Begin (Vkook Ff.) *Befejezett*

-2- ~3~

Reggel mosolyogva konstantáltam, hogy Tae mellettem szuszog és békésen alszik még. Olyan volt mint egy kisgyerek. Szüksége volt az anyjára vagy bárkire aki szereti, megvédi, foglalkozik vele. Többet nem engedem el. Nincs az az isten, hogy ez az ember mégegyszer elmenjen mellőlem! Viszont nekem elkell valamit intéznem. Jinnek kell vinnem valami cuccot a postáról, ezért felkeltem és elkészülődtem.

- Hova mész?— dünnyögte.

- Kb. Két óra és itt vagyok. Ne menj sehova!— mutattam rá, miközben kinyitottam az ajtót és már rohantam is.

Taehyung POV:

Hát az is biztos, hogy mem erre a reggelre vártam! Azt hittem, hogy majd egymás karjai között ébredünk, együtt csinálunk valami jó kis reggelit meg ilyen nyálas szarságok. Erre mire kelek? Jungkook épp elmenni készül, isten tudja hova. Még kulcsot se hagyott nekem, hogy ki tudjak menni. A házból. Felkelltem, majd a konyha fele vettem az irányt. Kb. 1,5 napja egy falatot se ettem. Volt itt minden, úgyhogy egy egyszerű szendvicset összetákoltam, majd leültem a TV elé és néztem valami szappanoperát. Valami azonban ott volt a buksimban. Miért él egy ilyen lakásban, mikor full jó anyagi háttere van.

Jungkook POV:

2 óra múlva már nyitottam is ki a ház ajtaját, majd megláttam Tae-t, ahogy alszik a kanapén. Elmosolyodtam, majd oda mentem. Adtam egy puszit az arcára és már hajoltam volna el, de tarkómnál fogva lehúzott magához és egy rövid csókba invitált.

- Többet ne merj ide bezárni!— morogta szinte a számba, majd egy durvább csókot adott.

Ajkaival vadul tépte az enyémeket, míg én felé tápászkodtam. Kezemet levezettem derekára, míg ő hajamat tépte. Ajkaim közül kiszökött egy nyőgés, mikor férfiasságomra simított. Viszont most nem akartam a dolgot, így ellöktem magamtól, majd a szemébe néztem.

- Ne most!— lihegtem.

- Hova mentél?— vont kérdőre.

- Nem tartozok magyarázzattal.— ültem csípőjére.

- Megváltoztál.— suttogta.

- Te is!— vágtam rá.

- Régi Jungkook nem ment volna el úgy, hogy nem mondja hova is megy.— rázta a fejét.

- A régi Taehyung nem törődött ennyire vele.— szűkítettem össze a szememet.

- A régi Nyuszim sose viselkedett így!— kúszott ki alólam, majd felkapta a táskáját és az ajtóhoz sietett.

- Tae...— álltam fel, majd felé igyekeztem.

- Hiba volt vissza jönnöm!— lépett ki az ajtót.

Megint nem gondolkodtam. Megint hagytam, hogy a hülye fejem után menjek. Pedig nem kellett volna. Lehet, hogy Tae többet nem jön vissza. Erről is csak én tehetek. Viszont nem mindegy neki, hogy hova mentem? Nagyon jól tudja, hogy úgysem "csalom" meg. Miért ennyire bizalmatlan velem szemben?