𝙎𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙞 𝙚́𝙨 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙞 |𝙟𝙞𝙠𝙤𝙤𝙠| ✓

1

Jimin szemszöge

Kócos, fekete hajamba túrva állok fel régi ágyamról és megyek a szekrényemhez, hogy az öt darab ruhám közül valami elfogadhatót vehessek ki.

Ma elvisznek innen végre ennyi év után! Erre vártam egész életemben. Egy szerető családra. Az igazi szüleimmel nem tudom mi van, születésem óta árvaházban élek. Bár lassan tizennyolc évesen magamtól megléphetnék innen, de valószínű nagyon nehezen boldogulnék egyedül, így eddig inkább vártam a csodára, ami ma végre be is következik.

Egy nagyon kedves házaspár fog elvinni innen, onnan tudom, hogy egy hete itt voltak megnézni engem.

- Jimin gyere! – kiabál be a szobába az egyik dajka. Hát itt az idő, irány az új élet. Megfogom táskám, majd izgatottan lerobogok a lépcsőn.

- Szia Kincsem! – köszön nekem az új anyám mosolyogva. Olyan furcsa, hogy van anyám. Szokatlan, hogy becézget, de jól esik ezért egy kedves mosollyal üdvözlöm őket.

- Indulhatunk? – kérdezi a férfi vidáman.

- Persze. – bólintok, majd miután elintézték leendő szüleim a papírokat, elköszönök a dajkáktól is és magától az épülettől is. Nagyon fog hiányozni, hiszen mégis csak itt nőttem fel. Barátaim nincsenek, szóval nem vagyok szomorú miatta, hogy itt hagyom őket meg semmi ilyesmi, helyette az itt lévő nevelőktől nagyon sok szeretetet kaptam amiért nagyon hálás vagyok.

- Izgulsz? – kérdezte az új apukám Jooheon mosolyogva.

- Persze. Ki ne izgulna? – idegeskedem.

- Figyelj Jimin! Ezt még nem tudtad, mert nem mondtuk neked, de lesz egy öcséd is. Csak fél évvel vagy idősebb, ezért szerintem jól ki fogtok jönni egymással, vagyis remélem. – mondja Jina hátra pillantva a kocsiban, mire bólintok.

Én is nagyon remélem, hogy ki fogunk jönni, mert minden álmom volt egy tesó, szóval ez most nagyon meglepett. Nagyon örülök ennek el sem hiszem, hogy nem csak szüleim, de egyben egy testvérem is lesz.

Ahogy megérkezünk egyből megpillantom a házat. Ennél szebbet még nem láttam, nem is tudtam, hogy ennyire jó anyagi helyzetben vannak. Egy két szintes ház, kicsit amerikaias hatást kelt.

Ha belépünk az ajtón, ott van egy hatalmas előszoba és utána sorakozik a nappali, a konyha, egy vendégszoba és van még egy lenti fürdő is. Na meg az emelet amit majd a mai nap során lesz alkalmam megtekinteni.

- Jungkook szívem, gyere le megjöttünk! – kiabál fel a fiának Jina. Szóval Jungkook a neve.

Lépcsőnyikorgás, majd hirtelen előttem terem, egy barna hajú srác. Végig nézek rajta, nálam legalább egy teljes fejjel magasabb, izmos és barna hajú. Fülében piercingek sorakoznak, egyikben kettő másikban pedig három. Itthoni ruhát visel ami egy szürke melegítő és egy laza fekete póló. Felvezetem tekintetem arcára mikor látom, hogy megvető pillantásokkal mér végig.

- Szia! Park Jim..  – kezdenék neki bemutatkozni kedvesen.

- Ohh nem, nem érdekel. – vág szavamba, majd kikerülve engem a szüleihez fordul.

- Minek? Minek kellett idehozni ezt a nyomorékot? – kérdezi ingerülten édesanyjától.

- Először is vigyázz a szádra fiatal ember! Igen is, jó ötletnek láttuk elhozni Jimint szóval mostantól ő is a családunk része. Ezt próbáld meg elfogadni kérlek! – szidja le Jooheon a fiát.

Nem bírom ki, hogy ne sírjam el magam, de ki kell bírnom. Persze jóba leszünk mennyire jó vicc...

- Kérlek bocsásd meg neki. Még új a helyzet. – fordul felém Jooheon miután Jungkook dühöngve felvonult gondolom a szobájába.

- Muszáj lesz. – sóhajtok szomorúan.

- Megmutatom a szobádat rendben? – kérdezi Jina, majd meg sem várva válaszom el kezd vezetni az emelet felé.

Miután beléptünk a szobába, az arcomra hatalmas mosoly szökik. Ez elképesztő! Mielőtt elhoztak volna a nevelőim, eljöttek hozzám az árvaházba ismerkedni és ott megkérdezték a kedvenc színem és ennek megfelelően alakították ki a szobám. Még franciaágyam is van. Kék színek dominálnak mindenhol, egy kis szürkével keverve.

- Nagyon tetszik! – mondom boldogan a nő felé fordulva.

- Ennek örülök. Nyugodtan körbenézhetsz és ki is pakolhatsz. Arra gondoltam, hogy holnap elmegyünk venni neked pár új cuccot oké? – kérdezi mosolyogva, mire bólintok.

***

Már fél órája pakolászok és nézegetem a dolgokat, bár magam se tudom mit pakolok ennyit mikor összesen van négy pólóm és három nadrágom. Hirtelen nyílik az ajtó, majd Jungkook lép be rajta. Közelít felém, majd megfog és lendülettel a falnak lök. Nagyon fájt ezért kieresztek egy hangos nyögést.

- Csak, hogy tudd! – néz a szemembe, majd folytatja. - Én egyáltalán nem akartam, hogy ide gyere és eljátszhassuk a boldog kis családot. Remélem felfogtad, hogy ne érj hozzám, ne is szólj hozzám, sőt... Még csak rám se nézz! Jobban teszed ha eltűnsz innen és visszahúzol oda ahonnan jöttél te anyaszomorító! – mondja fenyegetően, majd távozik.

Mégis mi a franc baja van velem?

Említettem, hogy átírom a történetet, de csak most tudtam rávenni magam, szóval itt az első rész. Ezzel nem volt olyan sok munka inkább csak vesszők, szóismétlések és néhány mondatot kiszedtem, átírtam vagy hozzá írtam a sztorihoz. A következő részekkel sokkal több dolgom lesz.