Begin (Vkook Ff.) *Befejezett*

-2- ~4~

Telltek a napok, de Tae nem jött vissza. Féltem. Vajon mi van vele? Viszont biztos valamelyik barátjánál alszin vagy nem tudom. Van az a Hoseok aki felkeresett minket régen. Biztos, hogy nála van. Viszont féltem. Nem tudom, hogy mi van vele. Hazérve a munkából, egy igen fura tény fogadott. Nyitva volt az ajtóm. Jin vakáción van, anya pedig dolgozik. Alias vagy betörtek vagy nem tudom. Viszont minden a helyén volt, tehát nem vittek el semmit. Bementem a hálómba ahol megláttam Tae-t, ahogy az ágyamon feküdt, összeverve. Azonnal oda futottam.

- Jézus...— suttogtam.- Veled mi a fasz történt?

Nem válaszolt csak egy fájdalmas nyőgés hagyta el a száját. Nem tudtam, hogy mit csináljak, hiszen nem voltam még ebben a helyzetben soha.

- M... Mit csináljak?— hadonásztam össze-vissza a kezemmel, kétségbe esetten.

- A hasam...— nyőgte.

Azonnal kapcsoltam, majd felhúztam a pólóját. Volt egy hatalmas vágás a hasám. Azt hittem, hogy elájulok. Nem volt olyan rettenetesen csúnya, de le kell ápolni, vagy elfertőződik.

- Mindjárt hozok kötszert és fertőtlenítőt!— rohantam a fürdőbe.

Minden polcot szarrá kutattam, mire megtaláltam végre a kötszeres dobozt, azonnal rohantam vissza.

- Ez egy kicsit csípni fog Tae, úgyhogy készűlj fel!— haraptam be alsó ajkamat, majd hozzá érintettem sebéhez, a fertötlenítővel teleszívott vatta pamacsot, mire felordított.- Sss... Halkabban!— simogattam haját nyugtatás képpen.

Izmai minden egyes kis érintésemre össze rándúltak. Próbáltam nyugtatni úgy ahogy csak tudtam, hogyen rettentően fájhat neki. Vajon ki csinálta? A legfőbb kérdés, hogy miért?

- Tae el kell mondanod, hogy ki csinálta!— néztem a szemébe.

- Ja...Jack... Jackson...— mondta ki nagy nehezen.

Szemeim kétszeresére nőttek. Azt hittem többet nem fogja érdekelni Jacksont, Tae. Vagy lehet, hogy Taehyung ment oda hozzá? De miért is tette volna... csak nem akar meghalni. Miután végeztem a fertőtlenítéssel, bekötöttem a sebet, majd ránéztem Tae arcára. Őszinte fájdalom ült rajta.

- Sajnálom.— hajtottam le a fejemet.

- Mit?— sóhajtott.

- Ha nem doblak ki akkor nem lenne egy seb a hasadon.— gördült le egy könnycsepp, majd mégegy.

- Gyere ide!— tárta szét a karjait, mire ém azonnal átöleltem, ügyelve arra, hogy ne érjek a hasához.- Sss...— puszilt hajamba.- Rendbe jövök.— búgta nyakhajlatomba.

- Kérlek ne menj el többet!— sírtam.

- Nem terveztem!— kuncogott.

- Akkor jó!— váltam el tőle, majd letöröltem a könnyeimet.

- Kapok gyógypuszit?— mosolygott pimaszul.

- A hasadra?— emeltem fel a szemöldökömet.

- Ha a számra adsz akkor gyorsabban fog gyógyúlni.— kacsintott.

Nem is kellett ennél több. Nem puszit adtam, hanem egy lágy csókot. Fel se fogtam, hogy mennyire hiányzott Tae és, hogy mennyire meg kell őt is becsülnöm. Lassan elhajoltam tőle, majd szemébe néztem.

- Jobb?— haraptam be alsó ajkamat.

- Sokkal Nyuszim.— puszilt szájon.

- Aludj.— mosolyogtam.

- Veled akarok!— nézett rám boci szemekkel.

- Rendben!— kuncogtam, majd fejemet nyakába temettem, míg ő karjaival átfonta a derekamat.

- Szeretlek!— suttogta, majd azonnal elaludt.

Ez a szó sokadszorra is a világot jelentette nekem. Sőt! Taehyung az életem és ez sose fog változni!

Sziasztoook Chibik :33 Egy szomorú hírrel jöttem nektek... Az a helyzet, hogy ha el fog kezdődni a suli akkor nem tudok majd ennél is gyakrabban hozzni részeket. Ne haragudjatok rám, én próbálkozok... Csak ennyit szerettem volna úgyhogy a kövi részben találkozunk Chibik❤️ Sziasztok!🖤🖤❤️❤️