Begin (Vkook Ff.) *Befejezett*

-2- ~9~

Van egy szomorú hírem így az elejére Chibik... Imádtam ezt a könyvet írni de már csak 1 rész (ezen kívűl) és vége...

Taehyung POV:

Eljött a nap, mikor úgy határoztam, hogy véget vetek mindennek. Nem élhetek azzal a tudattal többet, hogy Jungkook-nak vagy nekem, bármelyik pillanatban bajunk eshet. Felvettem a maszkomat, majd elindultam. Még mielőtt kiléptem volna, Jungkook átkarolta vállamat, majd szorosan hozzám bújt.

- Gyere vissza...— sírt fel.

- Nyuszi...— kezdtem el simogatni, karját.- Te is tudod, hogy véget kell ennek vetni...— sóhajtottam.

- Biztos így? Nem lehetne máshogy?— szipogott.

- Csak így lehet ennek vége...— bújtam ki öleléséből, majd elindultam, nem érdekelve semmi.

Jungkook POV:

Tudom, hogy hülye vagyok és tudom, hogy ez egy elég szar ötlet volt, de követtem Tae-t. Nem hagyhattam, hogy egyedül menjen oda. És ha szarul fog kijönni ez a dolog? Nem engedhetem, hogy bármi baja essen. Mikor láttam, hogy befordul egy sikátorba, hirtelen rosszul éreztem magamat, ugyanis annak csak egy kivezető újta van. Gondoltam próba cseresznye, beléptem, majd kis idő múlva mindem elsötétült körülöttem. Egy csípő érzés kerítette hatalmába az egész testemet. Ez nem Tae...

Taehyung POV:

Hangos puffanásra lettem figyelmes, a hátam mögül. Valami vagy valaki van mögöttem. De nem látok ott senkit. Akkor mégis ki volt? Biztos csak egy macska... Válat vonva ugrottam át a kerítést, mi előttem volt. Lassan ott vagyok.

- Remélem nem esett semmi baja...— suttogtam magam elé nézve, Jungkookra gondolva.

- Tae...— hallottam meg, elhaló hangját.

Azonnal a hátam mögé kaptam a fejemet, de senki nem volt ott. Hatalmába kerített a félelem. Mi van, ha valami történt vele? Mi van, ha Jackson elrabolta? Nem. Világosan megmondtam neki, hogy maradjon a helyén! Viszont amilyen önfejű... Lehet, hogy utánam jött? Nem! Biztos, hogy nem!

- Ki van ott?!— kérdeztem ingerülten.

Nem jött válasz. Csendes volt minden. Mintha még az idő is megállt volna körülöttem. Kezd igazán félelmetessé válni ez a játék. Zsebemben, a késemet szorongattam, hátha szükségem lesz rá. Addig sétáltam, míg oda nem értem arra a helyre, ahova senki ember fia nem mert belépni. Sötét volt, ami nekem nem tetszett.

- Szia Taehyung... Rém láttalak.— lépett reflektor fénybe, Jackson.

- Jackson.— biccentettem köszönés képpen.

- Van számodra egy ajándékom.— vigyorgott ijesztően.

Rosszallóan néztem az előttem álló emberre. Halkan elkuncogta magát, majd intett, gondolom az embereinek, majd megláttap, hogy az ájúlt Jungkook-ot, dobják Jackson elé. Ledermedve néztem a már-már, élettelen testet. Hasán egy irdatlan nagy vérfolt volt. Még az ereimben is megfagyott a vér.

- Tudtál róla, hogy terhes volt a kicsike?— húzta még nagyobb vigyorra az arcát.

Szemeim kikerekedtek. Nem akartam elhinni. Jungkook? Terhes? Ez, hogy lehet?

- Oh... hogy te nem is tudtad... képzeld a kicsikének volt méhe.— nevetett.

Volt... Ezek szerint... Testemet átjárta az idegesség és nem tudtam, hogy mit tegyek. Előrántottam a késemet, majd egy gyors mozdulattal eldobtam. Azonban nem azt a személyt érte a dobás, akit kellett volna...