a romantika egy kis morzsáját mutatta? Erre nem lehet nemet mondani. - mosolyodtam el, majd megcsókoltam őt.

Ezután megölelem és hallgattam a szuszogást.

-Tudtam én, hogy ez lesz a vége. - lépett ki hirtelen az ajtón Lydia. - De azért rosszul esik, hogy nem mondtad el. - nézett rám tetetett szomorúsággal, de tudom, hogy őszintén örül és valójában nem zavarja, hogy nem szóltam erről.

-Nos, nem számítottam erre. - jelent meg mellette Scott is, miközben mi felálltunk a földről. - De örülök neked hugi. - mosolyodott el, majd megölelt. - Tudod, hogy hogyan vélekedek rólad Derek, mindig számíthattam rád és te is rám, de, ha megbántod... - fordult a férfi felé és próbált komoly lenni, de aztán elmosolyodott és kezetfogott vele.

Igazából, furcsa volt ilyennek látni őt. Soha nem volt ilyen senkivel, de végülis megvédi a testvérét, amit én aranyosnak találok. Megfogtam Derek kezét amit összekulcsoltam vele, épp ekkor viharzott el mellettünk Theo, aki egy szó nélkül elment. Nem tudom mit gondolhat és nem is értem, hogy mi ez a nagy sietség, de igazából nem tudok vele mit tenni.