Inside Out || ✔️

NO ° 3

- Mondd, hogy ez egy vicc - nyeltem nagyokat. Nem lehet az, hogy pont Jade legyen apám barátnőjének, Chloénak a lánya. Annyi ember van még a világon, miért pont neki kell annak lennie??? Mi lesz ha összeházasodnak? Mostohatestvérek leszünk.....basszus. Ez így nagyon nem lesz jó.

- Onnan volt akkor annyira ismerős. Ránéztem Jadere és beugrott az anyja arca. Valld be, hogy hasonlítanak - hagyta Maddie figyelmen kívül a kifakadásomat.

- Pocsék lesz ez az évem is. Ha megtudja, hogy az anyja az én apámmal jár, tönkre fogja tenni az életemet - gondoltam bele a következményekbe.

- Most ezen ne rágódj. Inkább éld túl a mai napot - javasolta.

- Kösz, ezzel aztán sokra mentem - forgattam a szememet unottan.

- Most miért? Úgyis közölnie kell egyszer Chloénak, hogy Jade a lánya. Én addig inkább a tudatlanság hullámaiban élnék - vonta meg a vállát. - Kyle - vette észre a felénk lépdelő srácot. - Varázsolj magadra egy vigyort és egy szót se neki, míg te, fel nem dolgoztad a tényeket - súgta a fülembe.

- Már oda se jöttök? - állt meg előttünk.

- Nagyon elvoltál, nem akartunk zavarni - felelt helyettem Maddie.

- Gyere már ide te kis spanyol jányka - tárta szét Kyle a karját, majd erősen magához ölelt.

- Zuhanyoztál tegnap óta? - csapott meg egy enyhe sörszag.

- Még mindig érezni? - húzta el Kyle a száját.

- Csak egy kicsit - mutattam egy mértéket az ujjaimmal.

- Na majd én eldöntöm - szagolta meg Maddie Kylet.

- Nem hittem volna sose, hogy meg fognak szagolni - motyogta a legjobb barátom ledöbbenve.

- Hát Ryder - szólította meg a vezetéknevén Kylet - rád férne még egy - kettő zuhanyzás.

- Kösz Maddie. Nagyon kedves vagy, hogy közölted velem, hogy büdös vagyok - vigyorodott el.

- Nagyon szívesen. Én csak az igazat mondtam - védte magát.

- Gyomormosás közeli állapot? - tippeltem, hogy mégis mennyire élvezte a tegnap esti bulit.

- Nem nyilatkozom - tette fel a kezét, majd megszólalt a pokol hangja: a csengő.

- Remek. Kezdődhet a szenvedésem - dünnyögtem, miközben belevegyültünk a tömegbe, hogy bemenjünk az épületbe.

- Ebédszünetben tala - intett egyet Maddie, mivel neki máshol volt órája, mint nekem.

- Akkor ebédszünet - indult meg Kyle is a másik irányba, mint én, így teljesen egyedül maradtam. Az elmúlt években sose volt olyan, hogy egyikükkel se lett volna órám. De ezek szerint ez az év más lesz, mint a többi.

  ❌❌❌

- Ez a nap maga a pokol - ültem le a szokásos asztalunkhoz az ebédlő eldugott sarkában. Na igen, az ebédlő. Itt látszódnak meg a klikkek, mint egy rossz gimis filmben. Ebben az egészben a legszomorúbb dolog, hogy a valóságban is hasonló módon működnek a dolgok, mint a vásznon. Mindenkinek megvan a saját maga társasága. Ott vannak a kosarasok, pomponcsapat, zenészek (ők lépnek fel mindig a bálokon), az évkönyvesek, valamint a baráti közösségek. Mondanom se kell, hogy a mi asztalunknál egyetlen hely mindig is üres volt, hiszen csak hárman vagyunk.

- Miért? Nem is annyira vészes - harapott bele az almájába Maddie, mivel más nem volt előtte.

- Annyi elég neked? - vontam fel a szemöldökömet.