Asgard Sárkányai (Loki ff)

A fogadás

Az egész teremben elhallgatott a zsivaj, mikor meglátták, hogy a hercegek, és egy a kíséretükből való harcos a sárkánytanoncok asztalához lép. Azok illedelmesen felálltak, hogy köszöntsék az érkezőket, mire a három ifjú a lányok elé lépett, és egy meghajlás kíséretében táncra kérték őket. Azok meghökkenten néztek Meda asszonyra, aki egy pillanatnyi habozást követően engedélyezte, hogy menjenek, de látszott rajta, hogy nem tetszik neki a kis közjáték.

A lányok szó nélkül követték kísérőiket a terem közepére, ahol megálltak a király asztala előtt. A zenészek egy lassú, szomorkás dalba kezdtek*, ők pedig engedelmesen simultak lovagjaik karjába és hagyták, hogy azok vezessék őket. Loki néma érdeklődéssel szemlélte táncpartnerét. A lány sötét haja éles, de kellemes kontrasztot alkotott sápadt-fehér bőrével. Az összképet pedig hosszú, fekete pillákkal árnyalt szempár tette teljessé, amely a gyertyák fényében zafírkéken csillogott. Tényleg szemrevaló volt. Sőt, ami azt illeti, kifejezetten szép...

- Megtudhatom a neved, hölgyem? - szólalt meg hirtelen, önmaga számára is váratlanul a herceg. A lány nyílt, tiszta tekintettel, és némi kíváncsisággal nézett rá. Nem sütötte le a szemeit megilletődöttségében, ahogy azt a palotabeli lányok szokták, ha megszólította őket.

- A nevem nem fontos. - felelte végül alig hallhatóan.

- Kérlek, áruld el. - próbálkozott tovább a herceg néhány fordulónyi néma csönd után. - Vagy kénytelen leszek kitalálni neked egyet.

A lány újabb hosszú pillanatokig csak nézett rá, majd kelletlenül újra megszólalt.

- Samerah. - mondta, épp olyan halkan, mint az előbb. - A nevem Samerah.

- Samerah – próbálgatta a herceg a nevet. - Kissé furcsa név. Nem hétköznapi. Én Loki vagyok, Asgard hercege.

- Tudom, hogy ki vagy, uram.

- Uram? - kérdezett vissza a herceg, és hirtelen egy szemtelen mosoly villant fel az arcán. - Az urad lennék? Valóban? Akkor engedelmességgel tartozol nekem.

- A Sárkány-rend minden tagja köteles engedelmeskedni Asgard királyának. Vagyis Atyádnak tartozom ezzel. Nem neked.

Loki néhány pillanatig mérlegelte, mit válaszoljon. A zene közben elhallgatott, a tánc véget ért.

- Nos, - felelte aztán, miközben színpadias mozdulattal kezet csókolt a lánynak. - én inkább úgy mondanám, hogy még nem nekem. Köszönöm a táncot, szép hölgyem.

Míg társai visszakísérték partnereiket Meda asszonyhoz, ő egy kurta főhajtást követően egyszerűen elsétált, otthagyva a lányt a terem közepén.

***

- Mit műveltél, Samerah?! - Meda asszony fortyogó méreggel a hangjában szegezte a lánynak a kérdést, amint az visszatért hozzájuk. - Megmondtam neked, hogy fékezd a nyelvedet! Megsértetted a herceget?!

- Nem, dehogy! - védekezett meglepetten Samerah. - Vagy legalábbis nem hiszem... Meda, esküszöm, hogy semmit....

- Akkor miért hagyott faképnél?!

- Mit mondtál neki? - kérdezett közbe vigyorogva Eran.

- Megkérdezte, engedelmességgel tartozom-e felé.

- És erre te?

- Azt mondtam, hogy a királynak vagyok köteles engedelmeskedni. Vagyis az apjának. Nem neki.

- Egek, te lány! A sírba viszel...

- De hát, ez az igazság! Így van, vagy nem? Mi rosszat mondtam ezzel? Meda, várj! Mit...?!

Az asszony azonban nem felelt, csak fejcsóválva kisietett a teremből. Samerah egy kissé ijedten, a többiek viszont jót derülve néztek utána.

***

A kíséret asztalánál az időközben magához tért Volstagg arcán széles vigyorral és kitárt karokkal fogadta visszatérő cimboráit.

