Asgard Sárkányai (Loki ff)

Csínytevés

A hegyek fölött már magasan járt a nap. Az erdőben kis lovascsapat haladt. Lépésben ügettek, szorosan egymás mögött. Épp csak pirkadt, mikor elindultak a Sárkány-erődből. Az élen Adem lovag ment, nyomában tanítványaival és a két herceggel. Keveset beszéltek. Mindenki a saját gondolataiba merült, vagy a nehezen járható útra koncentrált. Thor lassan elmaradt a többiektől és csatlakozott öccséhez a menet végén.

- Fáradtnak látszol, testvér. - jegyezte meg, miután a lovát Loki mellé irányította.

- Épp hogy el nem alszom a nyeregben. - felelte a herceg és elnyomott egy ásítást.

- Megártott az éjszakai kóborlás? - kérdezte a bátyja egy elfojtott vigyor kíséretében.

- Nem tudom, miről beszélsz. - mondta Loki egy újabb alattomos ásítással viaskodva

- Dehogynem. - húzta tovább az öccsét Thor és most már leplezetlenül vigyorgott. - Jártam a szobádban múlt éjjel, de nem voltál ott. Merre kószáltál?

- Mit kerestél te a szobámban éjjel? - kérdezte meglepetten Loki. - Kémkedsz utánam?

- Én? - nézett rá ártatlan szemekkel Thor – Ugyan, hová gondolsz. Szóval, hol voltál?

Loki néhány percig némán fürkészte a bátyját. Az továbbra is cinkosan vigyorogva nézett rá.

- Gyakoroltam. - felelte végül.

- Gyakoroltál. - ismételte meg „nem hiszem" típusú arckifejezéssel az idősebb herceg. - Nagyon szorgalmas lettél mostanában...

- Tudod, hogy hová megyünk? - váltott témát Loki.

- Fogalmam sincs. Biztos megint terepgyakorlat.

- Remélem, most már hamarosan odaérünk... akárhol is legyen az...

- Ezt könnyen kideríthetjük. - mondta Thor, majd előre kiáltott a vezetőjüknek. - Meddig megyünk még, lovag uram?!

- Kitartás, ifjak! - válaszolt a menet éléről Adem lovag. - Már nem sokáig. A közelben van egy hegyi tó. Ott találkozunk majd a hölgyekkel és letáborozunk.

- Tessék a válasz a kérdésedre. - mondta Thor, majd megsarkantyúzta a lovát és a sor elejére vágtatott.

***

Hamarosan egy kis tisztásra értek, ahol a lovag megállította a csapatot. Valahonnan halk csobogás hallatszott. A levegőben érezni lehetett a közelben lévő víz illatát. Meda asszony és a lányok már ott voltak. Kész, felállított táborhely fogadta az érkező lovasokat.

- Késtetek. - közölte az asszony, mikor beügettek a táborba. - Megint ránk maradt az egész munka.

- Szívből sajnálom, hölgyem! - nevetett Adem lovag, és leugrott a lóról. - Kárpótlásként a vízhordást magukra vállalják a fiaim. Jól mondom, ifjak? - Azok nem túl lelkes morgással fogadták a javaslatot.

- Ezzel is elkéstél. - legyintett Meda és nekilátott, hogy segítsen leszerszámozni a lovat. - Már elküldtem Samerah-t a tóhoz.

- Szegény lány egész éjjel őrségben volt. Igazán hagyhattad volna pihenni.

- Teher alatt nő a pálma, Adem.

***

Loki ezalatt egy fához pányvázta a lovát és elhagyta a táborhelyet. Senkinek sem tűnt fel a távozása. A tisztásról keskeny kis csapás vezetett tovább az erdőbe, a hegyek közé. Ezt követte, amíg egy aprócska völgyhöz nem ért. Nem is igazán völgy volt ez, inkább csak egy sziklás mélyedés, az alján egy kis tóval. A sziklafalból több, csermelynél is alig szélesebb vízesés hullott alá. Az ösvény meredeken lejteni kezdett. Loki óvatosan ereszkedett le a vízhez. A kanyargós kis út egészen a partig vezetett. Samerah-t sehol sem látta.