Asgard Sárkányai (Loki ff)

A varázsló vára

- Itt vagyunk. - állt meg a férfi egyszer csak, és a mellettük húzódó sziklafal felé mutatott.

- Itt? - Eran kétkedve nézegette a hegyoldalt. - De hát nincs itt semmi...

- Te most szórakozol velünk?! - kérdezte dühösen Thor. Egy mozdulattal elkapta a fickót és a kövekhez csapta. - Kitekerem a nyakadat, mint egy csirkének, ha csak az időnket vesztegeted! - és szavait illusztrálandó, az ujjai már szorultak is össze a fogoly torkán.

Loki mellettük állva egykedvűen nézte egy darabig a némán tátogva fuldokló alakot, majd csillapítólag a bátyja vállára tette a kezét.

- Megtennéd, hogy elengeded egy pillanatra? - kérdezte. - Szerintem mondani akar valamit.

A férfi heves bólogatással jelezte, hogy így van, mire Thor egy morc pillantás kíséretében eleresztette.

- Hallgatunk. - mondta unottan Loki.

- A bejárat itt van. - krákogta a férfi. Szaggatott köhögésben tört ki és megtámaszkodott egy öles kődarabnak dőlve. - A szikla csupán csak álca.

- Hogy jutunk át rajta?

A kérdés hallatán gurgulázó nevetés hagyta el a harcos torkát.

- Ha a varázslótok nem elég okos, akkor sehogy! - vihogta. - Neki kell megtalálnia a módját, hogy...

A mondat vége fájdalmas nyögésbe fulladt, mikor Thor gyomorszájon vágta.

- Normális választ szeretnék hallani... - közölte nyugodtan. - Vagy máshogy kérdezzem? - és máris újra emelte az öklét.

- Azért agyon még ne üsd, ha kérhetem. - jegyezte meg félvállról az öccse, miközben elmélyülten tapogatta a sziklafalat. - Hátha pontosítanunk kell, hol is van az a kapu...

Néhány helyen mintha bevéséseket érzett volna a kőben, de a sötétben nem tudta kivenni, mit ábrázolnak. Finoman végighúzta az ujját az egyik véseten, mire az éles, fehér fénnyel ragyogni kezdett.

- Nocsak, nocsak... - mormolta halkan Loki, és sorban megérintette az összes többi jelet is. Rúnák voltak, amelyek most egy fehéren izzó boltív rajzolatát adták ki a falon. A herceg a szikla felé nyúlt, és a keze akadálytalanul áthatolt rajta. A kövek úgy tűntek el az útjából, mintha soha ott sem lettek volna. Az átjáró megnyílt.

- Nem is rossz, kölyök! - vigyorgott rá elégedetten a barbár harcos. - Tényleg jó tanítványa lennél a mesternek. Fontold meg.

Loki elengedte a füle mellett a megjegyzést és tovább vizsgálgatta a boltívet.

- Hová vezet? - kérdezte Eran. Közelebb lépett és próbaképp ő is átnyúlt a kapun.

- A pincébe, természetesen. - mondta a harcos és felfelé mutogatva magyarázni kezdett. - Onnan pedig egy kamrába juttok majd. Amiből közvetlen bejárás nyílik a vár tornyába.

- Nem őrzik? - folytatta az elővigyázatos faggatózást a sárkánytanonc.

- Mégis milyen bolond őrizne egy kamraajtót? - vihorászott megint a fickó.

- A járatra gondolt. - szólt közbe nyugodtan Loki. Miközben beszélt a kézét ide-oda forgatta, mintha csak unatkozna, és ökölbe szorított ujjai közül halvány, zöld fény szüremlett ki.

- Arról nem is tudnak. A mester maga készítette. Saját használatra. Csak ő tud róla.

- És persze te... - mondta a herceg és lassan közelebb ment a fogolyhoz. - Valami bizalmas fullajtár-féléje vagy ennek a mágusnak?