Az egész hétvégém a nullával volt egyenlő. Csak lézengtem össze - vissza, mivel Kyle és Maddie is "elfoglalt" volt, ami annyit takart, hogy az egyik videójátékozott még a másik megállás nélkül gyakorolt a pomponválogatóra, ami egy csapással ért fel nekem. Annyira unatkoztam, mint még soha, szerintem, de egy dolog jó is volt ebben, mégpedig, hogy rájöttem arra, hogy nem kellene Kyle-ra ennyiszer hallgatnom. Lehet, hogy nem támogatja ezt az egész webes dolgot, ami Hill ötlete, de az igazat megvallva eléggé jópofa. Mármint szerintem. Pénteken miután hazamentem tök jól elbeszélgettem ezzel a basketboy nevű taggal és nem tűnt annak, mint aki eljátszik egy szerepet. Mondjuk a neten keresztül nem sok minden tud lejönni egy ember jelleméről, de a beszédmódja, kifejezésformái erre utaltak. Habár sokan azt állítják, hogy túl naiv vagyok, ezért lehet, hogy most is tévedek.
Egyetlen dologra mégis jó volt az, hogy nem volt semmi programom se, mégpedig ahhoz, hogy lelkiekben felkészítsem magamat az új tanévre. Ez nálam pedig a nagytakarítással volt egyenlő. Minden tavalyi könyvet, füzetet, kicsi ruhát bedobozoltam és lehordtam a garázsba. A tizedik ilyen dobozka után már úgy éreztem magamat, mintha ezer éve gyúrnék, hiszen persze, hogy én végeztem el a piszkos munkát, mivel szeretett apám még hétvégén is dolgozott. Így se őt, se Chloet nem láttam, ami mázli, mivel állandóan Jade jut róla eszembe. Hogyan? Kérdem én az univerzumtól, hogyan képes apám pont az ő anyját kifogni??? Ehhez kell valami különleges tehetség? A másik meg, hogy Jade mit fog hozzá szólni, hogyha én vagyok az anyja palijának a pereputtya? Jézusom, ebbe bele se merek gondolni, mert nekem végem lesz.
- Ijjjjjj, elaludtam - visított bele Maddie hétfő reggel a telefonba, miután 10 csörgés után felvette, pedig azt hittem, hogy már meg fog szakadni a vonal.
- Vettem észre - sóhajtottam nyugtázva, hogy egyedül kell mennem.
- Ott találkozzunk. Basszus, basszus, basszus ... - szitkozódott folyamatosan, majd megszakadt. Átváltott szerintem Duracellnyuszi üzemmódba. Végülis ha siet, még éppen, hogy beeshet.
- Jó reggelt - köszönt rám hirtelen valaki, ami miatt akkorát ugrottam, hogy csodálom a padló nem szakadt be alattam.
- Jaj, Jézus - kaptam a szívemhez. - Jó reggelt - néztem rá apára, miközben fél kézzel megtámaszkodtam a kanapé támlájában.
- Azért ennyire ijesztő nem vagyok - nevette el magát.
- Tudom, de akkor is beszartam.
- Mibe voltál ennyire belemélyedve? - érdeklődött, míg reggelit készített magának, illetve nekem is. Amikor itthon van, mindig együtt eszünk, de ez azonban csak ritka alkalmak egyike.
- Semmibe, csak álmos vagyok - ültem fel a bárszékre, hogy szemügyre vegyem mit is csinál pontosan. Mondjuk a pirítóst nem igazán elrontani, maximum odaégetni, annyira meg azért csak nem béna apa, hogy ne vegye észre, hogy ég valami. Már a füsttől fuldokolni szokott, így nem hiszem, hogy ezzel bármi probléma lenne.
- Biztos? Az elmúlt napokban nagyon sokszor voltál "álmos" - pillantott rám cinkosul.
- Nem igazam értem, hogy mire célzol - húztam összébb a szememet, mert tippem sincsen, hogy mégis mikre célozgathat.
- Nem is baj, majd megérted egyszer - hagyta rám, mint valami hülyére.
- Mióta lettél ennyire filozofikus hangulatban? - öntöttem ki magamnak egy kis kávét. Lehet, hogy ebben az életkorban nem éppen a legegészségesebb, de ahhoz, hogy túléljem az algebrát meg a hasonló cukiságokat elengedhetetlen. Jaj, a spanyolt még nem is mondtam, huhuhuuu azon bukó lesz, az fix.
ESTÁS LEYENDO
Inside Out || ✔️
Novela Juvenil"Új tanév, új kezdet" - mondja ezt az összes olyan amerikai, ikonikussá vált tinifilm, ahol a társadalmi ranglétra alján álló, minden gúny célpontjává váló lányból a nyári hónapok alatt egy teljesen másik ember lesz és hirtelen mindenki vele szeretn...
