- Megugatott a kutyátok, így kénytelen voltam felmászni - magyarázta Liam.
- Miért nem csengettél? - vontam fel a szemöldökömet. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy itt ül egy faágon.
- Csengettem, de nem jött ki senki. Felhívtalak és semmi, sőt még Robot is hívtam, de meg írtam is nektek. Pedig vártalak a játszótéren és mikor nem jöttél, gondoltam beugrok - magyarázta, miközben a fáról átmászott a szobámba az ablakon keresztül. - A büdös francba - akadt be a lába az ablakba, így inkább egyenesen beborult.
- Jól vagy? - néztem rá aggódva. Nem annyira kemény a padló, de estem el már párszor én is és akkor kegyetlenül tud fájni. Mondjuk én csak seggreestem, nem pofával előre.
- Gond egy szál se - tápászkodott fel, majd megakadt a tekintete a lábamon. - Csak nem a rózsaszín bolyhos zokni? - mosolyodott el egyből.
- Hát látod - mozgattam meg a lábujjaimat.
- Bírom ezt a zoknidat - porolta le a nadrágját.
- Majd kapsz egyet karácsonyra. Na, de miért vagy itt? - fontam össze magam előtt a karomat.
- Mondom, hogy igazából a játszótéren voltam és vártalak. Amúgy meg nem vagy igazán vendégszerető - utalt arra, hogy még mindig ácsorogtunk.
- Téged mióta érdekel az, hogy mondjam neked, hogy ülj le nyugodtan? - vágtam rá.
- Igazad van - borzolta össze a hajamat, majd megkerült és egyszerűen otthon kezdte magát érezni. Vagyis végigdőlt az ágyamon.
- Örülök, hogy kényelembe helyezted magadat - forgattam a szememet unottan.
- Beszélnünk kell - gyűrte a feje alá a párnámat.
- Majd csak akkor, hogyha elmondod, hogy miért vagy itt - halkítottam lejjebb a zenét.
- Hányszor mondjam el, hogy a játszótéren voltam???
- De most itt vagy - mutattam körbe. - Ez nem a játszótér.
- Arról kell, akkor itt beszélnünk, amiről a játszótéren kellett volna. Most vonatkoztass el a helyről. Mi volt ebédnél? - tért rá egyből.
- Ettünk - vontam meg a vállamat.
- Nem az, te bolond, hanem Kylelal. Ne nézz idiótának, tudom, mindenki tudja, hogy beszéltetek, amikor ő mosdóba ment, te meg a mosógéphez - meredt rám.
- Igen, beszéltünk és ennyi - sóhajtottam.
- Brinley, most nem úgy vagyok itt, mint Kyle bátyja, aki kideríti, hogy mennyire vagytok most szarban egymással, hanem mint a barátod - komolyodott el.
- A barátom? - ültem le törökülésbe a földre.
- Mármint nem, mint a pasid - barátod, hanem mint haver - barátod - javította ki magát.
- Én is úgy gondoltam - kaptam el róla a tekintetemet.
- Akkor jó, mert aranyos vagy meg minden, de halott a dolog.
- Most te komolyan lekoptattál engem, úgy, hogy nem is próbálkoztam? - pislogtam nagyokat.
- Csak tisztáztam a helyzetet. Mondom, hogy aranyos vagy meg minden, de soha. Elvégre Kyle barátja vagy, még akkor is, hogyha most nem vagytok jóban, meg ott van a kis rajongóm is. Ha ez megtörténne - mutatott kettőnkre, ami nem volt - Maddie tutira megölne téged. Engem nem, mert akkor is imádna. Amúgy is nekem ott van Bailee.
YOU ARE READING
Inside Out || ✔️
Teen Fiction"Új tanév, új kezdet" - mondja ezt az összes olyan amerikai, ikonikussá vált tinifilm, ahol a társadalmi ranglétra alján álló, minden gúny célpontjává váló lányból a nyári hónapok alatt egy teljesen másik ember lesz és hirtelen mindenki vele szeretn...