Asgard Sárkányai (Loki ff)

Emlékek

Az erdőre leszállt az este. Az eddig csöndes rengeteg most hirtelen felélénkült. Apró lábak surrantak az avarban, az ágakon baglyok huhogtak és néha egy-egy denevér repült át a tisztás fölött. A fák között időnként egy-egy kíváncsi sárga szempár villant fel, hogy aztán ugyanolyan gyorsan ismét eltűnjön. A tanoncok a táborban felkészültek az éjszakára. A fiúk találtak az erdőben néhány kidőlt fatörzset, amelyeket a tisztásra vonszoltak. Körbe rendezték őket, majd középen hatalmas tábortüzet gyújtottak. A lányok ezalatt az erdő szélén járva kéttenyérnyi, fehér fénnyel derengő kristályokat helyeztek el a tisztás körül. Amikor az utolsó is a helyére került, aranyszínű energiaháló jött létre közöttük, amely megvédte a tábort az esetleges behatolóktól.

- Így legalább nem kell őrséget állítanunk. - jegyezte meg Ashera és elégedetten szemlélte a felvillanó védőgyűrűt.

- Gyertek, kislányok! - kiáltott oda nekik Meda asszony a tűz mellől. - Már csak rátok várunk.

- Menjünk. - mondta Samerah. A három lány egymásba karolva sétált a tisztás közepére. A többiek már mind a tűz körül ültek, így ők is letelepedtek az egyik hosszú rönkre.

- Holnap reggel tovább indulunk. - közölte velük az asszony, miután a lányok helyet foglaltak. - Heimdall martalóc-csapatot jelentett a nyugati hegyekből.

- Hogy jutottak be Asgardba? - kérdezte meglepetten Thor. - Azt hittem, ez nem lehetséges.

- Nem tudjuk. - mondta Adem lovag. - De biztosan nem a Bifröst-ön át. Időnként előfordul. Valószínűleg ők maguk sem tudják, hogyan kerültek ide.

- És nekünk nem az a dolgunk, hogy ezen gondolkodjunk. - vette vissza a szót Meda. - Hanem az, hogy kifüstöljük őket. Nem érhetnek el egy települést sem.

- Gyerekjáték lesz. - dörzsölgette a kezeit elégedetten Thor. - Ránk is fér már egy kis csetepaté.

- Hagyjuk most a munkát. - szólalt meg újra a lovag. - Estére jár. Ez a pihenés ideje. - A tűz fölé tartott kézzel végignézett a társaságon. - És persze a szórakozásé. - tette hozzá egy kacsintás kíséretében.

A fiatalok kitörő örömujjongással jutalmazták a javaslatot. Meda asszony csak a fejét ingatta és elnézően mosolygott.

- Mi legyen? - kérdezte a lovag. - Zene? Vagy mese a tűzben? Esetleg mindkettő?

Az ifjak erre mind egyszerre kezdtek beszélni, és mindenki más javaslatot kiabált be. Adem felemelt kézzel elnémította őket. - Azt hiszem, van egy még jobb ötletem. - mondta hamiskásan mosolyogva. - Rendezzünk dalnokversenyt. A bírák pedig a hercegeink lesznek. Mármint, ha vállalják.

- Ez magától értetődik. - mondta Thor. - Megtiszteltetésnek vesszük lovag uram!

Taps és helyeslő füttyögés hangzott fel.

- Eran! - fordult a lovag a mellette ücsörgő fiúhoz. - Hadd halljuk az új szerzeményedet!

- Új dalt írtál? - lelkesedett Leanah. - Ez nagyszerű Eran!

- Halljuk! Halljuk! - kiabálták a többiek.

- Gyerünk fiam, ne kéresd magad! - noszogatta Adem és bátorítóan a fiú vállára csapott. Eran szégyenlősen elvigyorodott.

- Rendben, legyen. - mondta, majd Loranhoz és Beranhoz fordult. - Beszálltok a kíséretbe?

Azok ketten szó nélkül felálltak a helyükről, és mellé telepedtek. Eran egy pillanatig maga elé meredve koncentrált, majd vett egy mély levegőt és belefogott: