Begin (Vkook Ff.) *Befejezett*

~8~

Másnap reggel Taehyung karjai közt ébredtem. Kómásan ültem fel az ágyon, majd Taehyungra néztem aki még békésen szuszogott. A fejemben csak egy szó járt. Szeretem.

- Szia.—nyitotta ki a szemét.

- Szia.— mosolyogtam.

- Gyere még vissza egy kicsit...— kérlelt.

- Rendben.— bújtam vissza hozzá.

Olyan jó az illata, hogy azt nem lehet elmondani. Kezét derekamra tette, majd homlokát az enyémnek döntötte. Élesen fújta ki a levegőt. Láttam rajta, hogy valamin rettenetesen agyal.

- Min gondolkodsz?— kérdeztem meg.

- Semmin.— rázta a fejét.

- Naaa~~~ látom, hogy van valami.— tettem mellkasára a kezem, mire megremegett.

- Délután elmondom.— puszilta meg arcomat, mire felvettem egy jó megéredt paradicsom színét.

- J...Jó.— bólintottam, valami viszont megfordúlt a fejemben.

Miért ilyen kedves? Eddig nem volt ennyire kedves, mint most. Ha így folytatja akkor viszont bajok lesznek, hiszen a bátyám és nem egy idegen pasi. Legalábbis mostmár.

- Miért vagy ilyen kedves?—kérdeztem.

- Had mondjak el délután mindent.— kérlekt tovább.

- Legyen.— bólintottam.- Viszont Jin biztos vár minket a konyhában.— ültem fel.

- Igaz!— kuncogott, majd feljellt az ágyból és felvette a nadrágját, ugyanis egy boxerben és egy nem túl hosszú pólóban volt.

Nyelnem kellett egy hatalmasat, hiszen nem viccből szokták mindani, ha valakinek reggeli merevedése van. Pisztán lehetett látni. Kerek szemekkel néztem férfiasságát, míg nem felvette a nadrágját.

- Ha akarod később nézheted még.— morogta szexi hangon a nyakamba, majd belecsókolt, belőlem egy halk sóhajt kicsalva.- Csak nem élvezi a kicsi Nyuszi?— kuncogott, majd elhajolt és egy puszit nyomott ajkaimra.- Gyere.— kacsintott.

Azonnal felpattantam és követtem le a konyhába, ahol Jin már a reggelit tálalta. Természetesen palacsinta volt, amit eperlekvárral 2 mp alatt megtudtam enni. Imádon. Majdnem olyan finom, mint Tae aj... khm... semmi! Leülten Tae mellés és elkezdtem enni.

- Finom?— kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.

- Nafgyon.— feleltem teli szájjal, mire ő csak elkuncogta magát.

- Neked is ízlik.- kérdezte Taehyungot.

- Ifgen.— válaszolta ő is teli szájjal.

Egymásra néztünk és egyszerre kezdtünk el enni. Nem kellett kimondania, elkezdtünk versenyezni, hogy ki eszi meg hamarabb. Sajnos ő nyert, így én szomorúan hajtottam le a fejem.

- Majd legközelebb Nyuszi!— kuncogott.- Viszont nekem dolgom van.— pattant fel.

- Mi??— kérdeztem kíváncsian.

- Ahhoz neked semmi közöd.— mondta ridegen, majd elviharzott.

Ééééééés...... Visszatért a bunkó paraszt Taehyung. Nagyon jó! Pedig már kezdtem azt hinni, hogy egy kicsit normálisabblett. De kár volt.

- Most mi van köztetek?— kérdezett rá arra amit én se tudok biztosra.

- Fogalmam sincs...