Inside Out || ✔️

NO ° 4

Miután regisztáltam, vagyis inkább létrehoztam a saját anonim oldalamat a suli weboldalán, vártam egy kicsit, hogy mi fog történni. Ez azonban teljesen felesleges volt, mert magával a csodával lett volna az határos, hogyha egyből beindult volt a saját oldalán. Így csak lezártam a laptopomat és a bőröndömhöz indultam, hogy az ajándékokat, amiket vettem szétválogassan, mivel tegnap este / ma hajnalban, erre már nem volt kapacitásom.

Maddienek hoztam egy I ❤️ Spain feliratú fehér és rózsaszín pólót, mivel gyűjti ezeket. Kyle szüleinek hoztam egy üveg bort, a nővérem, Audrey egy legyezőt kap, valamint szintén pólót. Kyle kulcstartót és egy baseballsapkát, hogy gyarapítsam a gyűjteményét. Liamről se felejtkeztem el, ezért hoztam neki is egy bögrét, nehogy azt higyje, hogy kihagytam a sorból. Ha a szülei kapnak tőlem valamit, akkor evidens, hogy ő is. Maddie szüleinek egy fa tartódobozt, ami a Sagrada Familiát ábrázolja. Ezen felül apáról se feledkeztem meg. A rengeteg hűtőmágnesen kívül, amiket beszereztem, direkt neki vettem egy noteszt, illetve egy kis üvegtéglát, amibe az ország egyik nevezetes épülete a Palacio Real látható.
Mivel Kylehoz indultam, az ajándékokat beletettem egy papírzacskóba, hogy ne kelljen kézben vinnem. Ahogy azonban elgondolkoztam, eszembe jutott Chloe. Nem tűnt annyira ellenségesnek, sőt egyáltalán nem volt az velem. Ezért kitúrtam az egyik nyári ruhát, amit anya vett nekem, hogy beleolvadjak a tömegbe. Az eredeti terv szerint Audreynak adtam volna, de így megvan a sorsa. Chloét eddig kétszer láttam, valamint a fényképet róla és a lányáról. Azokról az jött le, hogy odavan a ruhákért, így nemcsak benyomást teszek rá, hanem még jót is teszek vele.

- Chloe - szólítottam meg, mikor láttam, hogy még mindig a konyhában sürög - forog.

- Igen? - fordult meg.

- Ezt neked hoztam - nyújtottam felé a becsomagolt ajándékot. Egy fehér ajándéktasakba tettem bele, amit teletömtem rózsaszín selyempapírral, mivel így az összhatás sokkal szebb lett.

- Nekem? - lepődött meg.

- Aha. Remélem a méret megfelel - jutott eszembe, hogy nem biztos az, hogy ugyanolyan ruhákat hordunk.

- Ez elképesztő - csillant fel a szeme, ahogy kiemelte a világoskék, virágmintás nyári ruhát. - Köszönöm.

- Igazán nincs mit - könnyebbültem meg a reakciójától. Volt bennem egy olyan is, hogy visszaadja.

- Mész valahová? - vette észre, hogy saruban álldogálok a küszöbön.

- Kylehoz - feleltem.

- Ő kicsoda? A barátod? - faggatott. Én hülye, el is felejtettem, hogy honnan is tudhatná, hogy ki is Kyle.

- Végülis igen. Csak nem olyan barát, hanem haver - barát - magyaráztam.

- Jaj, értem - véste az eszébe az információkat.

- Én akkor megyek is - hátráltam.

- Brinley. Köszönöm még egyszer - ölelte magához a zacskót.

- Tényleg nincs mit - mosolyodtam el, majd elindultam Kylehoz.

Ez a rohadt meleg az agyamra fog menni. Anyánál is dögmeleg volt, itt is az van, én meg szénné fogok égni a végén.

- Haliho - nyitottam be Kylékhoz. Olyan régóta vagyunk már barátok, hogy egyszerűen már beengedem akár saját magamat is.

- A kis világutazó - lépett ki a dolgozószobából Marie, Kyle anyukája.

- Szia, Marie - vigyorodtam el. - Peter?

- Még dolgozik - legyintett.

- Mindegy, de ezt nektek hoztam - kukkantottam bele a szatyorba, nehogy véletlen összekeverjem a többivel.
Igazán nem kellett volna - ölelt meg. - Kérsz valamit?