Jeon Jungkook egy 16 éves gimis srác. Mindig is szeretett volna magának egy testvért. Egyik nap beállít az anyukája Kim Taehyung-al, azzal az állítással, hogy meg kellett mentenie őt, hiszen börtönbe került volna. Jungkook nem érti, hogy miről is va...
Elmesélt nekem mindent. Azért ment majdnem börtönbe meg nem egy embert vert már majdnem halálra. Anya pedig azért mentette meg mert régen az ő szülei jóban voltak anyával. Persze ez utóbbit is csak akkor tudta meg mikor anya kifizette neki az óvadékot. Elmondta, hogy tényleg ő ölte meg a szüleit, de nyomós oka volt rá. Az apja meg akarta támadni, az anyja pedig le akarta lőni. Mostmár megértem, hogy miért. Azt is elmondta, hogy elég komoly problémája van. Ha ideges lesz akkor elveszti a fejét és nem tudja, hogy mit csinál. Ez megmagyarázza azt, hogy miért vert meg sok embert félholtra.
Itt fekszek mellette és csak néztem a békésen alvó Tae-t. Rettenetesen hiányzott már. El se tudtam volna képzelni nélküle a további életem. Már azt hittem, hogy bele halok ebbe a három hétbe. Mellkasa lassan mozgott le, majd fel. A hasám rajzoltam apró köröket. Kisimult volt az arca és nyugodt. Ha lehet egy pasira azt mondani, hogy gyönyörű, hát akkor ő az. Lassan felkelltem, majd lesiettem a nappaliba. Csak mi ketten voltunk a házban, de hallottam valamit. Valami koppanást. Körbe néztem az egész házban, de semmi. Vissza mentem Tae-hez aki ugyan olyan békésen aludt. Nem hiszek a szellemekben, de mivel kisállatunk se volt ezért nem kicsit féltem.
- Tae...— rázongattam.
Kómásan nyitotta ki a szemeit, majd értetlenül nézett rám. Nagyot nyeltem majd az ajtó felé biccentettem. Még mindig értetlen fejet vágott ezért muszáj voltam sóhajtani egyet.
- Valami koppant oda lent...— húztam a számat.
Egyetlen egy apró dolgot kifelejtettem. Kibaszottul este tizenegy van és kurvára be vagyok szarva!
- És?— vont vállat.
Amint kimondta megcsörrent valami, feltehetőleg a konyhában. Felkellt, majd elindult lefele. A háta mögött követtem őt, majd mikor le értünk nem volt ott semmi. Rámnézett, én pedig csak vállat vontam.
- Itt szellemek is vannak?— kérdezte.
- Szerintem tizenhat év alatt rájöttem volna, ha igen.— feleltem gúnyosan.
- Maradj itt!— suttogta, majd itthagyott.
Kis idő múlva hallottam egy kiáltást. Ez nem Tae hangja volt. Oda siettem, majd megláttam Tae-t aki egy srácot fogva nézett rám.
- Jungkook...— hagyott egy kis szünetet, ugyanis lihegett.— Had mutassam be. Ő itt Jung Hoseok a világ leghülyébb embere, de attól még a legjobb barátom.— engedte el.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mi van??
- Ő... Szia?— kérdeztem inkább, mint mondtam.
- Ne félj tőle. Egy légynek se tudna ártani.— vigyorgott Tae.
- Bocsi, hogy csak így betörtem meg minden...— vakarta a tarkóját zavarában.
- Aha...— szűkítettem össze a szemeim.
- És minek köszönhetjük a vendéglátást... ESTE TIZENEGYKOR?!— kiabálta a végét Tae, miután végre elengedte Hoseok-ot.
- Csak látni akartalak.— vont vállat.
- Én meg csaj vagyok.— bólintott.
Muszáj volt mosolyognom. Imádom mikor ilyen másokkal. Nem kicsit vicces.
- Mondhatom előtte?— nézett rám.
- Csak mond már!— maszírozta meg orrnyergét.
- Veszélyben vagy...— sóhajtott.- Jackson kitalált valami tervet.— magyarázta tovább.
Ki az a Jackson? És mi a halált akar Taehyungtól?
- Azt hittem megöltem.— kerekedtek ki a szemei.
- Nagyon is él barátom! És jobb lesz, ha vigyázol erre a tündérkére!— mutatott rám.- Mert a nyakamat teszem rá, hogy pont ugyanannyira akarja elvenni a szerettedet, mint ahogy azt te tetted!— mutatott immár Taehyungra.
- Honnan tud Jungkook-ról?— rámcolta a szemöldökét.
- Tudod, hogy mindenhol ott van!
- Tudom...— fújt ki egy adag levegőt.
- Csak ennyit akartam.— mosolyodott el.- Örültem a találkozásnak! Sziasztok!— köszönt el, majd egy szempillantás alatt elment.
Milyen szerettét vette el Jacksonnak? Egyáltalán honnan ismerik egymást? Mi történt Tae múltjában, amit még nekem se mondott el?
