Inside Out || ✔️

NO ° 12

"I can't help myself from falling in love
From falling in love with you, yeah"

- Szép jó reggelt - köszönt rám apa, mire akkorát visította, mint még soha szerintem.

- Hát a szívem megáll - támaszkodtam a konyhapultra, miközben lejjebb halkítottam a telefonomból kiszűrődő zenét.

- Mit csinálsz ilyen korán fent?

- Te meg miért vagy máris itthon? - utaltam arra, hogy reggel 9 van, ő pedig tegnap este nem jött haza, ami nem baj, mert akkora káosz volt itt, mint valami rossz tinifilmben.

- Jönnek ma át ebédre Chloeék. Rendet kell tenni, meg ilyesmik - magyarázkodott.

- Azt már kihúzhatod a listáról - kóstoltam meg a tésztát.

- Megcsináltad? - lepődött meg.

- Aha. Még tegnap este - vontam meg a vállamat, de azt nem mondtam hozzá, hogy ma hajnalban, úgyis Maddie, széthányta a fenti fürdőszobát, illetve még a folyosón lévő szőnyeg is kapott belőle. Na, akkor el tudjátok képzelni, hogy mi volt a hajnali programom. Egyeseknek egy kis frissítő futás, másoknak szőnyegtisztítás.

- Túl jó gyerek vagy. Egyesek partikba járnak, te meg itthon takarítasz... Lehet meg kellene tiltanom, hogy péntek este itthon legyél. Túlságosan is be vagy zárkózva - tűnődött el apa.

- Micsoda? Én nem vagyok bezárkózva, csak nem érdekelnek az ilyenek. Meg amúgy is, most jobb az, hogyha a kapunk előtt ücsörgök több órán át, mert te nem engedsz be a házba? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn.

- Igazad van. Ez egy cseppet sem jobb. Amúgy van egy kollégám, neki a fia pont veled egyidős...

- NEM - kiáltottam rá, megfeledkezve arról, hogy Maddie éppen fent húzza a lóbőrt. Habár, szerintem arra se kelne fel az állapotát látva, hogyha 50 cm közelről hallgatnék Papa Roachot.

- Mit nem? Be se fejeztem a mondatot.

- Ez jól is vagy így. Nem fogsz átmenni semmilyen randiguruba. Nagyon jó, hogy a kollégádnak van egy fia, biztos jó egészségnek örvend, maradjon is ez így - hadartam.

- Pedig nagyon szívesen bemutattalak volna egymásnak titeket - mondta csalódottan.

- Nincsen vétlenül egy másik kollégádnak lánya? - fordultam el a gáztűzhely irányából, hogy ránézzek.

- Lorennek talán van...- tűnődött.

- Na látod. Akkor őket bemutathatnád egymásnak - szakítottam félbe.

- Csak Loren lánya 6 éves - fejezte be apa a monológját.

- Most mit egy kis korkülönbség? Legalább be lesz biztosítva a lány a jövőre nézve - legyintettem.

- Mintha anyádat hallottam volna - kerekedett el a szeme.

- Nem tehetek arról, hogy ő az anyám - forgattam a szememet. - Nem hallhattad volna Chloét, mert nem egy a vérünk.

- Beszéljek csak vele, meg fogok mondani, hogy rossz hatással van rád. Veszed át tőle a negatív energiáit és állandó megjegyzéseit - csóválta meg a fejét.

- Apa - sóhajtottam fel. - Miért veszekedtek ti állandóan? Nem lehetne egy kis csend?

- NEM. Amíg nem fog bocsánatot kérni, meg befejezni a közösségi oldalaimon való trollkodását, nem szállok ki a háborúból - makacsolta meg magát.

- Gyerekesek vagytok.

- Na, de ne anyádról beszéljünk, mert annyit fogod emlegetni, hogy a végén megjelenik. Térjünk vissza a kollégám fiára...