Begin (Vkook Ff.) *Befejezett*

~7~

Sose szerettem a nyarat. Rohadt meleg van és egyszerűen nem bírom. Itt csövelek Jiminnel a tengerparton és már kurvára unom. Úgy fúj a szél mintha olyan nagyon muszáj lenne és még meleg is van hozzá.

- Menjünk már be legalább a vízbe.— nyőgtem.

- Ugyan már Kookie!— kuncogott.

- Ne nevess bazdmeg mert mindjárt meghalok!— morogtam.

- Akkor vesd be magad a vízbe!—vont vállat.

- Veti a faszom be, ha te nem jössz.— kínlódtam tovább.

- Hisztis kislány!— mondta gúnyosan.

- Te aztán ne mond!— mondtam cinikusan.

- Akkor húzz haza!— dünnyögte.

- De nincs kedvem azzal a fasszal egy házban lenni.— feküdtem le a homokba.

- Milyen fasszal?— hallottam meg az ideges Taehyungot.

Azonnal felpattantam. Éreztem, hogy ég az arcom. Most ásom el magam komolyan mondom! Hogy a halálba kerül ez ide?

- Hm?!— türelmetlenkedett.

- Izé...Khm. Semmi közöd hozzá!—vágtam oda gúnyos hangnemben.

- Persze.— horkantott fel.

- Amm bocs, de elmennél?— szólt közbe Jimin.

- Ki vagy te hm?— kérdezte kicsit közelebb menve Jiminhez Tae.

- Jungkook LEGJOBB barátja.— húzta ki magát Chim.

- Igen, törpe?— vigyorgott már-már ijesztően.

- Ne merj így hívni!— lett ideges Jimin.

- Chim...— fogtam meg a vállát, mire egyből rám kapta a tekintetét.- Hagyd.— ráztam a fejem.- Te pedig húzz el innen!— néztem szúrós tekintettel Tae-re.

- Ki vagy te, hogy meg mond nekem, mit csináljak és mit nem?— emelte fel a szemöldökét.- Attól, hogy még egyszer lecummantottalak nem vagy te senkim!

Elegem lett. Azzal a lendülettem bevertem neki egy kurva nagyot. Velem így nem beszél! Nem engedem, hogy így beszéljen velem.

- Kook!— tátotta a száját Chim.

Láttam Taehyung szemében azt a megvetést amit egykor Yoongi szemében is láttam. Láttam azt az utálatot amit sose akartam elérni nála. Dehát ő kezdte! Nem kellett volna olyanokat mondania és akkor én se vagyok akkora paraszt, hogy megütöm.

- Ne haragudj...— suttogtam lehajtott fejjel.

Nem mondott semmit, csak engem meglökve, elviharzott. Ordítani tudtam volna akkora seggfej vagyok. Nem akartam megütni de ez már nagyon járt neki. Nekem senki ne merje azt mondani, hogy legalább egy anyait nem érdemelt meg!

Taehung POV:

Olyan lendülettel vágtam be a ház ajtaját, hogy szerintem a másik utca végéről is hallották. Megütött! Hogy lehet akkora fasz valaki, hogy pont engem üt meg? Azt hittem, hogy ott helyben verem agyon, de valami mégis visszafogott. Nem értem miért de nem engedi valami, hogy testileg bántsam. Egyszerűen nem megy. Napi 24-ben csak ő jár a fejemben és nem tudom megértni, hogy mi van velem. Talán beleszerettem? Neeem! Az képtelenség! Nem lehet! Nem szabad! Egy olyan ember mint én, nem érdemli meg azt, hogy szeressen valakit... Nemhogy még, hogy őt is viszont szeressék!

Tudom, hogy megbántottam, de ezek a dolgok csak az ő érdekében történnek! Nem szeretném összetörni ezt a személyt aki most jelen van nála (na nem mintha skizo lenne). Ő nem ezt érdemli. Neki jó élete van és én ezt nem szeretném megváltoztatni. De mégis érdekel, hogy mi történt vele régen.

Jungkook POV:

Miután haza értem, ledobtam magamat az ágyra és gondolkodtam. Vajon mi lenne ha még mindig élne Yoongi? Ugyan olyan lenne minden mint volt? Vagy talán mégsem? Annyi kérdésem van, mégis Taehyung jár folyamatosan az agyamban. Este 11 van. Már biztos alszik...

Átvettem a pizsamámat, majd nem tudom milyen ötlettől vezérelve, de benyitottam a szobájába. Az a látvány fogadott amire vártam. Békésen aludt az ágyában, pont leszarva, hogy benyitottam. Yoongi is szeretett aludni. Ő is pont olyan szép látványt nyújtott mint most Taehyung. Lassan, hallk léptekkel oda sétáltam az ágyához, majd befeküdtem mellé. A hold pont megvilágította az arcát, ami vicc nélkül tökéletes volt. Lassan kinyitotta a szemét, mire bennem megállt az ütő.

- Szia Nyuszi!— mosolyodott el, majd bal kezével átkarolta a derekamat, úgy közelebb vonva magához.- Nem tudsz aludni?— kérdezte.

Én csak nemlegesen megráztam a fejemet. Elvesztem azokban a szemekben. Nem lehet leírni, hogy mennyire gyönyörűek!

- Sajnálom.— suttogta, becsukott szemekkel.

- Én sajnálom.— szégyelltem el magamat.

- Gyere ide.— ölelt át, mire én nyakhahjlatába temettem az arcomat.

Olyan jó az illata... Mellette biztonságban érzem magam. Nem tudom, hogy miért de ez van. Lassan lehunytam a szemeimet, majd azonnal elaludtam.

Örökké így akarok maradni...