Inside Out || ✔️

NO ° 20

- Brinleykém már be se engedsz? - tette anyám csípőre a kezét várakozóan.

- Anyaa??? Te mit keresel itt? - lepődtem meg.

- Kösz a kedves fogadtatást - motyogta.

- Ki az? - dugta ki apa a fejét a konyhából. - Jézusom.

- Szevasz Rob - vigyorodott rá anya apámra.

- Hozom a lángszórót - rémült meg, miközben anyám odébbtolt és használatba vette a házat.

- Anya? - kérdezte Scott, ahogy meglátta a rikító vörös haj zuhatagot, ami anyám ismertetőjegye átvágja a nappalin.

- Miért van mindenki ennyire meglepve? Beszédem van apátokkal - jelentette be, mire Scottból kitört a röhögés, én meg totálisan sokkolva bezártam az ajtót.

- Ez jó lesz - örült meg egyből.

- Miért lenne jó?

- Ettől viccesebb dolog nincsen, amikor ezek ketten beszélgetnek - jött lázba egyből.

- Rob, te komolyan ennyire hülyének nézel? "Elvittem Scottot magamhoz, majd jön" felirat a hűtőre?? - ropogtatta meg anya a kezét.

- Ez máris jól indul - vágta le magát Scott a nappaliban a kanapéra, hogy premier plánban nézze az eseményeket.

- Miért mit írjak? Elmentem snowboardozni? - forgatta apa a szemét, én meg helyet foglaltam Scott mellett, hogy bámuljam az eseményeket.

- Azért előre szólhattál volna... Csak nem szörfözni akarsz tanulni? - esett rá a pillantása a megnyitott weblapon.

- Jót tesz a testnek és a léleknek, nem úgy, mint a jóga, amire te jársz. Hát azzal csak a gerincedet töröd ki - kezdett bele apa a háborúba.

- Én a helyedben nem mutogatnám a pondrótestedet Rob, mert azt tudom, hogy neked semennyi szégyenérzeted nincsen, de a gyerekeidre is gondolhatnál - kontrázott anya.

- Ezért jöttél el Spanyolországból, hogy ezt elmondd?

- Dehogyis. Ennyiért nem adnék ki pénzt a repjegyre. Először is, Scott miatt, hogy te csak úgy elviszed, mint valami ajándékot a tudtom nélkül. Másodszor egy balfék vagy. Harmadszorra még mindig az vagy. Amúgy meg nem jöhetek el a lányom szülinapját megünnepleni? - tette csípőre a kezét.

- Én meg el is hiszem, hogy Brinley miatt jöttél. Ki vele Abby. Miért rontod itt a levegőt?

- Te nem kötelezhetsz a válaszadásra, mert egy senki vagy a szememben. Hogy tudtam én anno kezdeni veled? - tette fel anya magának a nagy kérdést, amin már szerintem 24 éve gondolkozik.

- Az érzés kölcsönös - erőltetett rá apa egy vigyort.

- Idétlen - morogta az orra alatt anya, majd hirtelen megfordult a tengelye körül. - Jaj, milyen rég volt augusztus. Jó is volt, hogy együtt láttalak titeket, enélkül a féleszű nélkül.

- Hallom még mindig - szólt közbe apa.

- Nem. Mondom nem hallod - szórtak szikrákat anyám szemei, már csak attól, hogy meghallotta az ex - férje hangját.

- Anya? - kerekedett el Audrey szeme, ahogyan pizsamában lejött a lépcsőn. Persze Scottra meg rám egy pillantást se vetett, mivel "haragszom rádot" játszott.

- Családi talkálka van, nekem meg nem is szóltok? - mért végig mindhármunkat. - Rob, hogy neked mindig jár a pofád, ezt bezzeg nem mondtad volna el.

- Hogy beszélsz a gyerekek előtt?

- Nem gyerekek már, meg amúgy is ... - kezdett bele, mire egyszerre fejeztük be Scottal és Audreyval tökéletes szinkronban.