The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

17.rész: Elmondás

Lydia nem szólt semmit, csak óvatosan megrázta a fejét és elengedett.

-Nézd, te egy nagyszerű lány vagy és én látok rá esélyt, hogy ő is szeret téged, de ne felejtsük el, Derekről beszélünk, aki nem egy egyszerű eset. Elég nehezen mutatja ki, hogy mit érez.

-Te egyébként mit gondolsz? Hülyeség szeretnem őt? - néztem rá szomorúan.

-Szerintem egyáltalán nem hülyeség! Sőt, nagyon aranyos! És szerintem Scott is támogatna benne, ha elmondanád neki.

-Nem! Azt nem! Elég ha Stiles és te tudjátok a falkából. Kérlek, ne mondd el senkinek! - néztem rá komolyan.

-Én nem mondom, de azért beszélj még Stiles-sszal is. Aggódik érted. - tette a kezét vállamra bátorítóan.

Ezután a hátam mögé nézett és megfordított, így láthattam Stilest, amint Scott-tal jön ki a suliból.

-Majd még találkozunk, szia! - öleltem meg gyorsan Lydiát, majd odasiettem Scottékhoz. - Stiles, beszélhetnénk...négyszem közt? - céloztam rá, hogy Scott menjen.

-Akkor én hazamegyek. Otthon találkozunk. - indult el, majd visszafordult. - Legközelebb igyál reggel kávét. - fordult vissza egy pillanatra hozzám intézve szavait, majd nevette el magát és elindult.

Erre csak a szememet forgattam, majd Stiles felé fordultam.

-Akkor elmondanád mi történt tegnap? - nézett rám kérdőn.

Egy fájdalamas sóhaj után elmeséltem azt neki, amit Lydiának is.

-De nagyon kérlek, ne mondd el senkinek, főképp ne neki. Lydia tudja még rajtad kívűl, de már így is kettővel több ember tudja ezt, mint amit szerettem volna. - ráztam meg a fejem.

-Ne aggódj, tőlem senki sem tudja meg. - mosolygott rám bátorítóan. - De egyébként tudod, hogy a barátod vagyok és megmondom az igazat. - nézett rám komolyan. - Derek nem egyszerű eset. Nála sosem lehet tudni, hogy mit gondol, szóval előre szólok, hogy ez nem lesz egyszerű. - ölelet meg vígasztalóan.

-Igen, tudom nagyon is jól tudom. - sóhatottam. - De most mennem kell, mert megkell beszélnem Derekkel ezt a dolgot, hogy megtanít harcolni, szia. - toltam el magatól óvatosan, majd elindultam.

-Nani! - szólt utánam, mire megfordultam. - Sok sikert! - kacsintott, mire elmosolyodtam és hazamentem.