The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

51.rész: Tervezés

Pár percen keresztül csak öleltük egymást, de aztán inkább elmentünk hozzá beszélgetni.

-Egyébként, van egy ötletem. - fordultam felé hirtelen. - Tudod, meséltem, hogy Tamora azt akarta, hogy csatlakozzak hozzájuk. Mi lenne, ha mégis elfogadnám ezt az ajánlatot? Így kitudnám deríteni, hogy mit terveznek. - magyaráztam el.

-Veszélyes lehet. Mi van, ha lebuksz? Akkor azonnal megölnek. - nézett rám aggódva.

-Ne aggódj miattam. Emberként is helytálltam ahogy csak tudtam, de most, hogy vérfarkas lettem, hasznos tagja lehetek a falkának. - mondtam, de utána rájöttem valamire.

Mégpedig arra, hogy Tamora szavai, bennem maradtak. Bár, eddig nem vettem komolyan és talán még magam elől is elrejtettem, de valahol mindig is éreztem, hogy nem igazán veszik hasznomat a falkában. Igaz, Stiles is csak ember, de ő már a kezdetek óta Scott mellett van, beleedződött ebbe a dologba.

-Eddig is hasznos voltál és most is az vagy. - emelte rám smaragdzöld szemeit.

-Viszont, ha visszagondolok, akkor velem csak a gond volt. Az a falka is majdnem megölt, nektek kellett onnan is megmentenetek, a vadászok is megtámadtak, akkor te mentettél meg, legutóbb pedig hasba lőttek, akkor pedig a bátyám mentett meg azzal, hogy megharapott. - soroltam fel az alkalmakat, amikor majdnem meghaltam és ezért miattam voltak a gondok.

-De azt is vedd figyelembe, hogy megmentted Theot, miattad élhet most is, amit őszintén a mai napig nem értek, elvégre nem szolgált rá, hogy kockáztasd érte az életedet. - mondta, majd közbe akartam szólni, de folytatta. - Aztán ott van a tény, hogy Liamet is megmentetted a lebukástól, illetve attól, hogy jobban szétverjék. Végül pedig, megmentettél engem is, méghozzá a saját testi épséged árán. Ezek pedig nem kis dolgok. - nézett mélyen a szemembe.

-Lehet, hogy igazad van. - gondoltam végig amit mondott. - De ettől függetlenül én nem bánom, hogy vérfarkas lehetek. Bár, vannak árnyoldalai, ettől függetlenül egy nagyszerű dolognak tartom. Nem utolsó sorban pedig, így több lehetőség nyílik meg előttem. - magyaráztam. - De egyébként muszáj megtennem. Illetve, én akarom. Segíteni akarok valahogy, szóval kikell használnunk azt, hogy senki nem tud az átváltozásomról. - vizslattam a cipőmet.

Erre szólni akart, de aztán hirtelen megcsörrent a telefonom, amin Scott neve állt.

-Szia! Hol vagy? - hallottam meg hangját.

-Dereknél. Gyertek ide ti is. Van egy ötletem. - mondtam, majd le is tettem.

Mikor mindenki ideért, akkor felvázoltam nekik is az ötletemet úgy, ahogy Dereknek is.

-Biztos vagy ebben? Valószínűleg köztük van az, aki lelőtt téged. - nézett rám komolyan Scott.

-Nem számít. Így legalább kiderül ki volt az. - vontam vállat.

-De van egy kis gond. - szólt Mason, mire mindannyian kérdően néztünk rá. - Mindenki azt hiszi a suliban, hogy te is vérfarkas vagy. Mivel ugye gyorsan felépültél a lövésből. - magyarázta Mason.

-Ha betudjuk bizonyítani Tamoranak, hogy továbbra is ember vagyok és a golyó nem ejtett rajtam halálos sebet, akkor nem lesz gond. Nem számít, hogy a többiek mit gondolnak, ha ő elhiszi, hogy ezek csak pletykák. - pillantottam körbe.

-De mégis hogyan csináljuk? Hogyan hitessük el vele ezt? - fordult felém Scott.

-Nos, van egy tervem. - mosolyodtam el halványan, majd elmeséltem nekik.

Kockázatos terv, de beválhat. Elég jól tudok hazudni, ami azt illeti, tehát lehet rá esély, hogy elhigyjék.