Inside Out || ✔️

NO ° 1

- Nem kell elém jönni - erősködtem a telefonba magyarázva folyamatosan, miközben a reptéren várakozó embereket mértem fel. Nem hiába van ekkora tömeg, hiszen a járatom késett, ami hazavisz Kaliforniába. A nyár utolsó napjai ezek, hiszen nemsokára elkezdődik ismét a tanítás, ami egyenlő a pokollal. De csak két évet kell várnom és sanyarú életemnek a gimiben vége, aztán fősuli itt jövök.

- De igen. Egész nyáron nem találkoztunk Brinley - erősködött Kyle, aki nem más, mint a legjobb fiú barátom. A találkozásunk egészen régre nyúlik vissza, mondhatni még az őskorba, amikor menő volt a hajpánt, a vékonyra szedett szemöldök, vagy egészen egyszerűen még Justin Timberlake és Britney Spears kettősére irigykedett mindenki. Azokban az években találkoztunk Kylelal egy nyári napon. Mindketten a házunktól nem messze fekvő játszótérre mentünk, ahol ő az óvodás csoporttársaival játszott mindig, én meg hát magammal. Így jár az a lány, aki újonc és senki nem hajlandó homokvárat építeni vele. Mindig láttam őt, de sose vett észre engem. Ő állandóan várfoglalósat játszott, én meg homokoztam vagy hintáztam. Egyszóval kirekesztettnek éreztem magamat, egészen addig a szent napig, amikor megtörtént a csoda. Nosztalgia indulhat. Tisztán emlékszem, hogy ugyanolyan nap volt, mint a többi, azzal a dögmeleggel, sőt azt is tudom, hogy egy kék virágos ruhában voltam, amikor az egyik fiú elkezdett csúfolni, hogy kapafogú boszorkány vagyok, mire én elkezdtem sírni. Ekkor jött Kyle és onnantól kezdve itt is van mellettem.

- Most az az egy nap nem oszt, nem szoroz. Menj el a nyárbúcsúztató buliba, érezd jól magadat és majd a suli előtt találkozunk - próbálkoztam. Tény és való, hogy nem volt még olyan nyár, amikor nem találkoztunk egyáltalán. Az idei volt az első, amikor is az anyám invitált, mint minden éven, hogy töltsem el a nyarat vele, Spanyolországban. Viszont azzal a különbséggel, hogy most az ajánlata nem néhány hétre szólt, hanem konkrétan az egész nyárra. Eleinte nem is akartam elmenni, de végül némi rábeszélés után (Maddie és Kyle), beadtam a derekamat.

A szüleim már eléggé régen elváltak, aminek én rettentő hálás vagyok. Hiába lehettem olyan 4 éves, ami miatt sok emlékem nincsen, de be-beugrik egy - két veszekedésük. Az pedig borzalmas volt. Így beadták a válási papírokat, most pedig mindketten a fénykorukat élik...megint. Anya élvezi a napsütést, meg a tengert, apa meg ki akarja pattintani magát. Ne kérdezzétek meg, hogy miért, nem szeretném tudni. Mikor itthon volt Audrey, a nővérem és az öcsém, Scott ugyanaz az életérzés tükröződött az arcunkról, amikor megláttuk, ahogyan apánk emelgeti a súlyokat. Mellesleg Audrey 3 évvel idősebb tőlem, most a Columbián tanul, de ne kérdezzétek fogalmam sincs, hogy mit, Scott pedig anyával lakik Spanyolországban és csak egyetlen évvel vagyok idősebb tőle. Irigylem is, mert úgy beszéli a spanyolt, mintha az anyanyelve lenne. Végül is ott rá van kényszerülve. A válásnál pedig majdnem úgy lett, hogy mindhárman anyához leszünk helyezve, de a legvégén Audrey és én maradtunk apánál, abból az egyszerű indokból, hogy a nővérem nem akart sulit váltani, hiszen akkoriban költöztünk ide Oaklandbe, ahol a mai napig élünk. A saját sorsomat meg nem tudom. Nem emlékszem rá. Scott akkor még kicsike volt, így alap, hogy anyámmal maradt, de engem lehet, hogy egy kalapból sorsoltak ki, hogy hová kerüljek. De ezen felül az összes karácsonyt itt tartjuk, ilyenkor anya is visszautazik és félreteszi nagyjából az összes sérelmét a volt férje iránt, nyaranta pedig utazgatunk össze-vissza. A szülinapokat pedig legtöbbször videócseten oldjuk meg. Ritka az, hogy személyesen ünnepeljük meg, hiszen nem tudnak annyi szabadságot kivenni, hogy átutazzák a fél világot. Mindkettejüknek megvan a saját élete, anya a nagykövetségen, apa meg szoftverfejlesztőként rohad.

- Nem kell elmennem sehova, hiszen itt lesz nálunk. De ha leszállt a repülő, te is jöhetnél.

- Igen, Kyle, minden álmom az, hogy körülbelül 13 óra utazás után elmenjek bulizni egyet, ahol az összes seggfej ott lesz, akikre alapból nem vagyok kíváncsi, ráadásul a megalázó megjegyzéseiket is hallgassam, hogy inkább mehettem volna plasztikai sebészhez, mint nyaraljak, bla, bla, bla - ironizáltam.