Begin (Vkook Ff.) *Befejezett*

-2- ~10~ *Vége*

- Kook...— leheltem, szerelmem nevét.

- Hát ez kurva jó!— nevetett fel hangosan, Jackson.

Arcom elsápadt, majd könnyek kezdték belepni az arcomat. Jungkook még állt egy másodpercig, majd lassan, halvány mosollyal az arcán oda sétált hozzám. Kihúzta a kést oldalából, majd nekem nyújtotta. Tudtam, hogy mit akar. Azonnal kivettem, majd most Jackson fejét találta el a kés. Teste elernyedt, majd mint egy fadarab, kidőlt. Kezemet Jungkook tartására szenteltem.

- Tae...— suttogta elhalt hangon.

Lefektettem a földre, majd fejét ölembe tettem. Megfogtam a kezét, mire lefolyt egy könnycsepp az arcán. Nekem már patakokban folyt a könnyem, arcom eltorzult és nem tudtam, hogy mit tegyek.

- Miért?— fakadt ki belőlem a kérdés.

- Mert mindenkinek jár egy utolsó esély...— suttogta, majd könny áztatta szemeit, becsukta.

Olyan fájdalmat éreztem a mellkasomban, mint még soha. Hangosan felordítottam, majd csak sírtam és sírtam. Éreztem, ahogy a szívem apró darabokra törik.

* 2 hónappal később *

Utolsó cigimet elszívva, haladtam az úton. Valamennyire sikerült feldolgoznom azt, ami két hónappal ezelőtt történt. Már-már futva siettem az uti célomhoz. Látni akarom Jungkook-ot. Sok minden történt ebben a két hónapban. Találkoztam egy lánnyal, akit MinAh-nak hívnak. Segített átvészelni ezt az időt. Nem vagyok belé szerelmes, viszont hálád vagyok neki.

- Jónapot!— rontottam be az épületbe.

- Szia! Tudod merre van.— üdvözölt Yoona.

- Igen, tudom.— mosolyogtam, majd otthagytam.

Beléptem a fehér szobába, majd néztem az alvó fiút. Sebei begyógyultak, viszont még mindig kómában van. Ez a fiú nem más, mint Jungkook. Fehér bőre olyan volt, mintha halott lenne. Leültem a mellette levő székre, majd csak néztem. Valamiért próbáltam szugerálni, hogy keljen fel. Egyszerűen hiányzik. Nem tudnék nélküle élni.

- Ébredj fel...— döntöttem fejemet mellkasára, majd elnyomott az álom.

•••

- Tae...— hallottam meg az oly' rég hallott hangot.

Azonnal kipattantak a szemeim, majd könny gyűlt beléjük. Felébredt. Jungkook felébredt! Hirtelen azt se tudtam, hogy mit csináljak. Apró mosoly jelent meg az arcán, mi mégjobban sírásra késztetett.

- Szia...— suttogtam, majd arcára simítottam.

Úgy bújt a tenyerembe, mint egy aranyos kiscica. A szívem nagyokat dobbant. Olyan jó újra látni ezeket a gyönyörű szemeket.

Jungkook POV:

Tae csak sírt és sírt. Alig tudtam megszólalni. Azt hittem, hogy itt a vég számomra. Meg kellett próbálnom, hiszen ennyit megérdemel. Mellkasom és hasam rettenetesen fájt.

- Mostmár minden rendben van...— suttogtam, enyhe mosollyal az arcomon.

- Szeretlek... Az életemnél is jobban.— döntötte mellkasomnak a fejét.

- Én is szeretlek Taehyung...— pusziltam meg homlokát.

Kis idő múlva felült, kezeimet ölébe tette, majd mélyen a szemembe nézett. Nagy levegőt vett. Letörölte a könnyeit, majd zsebéből előhalászott egy kis dobozkát.

- Jeon Jeong Guk. Leszel a férjem?— tette fel a kérdést.

- Igen. Igen. Igen. Igen.— bólogattam hevesen, hadarva a szót.

Te és én. Örökre.

~Vége~

Sziasztok Chibik! Ez lenne hát az utolsó rész... Remélem tetszett nektek ez a könyv. Minden esetre én imádtam írni és sokat köszönhetek neki.❤️Köszönöm, hogy olvastátok a könyvemet ❤️❤️❤️❤️ Sziasztok!