Inside Out || ✔️

NO ° 24

- Maddie miatt? - pislogtam nagyokat, hiszen kissé meglepett ez a hír.

- Igen, miatta -bólintott egyet Liam.

- De...de miért? - dőltem hátra az ágyamon. Be kell vallanom, hogy ez a stressz, ami azzal jár, hogy Liam valamilyen módon hozzám van kapcsolva, nem igazán hiányzott.

- Semmi extra, nehogy túlképzeld az eseményeket. Jöttem ki a suliból, amikor azok ketten valamin veszekedtek és láttam, hogy Alex emeli már a kezét. Közbe kellett lépnem, mert nem tudom, hogy mi lett volna a vége. Abból a faszból mindent kinézek - magyarázta Liam.

- Azt is, hogy megpofozza Maddiet?

- Akár.

- Gyanús vagy nekem.

- Túl sokat vagy Jadeel azért - röhögött fel Liam. - Okék vagyunk? - tartotta fel a kezét, arra várva, hogy belecsapjak.

- Fogjuk rá - sóhajtottam fel. Lehetséges, hogy tényleg Jaderől ragad rám ez az állandó kételkedés. - De nem csapok bele.

- Miért?

- Mert nem érek fel odáig - meredtem rá, mert az a 30 centi különbség az 30 centi. Mint egy vonalzó.

- Viszont - lépett oda az asztalomhoz. - Ezt nem felejtettem el - nyújtott felém egy dobozt. - Boldog szülinapot Brin.

- Köszönöm - mosolyodtam el és izgatottam vettem el tőle a dobozt. Amikor kinyitottam egy csomó fánk volt benne, aminek a közepén egy ledes gyertya égett. - Most komolyan?

- Ha igazit teszek rá, akkor a doboznak annyi - magyarázta.

- Végülis igaz - csóváltam meg a fejemet. Csak ő képes arra, hogy vegyen egészen pontosan 18 ledes gyertyát és a 18 fánk közepére beletegye. Hihetetlen, hogy még mindig képes meglepni.

- Igazából nem ez az ajándék. Ezt csak azért kapod, mert nem jöttem délután - vette ki a kezemből a dobozt.

- Lemaradtál egy jó kis bunyóról.

- Kit vert meg Jade? - lepődött meg.

- Igazából Audrey meg én voltunk azok - ismertem be és ha jól láttam, akkor még jobban meglepődött.

- Te? Meg Audrey?

- Aha - vontam meg a vállamat.

- Na végre. Brin, büszke vagyok rád - bólintott egyet elismerően.

- De ahogy látom, te is jól szórakoztál Alexel - mértem végig újra az arcát, amit egy lila folt ékesített.

- Én csak akkor fogok szórakozni, hogyha ő sírni fog - morogta.

- Gyere - biccentette a fejemmel az ágy felé, mire pajzánul elvigyorodott.

- Ez egy felhívás?

- Mi van? - bámultam rá értetlenül, miközben lerúgtam a papucsomat, aztán leesett. - Liam, ki foglak hajítani.

- Máris? Pedig még nem is csináltam semmit - dobta le a pulcsiját a székre, majd a hátát nekidöntötte az ágy támlájának.

- Még. És ha próbálsz is, akkor már mehetsz is - szedtem ki a gyertyákat a fánkok közül.

- Mégis is dobna ki engem? Te? - fojtotta vissza a vigyorát.

- Majd apa - gondolta át.

- Jaj, csak őt ne. Inkább elmegyek magamtól, csak Robot ne hívd - játszotta az ijedtet.

- Haha. Nagyon vicces vagy - forgattam a szememet unottan. Tény és való, hogy apa nem éppen a legfélelmetesebb. Az anyám, na ő már az.

- Egyébként otthon mondtad már, hogy elhúzol Oaklandből? - kérdeztem tőle, mert említette, hogy valahogy el kéne mondania az anyjáéknak, akik totálisan abban a tudatban vannak, hogy Liam itthon fog egyetemre járni. Végülis az országban marad, csak 8 óra repülőúttal odébb lesz.