Begin (Vkook Ff.) *Befejezett*

~16~

Miután Hoseok elment, rosszallóan néztem Taehyungra. Magyarázatot szeretnék mostmár. Mi az, hogy elvette Jacksonnak aki nem tudom, hogy ki, a szerettét? Amint észre vette, hogy őt bámulom, felém fordult.

- Magyarázatot követelek!— morogtam.

- Menjünk el sétálni.— biccentett.

- Jó.— fújtam kis egy nagy adag levegőt.

Miután felöltöztünk, elindultunk egy irány fele. Nem szólt semmit, én pedig nyugtalan voltam. Egy pillanatban megállt. Ránéztem, majd mitsem törődve velem, bement egy játszótérre. Leült az egyik hintára, majd végre valahára rámnézett. Leültem a mellettelévőre és vártam, hogy elkezdje.

- Engem senki nem nevelt jóra.— kezdte el.- Volt egy barátom Jackson. Minden egyes kis dolgot vele csináltam ami igazából arról szólt, hogy vele követtem el az összes bűnömet. Nem tehettem róla, de beleszerettem a pasijába Mark-ba. Elvettem tőle magyarul. Tudtam, hogy Jackson sose fogja ezt elfelejteni nekem, dehát még csak tizenöt voltam. Azt hittem, hogy már elfelejtette.— hagyott egy kis szünetet, majd lehajtotta a fejét.- Aztán jött anyukád és mindent elmondott, a bíróságon megvédett, kifizette az óvadékomat és haza vitt hozzátok.— nézett újra rám.- Szakítottam Mark-al már aznap szakítottam, miután hazavitt.

- Miért szakítottál vele?— álltam fel, majd elé léptem.

- Miattad.— biccentett felém.- Megtetszettél és nem tudom miért, de miattad képes lettem volna már az első másodpercben meghalni. Sajnálom, hogy olyan köcsög voltam de... Nehéz elfelejteni tizenhét évet...

Nem kellett több. Ajkaira hajoltam, majd elkezdtem falni a puha párnácskáit. Lassan felállt, így könnyebb volt. Kezét derekamra helyezte én pedig a nyaka köré. Nyelve bejutásért könyörgött, amit azonnal megadtam neki.

- Függő vagyok Jungkook...— suttgota két csók között.- Rádfüggtem...— csókolt szemvedélyesebben.

- Menjünk haza!— válltam el lihegve.

Ő csak egy bólintással jelezte, hogy oké. Nem kellett kétszer mondani, futólépésben indultunk el hazafele.

•••

Idegesen vettem észre, hogy az ajtó tárva-nyitva volt. Ráméztem Taehyungra, aki egy kicsit szorított a kezemen, majd maga után húzott. Most nem kicsit félek. Bár nem is értem, hogy miért. Tae megvéd engem. Ebben biztos vagyok. Amint beléptünk a házba, azonnal felkapcsolta Tae a lámpát. Senki nem volt a házban. Azonban a konyhapultpn volt egy kis cetli. Elengedtem Tae kezét, majd oda sétáltam és elolvastam.

"Készülj fel!"

Jackson

Nagyot nyelve néztem Tae-re aki csak kíváncsian nézett rám. Felé fordítottam a papírt, amit azonnal elolvasott. Most először láttam a szemeiben félelmet. Nem hazudnék ha azt mondanám, hogy ez engem is megijesztett.

- Tae?— kérdeztem rá félve.- Ez mit jelent?

- Azt, hogy kurva gyorsan el kell mennünk.— nézett rám.

Elmenni? Hova? Anyával és Jinnel mi lesz? Nekem itt vam Jimin. Az életem. Nem hagyhatom itt semmi miatt.