- Meséljetek fiúk, hogyan hódítottátok meg a szép kisasszonyokat, hadd legyek büszke rátok!

- Egy tánc még nem hódítás. - jegyezte meg Loki, majd leült és elgondolkodva vizsgálta az előtte álló serleg tartalmát.

- Ezeknél a szende virágszálaknál már annak számít. - mondta Fandral, miközben ő is letelepedett. - Az enyémből egy szót se tudtam kihúzni. Pedig olyan kacéran pengette azt a lantot...

- Az enyém sem volt túl beszédes. - mondta Thor, miután magához vett egy újabb teli söröskorsót az asztalról. - Komolyan gondolkodtam rajta, hogy tud-e egyáltalán beszélni.

- Meglep, hogy te még tudsz gondolkodni. Hányadik korsónál is tartasz?

- Ne kötekedj velem, öcsém! Mesélj inkább, miről diskuráltál azzal a te kis fekete hajú szépségeddel. Nagyon meghitten beszélgettetek, szóval, ki vele! Sikerült elcsavarnod a fejét?

- Nem tudnám megmondani. - felelte Loki. - De nem kizárt. - tette hozzá egy gúnyos félmosoly kíséretében. - Mindenesetre megtudtam a nevét. És ez több, mint amit ti elmondhattok magatokról.

- A nevét, ez igen! - csapkodta az asztalt nevetve Fandral. - Ezt már nevezhetjük hódításnak, fiúk? - kérdezte körbefordulva, mire az egész asztaltársaság nevetésben tört ki.

- Nos, én biztos vagyok benne, hogy elnyertem a hölgyem szívét. - jelentette ki Thor a nagy vidámság közepette.

- Csak mert táncolt veled? - nevetett most már Loki is. - Az még távolról sem jelenti, hogy az ágyadba viheted.

- Ó, szóval nálad ezt jelenti a hódítás, öcsém? - élcelődött tovább Thor.

- Miért, nálad mást jelent? - vágott vissza a herceg. - Erről talán kérdezzük meg a palotában a cselédeket. Vagy az udvarhölgyeket...

- Ebbe most ne menjünk bele... - dörmögte Thor a korsója mélyébe. - De ha már itt tartunk, ebben az ügyben a te rovásodon is legalább annyi van, mint az enyémen. És nem is csak a cselédeket illetően...

- Ezt nem is tagadom, bátyám. Csak azt mondom, hogy akár itt vagyunk, akár az udvarban, a lényeg nem változik. Ő is csak egy lány. Mindegy, hogy cseléd, vagy sárkány.

Bár ez utóbbit Loki csak félhangosan, magának mondta, Thor meghallotta. Arcán széles, részeg mosollyal így kiáltott fel:

- Hallottátok ezt, barátaim?! Az öcsém szerint egy szent fogadalmat tett szűz épp olyan könnyű hódítás, mint egy cselédlány!

- Várj, én nem ezt...! - Loki próbált visszakozni, de Thor csak folytatta.

- Szóval testvér, te azt állítod, hogy bármelyiket könnyűszerrel az ágyadba tudnád csábítani. Kész lennél ezt be is bizonyítani?

Loki néhány percig csendben ült, miközben az asztalnál minden figyelem rá irányult. Majd hirtelen elnevette magát és így szólt:

- Állom a fogadást, bátyám! Bár távolról sem állítottam ilyet, de legyen!

- Tessék? - kérdezett vissza az elfogyasztott alkohol ködén keresztül Thor.

- Állom a fogadást. - ismételte meg nyugodtan Loki. – Megszerzem magamnak azt az éles nyelvű kis fekete boszorkát!

- Akkor hát, kezet rá fiúk! - csapott az asztalra újfent Fandral. Loki és Thor a többiek hahotázása és a söröskorsók koccanása közepette kezet ráztak, így pecsételve meg a fogadásukat.

- Mivel bizonyítod, hogy sikerrel jártál? - kérdezte hirtelen Thor.

- A szavam nem elég neked? - kérdezett vissza egy sunyi kis mosollyal Loki. - Kétséget kizáró bizonyítékot akarsz látni? Akárcsak egy nászéjszaka után? Hát legyen. Remélem, a nászi ágy lepedője megfelel majd...

Jegyzet:

*