The McCall Twins {Teen Wolf ff.} [Szünetel]

45.rész: Mérkőzés

*Mérkőzés előtt pár órával*

Mindannyian Dereknél vagyunk és tanácskozunk. Fogalmunk sincs, hogy mit terveznek a vadászok, de a legtöbb eshetőségre készen kell állnunk, viszont az is lehet, hogy még nem tesznek semmit.

-Mennünk kéne. - néztem az órámra.

-Nolan játszik szerintetek? - nézett körbe hirtelen Mason.

-Igen. Hallottam amint az edző beszél az igazgatóval, hogy bármilyen büntetést kaphasson, de a játéktól ne tiltsa el, mert szükség van rá és ő ebbe bele is ment. - sóhajtott Liam.

-Akkor figyelnünk kell rá és a csatlósaira, hátha terveznek ellenünk valamit. - nézett körbe rajtunk Scott.

Ezután mindenki kiment én pedig hátra maradtam, hogy beszélhessek Derekkel.

-Te is eljössz? - néztem rá kicsit félénken.

-Szeretnéd, hogy elmenjek? - nézett vissza rám kérdően.

-Őszintén, úgy biztonságban érezném magam a történtek után. - sóhajtottam gondterhelten. - Meg, így legalább te is tudnál figyelni, hogy nem-e csinál valaki valamit. - tettem hozzá.

-Ott leszek. - biccentett.

-Köszönöm. - mondtam egy halvány mosoly kíséretében, majd utolértem a többieket.

*Később*

A lelátó teli van és az ellenfelünk is készül, akik egyébként a Devenford. A tömeget fürkésztem, amikor megláttam, hogy Derek áll a lelátó mellett, így el is mosolyodtam.

-Eljött téged megnézni. - mondta hirtelen Stiles, amitől egy kicsit megijedtem.

-Nem, csak segíti a falkát azzal, hogy ő onnan figyel. - néztem rá komolyan, majd a fejébe raktam a sisakot, amit meg is paskoltam. - Legyél ügyes. - mosolyogtam rá, majd épp ekkor sípoltak, hogy álljunk fel a pályára.

*Később*

Szerintem jók vagyunk, bár így is fej-fej mellett halad a játék. Egyenlőre minden normális, legalábbis én nem vettem észre, hogy valaki furcsán viselkedne.

Félidőnél a bíró lefújta a játékot, majd mindenki leült, én pedig odamentem Derekhez.

-Nem láttál semmit? - néztem rá, miközben beleittam a vizembe.

-Egyenlőre semmit. - pillantott rám.

Ekkor a szemem sarkából megláttam egy talpig feketébe öltözött alakot, akinek a fejébe volt húzva egy csuklya. Rossz érzésem támadt, ahogy közeledett felénk, majd ebben a pillanatban egy fegyvert vett elő, amit Derekre irányított, de én gondolkozás nélkül hátrébb löktem és elé léptem, ami miatt engem talált el a golyó, méghozzá a hasamon.

Egy pillanatra minden lelassult körülöttem. Erőtlenül a földre estem és csak azt hallottam, ahogy a tömeg felhördül és mindenki egyszerre kezd el beszélni. Csak azt láttam, ahogy az az alak gyorsan elfut és szerintem senki nem látta, hogy ki volt az, vagy egyáltalán, hogy elfutott.

Ezután már csak azt láttam, ahogy Derek felkap és elkezd velem rohanni.

-Kérlek tarts ki. Szükségem van rád. - hallottam meg hangját, majd szép lassan elsötétült a szemem előtt minden.

*Másnap reggel* *Lydia szemszöge*

-Hogy van? - ültem le Stiles mellé, aki a kórház folyosóján ült az ajtó melletti padon.

-Még nem ébredt fel, de stabil az állapota. - sóhajtotta, majd idegesen combjára csapott. - Jobban kellett volna rá figyelnünk. Egyszer már megpróbálták megölni, gondolhattunk volna, hogy ismét megpróbálja valaki. - idegeskedett.

-Stiles, erre egyikőnk sem volt felkészülve. Ráadásul, nem ő volt a célpont, de ezzel megmentette Derek életét. - tettem a kezem vállára. - Én is nagyon megijedtem, amikor megtörtént, de nézd a jó oldalát, túlélte és szerintem most jó kezekben van. - mosolyodtam el amikor felálltam és megláttam a kórházi ágyban fekvő legjobb barátnőm mellett a mindig morcos Dereket, aki az egész éjszakát mellette töltötte.

-Igen, ebben biztos vagyok. - mosolyodott el Stiles is, majd bepillantott ő is az ajtón lévő kis ablakon.

Biztos vagyok benne, hogy Derek érez Nani iránt valamit, elvégre amióta csak köztünk van, azóta máshogy viselkedik a lány közelében. Nem olyan zárkózott és mogorva, mint szokott lenni és valahogy kedvesebb is. Csak szerintem eddig félt lépni. Bár, nem mutatta, engem mégsem tudott átverni, viszont fájt neki az, hogy Braeden elárulta, azóta nem volt senkije. Hiába ő Derek Hale, az álcája egy bansheet nem téveszt meg.