Jeon Jungkook egy 16 éves gimis srác. Mindig is szeretett volna magának egy testvért. Egyik nap beállít az anyukája Kim Taehyung-al, azzal az állítással, hogy meg kellett mentenie őt, hiszen börtönbe került volna. Jungkook nem érti, hogy miről is va...
Eljött a délután. Görcsösen vártam Taehyungot, hogy haza érjen. A szobámban voltam. Lábaim remegtek én pedig mint egy szűz kislány az első alkalma előtt, izgultam. Nem is lehet elmondani, hogy mennyire. Ha nem ismerném magamat akkor azt mondanám, hogy megszállt engem a sátán és azért van ez. Miért izgulok ennyire? Egyáltalán miért várom, hogy végre haza érjen?
- Csak nem engem vártál?— hallottam meg Taehyung hangját közvetlenül mögöttem.
Hátra néztem, majd felálltam az asztaltól és szembe fordultam vele. Írtó szexi felszerelésben volt és had ne kelljen hangsúlyoznom milyen észveszejtően jó illata volt. Na nem mintha nem lenne mindig az, de ez egy másik parfüm rajta. Nyelnem kellett, mert ha nem teszem akkor az összes nyálam ki fog folyni a számból.
- Aranyos vagy mikor zavarba jössz.— kuncogott.
Rettentően melegem lett hirtelen. Nem szeretném megemlíteni, de alul már éreztem, hogy ha ezt folytatja kicsit szűkös lesz ott lent a helyzet. Egyenesen a szemembe nézett. Kicsit közelebb jött, mire én hátráltam és neki ütköztem az író asztalnak. A szívem elkezdett eg eszeveszett tempót diktálni, a pulzusom a kétszeresére nőtt.
- 5 perc múlva gyere ki a kertbe.— nyomott egy puszit az arcomra, majd kiment a szobámból.- Ja és azt vedd fel!— mutatott az ágyamon lévő dobozkára, amiben kizárólagos alapon egy ruha van.
Várjunk! Vett nekem egy ruhát?! Miért? Nem kelle rám költenie! Többet biztos, hogy nem fog! Oda mentem az ágyhoz és megnéztem a ruhát. Rettenetesen szép volt. Fekete zakó, fekete ing és egy fekete nyakkendő és egy fekete farmernadrág. Mivel nem vagyok a zakók híve ezért csak az inget vettem fel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem vagyok mérges mert rohadt jó áll nekem. Ezt nem egoból mondtam, de merje nekem valaki azt mondani, hogy ez nincs így! Elégedettem mentem le a lépcsőn, egyenest a kert felé.
Mikor oda értem azt hittem elájulok! Gyertyák voltak rakva az egyés úton, rózsák voltak szétszórva, az út végén pedig egy piknikes felszerelés. Majdnem elsírtam magam. Hirtelen egy kezet éreztem meg a derekamon, ami hátulról körbefon, majd hozzám simul a teste.
- Tetszik?— suttogta a fülembe.
- Nagyon.— mosolyogtam.
- Örülök neki.— puszilt bele a nyakamba, belőlem kicsalva egy apró, jóleső sóhajt.- Gyere!— vogta meg a kezem, majd egy mosoly kíséretében oda sétááltunk, majd leültünk a plédre.- Nagyon jól nézel ki.— mosolygott, majd elkezdte kipakolni a kajákat.
Én csak rákvörös arccal néztem a tevékenységét. Miért csinálja mind ezt? Egyáltalán miért fáradozott ennyit? Talán bűntudata lett vagy valami ilyesmi? Vagy esetleg el akar mondani valamit de nem tudja, hogy hogyan tegye? Időm se volt jobban elgondolkodni mert elém nyomott egy szendvicset. Készségesen elfogadtam és elkezdtem enni. Meglepően finom volt. Nem is számítottam arra, hogy ő is tud ilyet csinálni.
- Ízlik?— villantotta meg a fogait.
- Nagyon finom.— ettem tovább.
- Olyan vagy mint egy aranyos nyuszi.— nézte az arcomat.
Én csak értetlenül néztem rá, majd le esett. Mindenki Nyuszinak szokott hívni minimum akkor mikor megvillantom a fogaimat. Csak tudnám, hogy miért mondja mindenki ezt...
- Amúgy...— tettem ke a szendvicset egy tányérra.- Miért is vagyunk itt?— tértem a témára.
Hirtelen megállt mindenben. Gondolom nem most ebben a másodpercben akarta elmondani. Felém fordult, majd megfogta a kezeimet.
- Jeon Jungkook. Leszel a párom?— nézett rám reményteli szemekkel.- Tudom, hogy elég bunkó vagyok és azt is, hogy nem tudom, hogy megy egy normális kapcsolat és...
Nem hagytam tovább beszélni. Rávetettem magamat és egy szenvedélyes csókba invitáltam. Boldog vagyok! Kétségen kívül a világ legboldogabb pasija!
