The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

55.rész: Kiszabadítás

Még negyed óráig átbeszéltük a történteket, majd ekkor indultam be. Derek velem akart jönni, de nem kellett. Egy emberrel könnyen elbánok, ráadásul így kevésbé vagyok feltűnő.

Bementem a bejáraton és így háttal volt nekem a fickó, aki épp akkor rázta meg Theot. Mögé rohantam majd a pisztolyom sarkával fejbe ütöttem, amiatt pedig elájult. Ezután pedig gondosan ügyeltem arra, hogy ne látszódjak a kamerán, így mentem közel mindegyikhez és törtem szét.

-Minek jöttél ide? Talán most a vadászokat is elárulod, ahogy tetted a bátyáddal is? - nézett rám gúnyosan

-Befognád a szádat? Épp próbállak megmenteni. - forgattam meg a szemem.

-Csak nem értem miért, amikor ezekhez csatlakoztál. - fújtatott idegesen.

-Majd elmagyarázom. - emeltem rá tekintetemet, majd felvillantottam a vérfarkas szememet.

-Mi? Te most komolyan... - kereste a szavakat.

-Mint mondtam, majd elmagyarázom. - ismételtem el magam, majd sikerült kiszabadítanom. - De most menjünk, mielőtt észreveszik, hogy nincs kamera. - mondtam, majd megfogtam a kezét és úgy mentünk Derek kocsijáig.

Amint beszálltunk, meg is csörrent a telefonom. Ismét csoportos hívás van.

-Theo, jól vagy? - hallottam meg Scott hangját.

-Miért fogtad a kezét, amikor jöttetek? - szegezte hozzám a semmiből Derek a kérdést.

-Nem tudom. Egyszerűen csak sietni akartam és így húztam magam után. - vontam vállat.

-Aha. - mondta, de hangjában éreztem, hogy nem hisz nekem és látom, hogy féltékeny.

-Derek, kérlek, ezt ne most beszéljük meg. Bár, nem mintha ez egy fontos dolog lenne most. - forgattam meg a szemem.

Majd ezután jöttem rá, hogy egyébként a többiek nem tudják, hogy mi együtt vagyunk vagy most hányadán állunk.

-Egyébként igen, jól vagyok. - mondta hirtelen Theo miután megköszörülte a torkát. - Csak először dühös voltam Nanira amiért elárult titeket. - magyarázta. - Tényleg, akkor elárulod, hogy mi ez az egész és hogyan vagy miért lettél vérfarkas? - fordult felém hirtelen.

-Szerintem jobb lenne, ha mindannyian elmennénk Derekhez és ott vitatnánk tovább a dolgokat. Veszélyes lehet sokáig maradni. - szólt közbe Scott.

-Rendben, akkor ott találkozunk. - mondtam, majd letettem és elindultunk.

Miután mindannyian a lakásban voltunk, röviden elmeséltem a történetet arról, hogy megmentettem Dereket.

-És végül Scott megharapott, ezért vagyok most életben. A vadászok között pedig csak azért vagyok, hogy megtudjam mit terveznek. - fejeztem be a mesélést. - Egyébként, gondoltam rá, hogy megkereslek, de amellett, hogy nem tudtam hol kezdhetném, közbe jöttek ezek a dolgok is. Már aggódtam érted. - néztem mélyen a szemébe, mikor mellettem ült a kanapén.

A szemem sarkából láttam, ahogy Derek szemforgatva fordítja el a fejét rólunk, majd ökölbe szorítja a kezét.

-Nos, nem volt hol laknom, így egy kis ideig a kocsimban aludtam, aztán rám támadtak, valami halott vadászokról vallattak, de nem tudok semmiről. - vont vállat.

-Nos, én továbbra sem támogatom, hogy most velünk legyen. - szólt hirtelen Liam.

-Nem hagyhattam ott. Megölték volna és ezt nem akartam. - sóhajtottam.

-Pedig úgy mindannyiunknak jobb lett volna. - mondta Derek majd felállt és kiment a lakásból.

Erre Stiles és Lydia egyből rám néztek, de ahogy látom rajtuk, gyanítanak valamit. Igazából, nem akarjuk eltitkolni, egyszerűen csak nem verjük nagy dobra. Elvégre még csak nem is beszéltük meg hivatalosan. Így felesleges lenne bármit is mondani a többieknek, de amit még a telefonon keresztül hallottak, ahogy Derek féltékenykedett, nos, abból már leszűrhettek valamit.