The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

24.rész: A múlt

Hazamentem, ahol Scott és anyu a konyhában beszéltek rólam.

-Szerinted tényleg nem evett semmit egy ideje? - kérdezte Scott hitetlenkedve.

-Scott, leesett a vércukra. Mivel eredetileg semmi gond vele, ezért még ez rá a logikus magyarázat. - tette le a bögréjét az asztalra.

-Mostanában olyan furcsa. Túl sok a hangulatingadozása és velem is alig akar beszélni. Folyton Stiles-sszal és Lydiaval sutyorognak, de mikor tőlük kérdeztem, nem tudták. Tegnap meg olyan dühös lett tesi óra előtt, hogy mikor lacrosseoztunk, 3 srácot az orvosiba juttatott. - sóhajtott a bátyám.

-Kamaszodik. Biztos tombolnak a hormonjai vagy hasonlók. Lehet szerelmes lett valakibe és az a probléma. - védett meg anyu.

-De anya, én is annyi idős vagyok, mint ő. Akkor velem miért nincsenek ilyen gondok?

-Azért azt hozzátenném, hogy ezek mellett nem hiszem, hogy olyan könnyen fel tudta volna dolgozni ezt az egész természetfelettis dolgot, mint amennyire mutatja. Te is tudod, hogy milyen. Sosem mutatja ki ha valami baja van. Régen is csak akkor tudtam meg, hogy gáz volt, amikor véletlenül megtaláltam a naplóját, amiben leírta. Emlékszel, mikor Lucy meghalt? - kérdezte végül, mire gondolom Scott bólintott, mert nem mondott semmit. - Akkor láttad te rajta, hogy szomorú lenne, hogy gyászolna?

-Nem. Olyan volt, mint aki teljesen eltudta felejteni és már nem is fájna a hiánya. - emlékezett vissza a bátyám is.

-Pedig nagyon is fájt neki, ez egyértelmű volt, de mégsem mutatta. Nem beszélt velem a dologról, sem apátokkal. Nem láttam sírni, nem láttam semmit az arcán, csak üres semmiséget. Próbáltam vele beszélni, de nem ment. Ezért gondoltam a nagyira. Neki sikerült meggyőznie, így végül néhány pszichológusnál töltött nap után, ismét a régi lett, de azóta is, kitudja, hogy érez pontosan. Most már nincs napló, ami segítene. - magyarázta meg anyu.

Még amikor 12 éves voltam, akkor az akkori legjobb barátnőm épp a szüleivel tartott nyaralásra, mikor is autóbalesetben meghalt. Nagyon nehezen tudtam feldolgozni és valamiért nem szóltam senkinek. A gondolat, hogy én csak azért nem voltam mellette, mert épp lebetegedtem, egyszerűen felemésztett. Elhívtak magukkal nyaralni, de belázasodtam előző este, ezért nem mentem és ez annyira megviselt, hogy egyszerűen összeroppantam és mint a lelkembe, mint az arcomra üresség költözött.