" It's 4AM, I don't know where to go
Everywhere is closed, I should just go home, yeah
My feet are takin' me to your front door
I know I shouldn't though, heaven only knows"
- BRINLEEEEY. EL FOGUNK KÉSNI - üvöltötte le Audrey, aki megszakította a dúdolászásomat, mert ha egyszer mennem kell, akkor mennem kell.
- Jövök - kaptam fel a táskámat és fintorogva mentem ki a szobámból, mert a kis incidens után apa újrafestette Scottal a falamat és szag még mindig nem ment ki.
- Sose gondoltam volna, hogy mindannyian egyszerre megyünk suliba - állt meg mellettem Scott, akinek ez lesz az első napja a St. Louisban.
- Audrey nem jön be - meredtem rá.
- De igen. Anya azt mondta, hogy most ő képvisel engem, mivel még nem vagyok nagykorú - magyarázta a dolgokat, ami eredetileg annyi volt, hogy anya valami papírt intéz, apa dolgozik, így az öcsémnek egyedül kellene mennie Hillhez, a lökött dirihez és, hogy ne csináljon semmi hülyeséget, Audrey lesz most az "anyja".
- Hajaj - sóhajtottam egyet. Lehet nem éppen a legbölcsebb dolog lenne a jelenlegi állapotban mindhárom Whitterst egy légtérben tartani. Pláne azok után, ami annál a bizonyos ebédnél történt.
- Indulhatunk? - nézett végig Scotton és rajtam Audrey, miközben a kezében a kocsikulcsot pörgette meg.
- Ha nagyon muszáj - húzogattam a szoknyát, mert még mindig ki nem állhatom azt a tényt, hogy hétfő és péntek egyenruhanap. Kibújni a szabály alól meg esetleg akkor tudnék, ha tagja lennék a csordának és ehelyett a szurkolólányszerkóban kelletném magamat, amit inkább kihagyok, vagy ha az egyik sportcsapatot erősíteném a jelenlétemmel. Az nagyon szép lenne főleg azok után, hogy én és a sport kettő ellentétes dolog. Tudjátok, mint azok a gifek, amikor a csaj nézi a sportolós videókat, miközben tömi magába a rántott húst kukoricás rizzsel. Na, én pontosan olyan lány vagyok, aki már az ilyenek nézésébe is elfárad.
- Hogyhogy nem Liammel mész? - húzta össze résnyire a szemét Audrey.
- El ne kezdjétek megint, mert infarktust kapok - morogta Scott.
- Ez csak egy szimpla kérdés volt. Már kérdezni se szabad?
- Te sose kérdezel hátsó szándék nélkül - vágta rá az öcsém.
- Te meg mindig kételkedsz abban, amit csinálok - indította be a kocsit Audrey.
- Mert adsz rá okot - kapcsolta be Scott az anyósülésen az övet, én pedig elgondolkodtam, hogy megéri velük utazni vagy még meneküljek, amíg tudok.
- Nem baj - szóltam közbe, mielőtt óvadékot kellene letenném értük. - Nem tudom igazából - vontam meg a vállamat. - Eddig se mentünk együtt suliba, most miért változna ez meg?
- Mert a barátnője vagy. Ilyenkor szokás ez - magyarázta Audrey.
- Szerinted, de úgy nagyon szerinted Bri és Liam tömeg? - vonta fel a szemöldökét Scott, mire én csak a szememet forgatva felsóhajtottam.
- Miért kell minden egyes mondatomban valami rosszat keresni? - csapott rá a kormányra Audrey, én pedig inkább kiszedtem a fülesemet és zenét kezdtem hallgatni.
Jade:
Boldog szülinapoooot Pinkiepie
Brinley:
Köszönöm, de most komolyan. Pinkiepie?
Jade:
YOU ARE READING
Inside Out || ✔️
Teen Fiction"Új tanév, új kezdet" - mondja ezt az összes olyan amerikai, ikonikussá vált tinifilm, ahol a társadalmi ranglétra alján álló, minden gúny célpontjává váló lányból a nyári hónapok alatt egy teljesen másik ember lesz és hirtelen mindenki vele szeretn...
