- Mennyire haragszol most? - kérdeztem anyát, miután az igazgató behívatta őt is meg Chloét is. A "beszélgetés" után a dirivel, pedig úgy döntött, hogy pakoljak össze és elvisz valamerre.
- Viccelsz? Az egész évem fénypontja ez volt - nevetett fel.
- Miiii? - pislogtam nagyokat.
- Mármint nem az, hogy egy idióta iskolaigazgatóval töltsem az ebédidőt egy dohos irodában, hanem miattad hívjanak be. Ezt ki is húzhatom a bakancslistáról - forgatta az ujjain a kocsikulcsot.
- A legtöbb szülő nem örül ennek - meredtem rá.
- Az meglehet, de én igen. Brinley, hármótok közül te vagy a legjobb gyerek és végre miattad hívtak be engem. El se tudod képzelni, hogy mióta várok erre.
- Valójában nem miattam hívtak be, mert én nem csináltam semmit se - helyesbítettem, mielőtt túlságosan is úgy raktározza el az emléket, hogy én mentem neki Jessicának, nem pedig Jade.
- Az csak részletkérdés - legyintett egyet, miközben kinyitotta a kocsit.
- Aha - méregettem őt gyanúsan.
- Most mi van? - kérdezte, míg beindította a kocsit és lassan kitolatott a parkolóból.
- Hova megyünk? Meg minek?
- Ezt vedd úgy, mint egy utószülinapi ajándékot - vonta meg a vállát, én pedig rosszat éreztem. Nem szeretem amikor anya homályosan fogalmaz. Mindig kiakaszt azzal, hogy nem tudom, hogy pontosan kire is gondol.
- Nem tudom, hogy ennek örüljek vagy inkább ne - motyogtam.
- Most úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna - jegyezte meg és felhangosította a rádiót. Szerintem ez egy burkolt célzás volt, hogy fogjam be.
❌❌❌
- Még, hogy nem vagy éhes - ivott bele anya a teájába. Egy palacsintázóba jöttünk el, ami igazából pár utcával arrébb volt, mint ahol lakunk, mégis sose jöttem el ide.
- Én ilyet nem mondtam - töröltem meg a számat, mert ha én eszek, akkor nemcsak az egész arcom Nutellás, hanem az asztal, valamint még a ruhám is. Nem tehetek arról, hogy nem tudom kulturáltan enni, mert folyik szerteszét.
- Ebbe ne menjünk bele. Mi volt ez az egész Audreyval és veled? Még sose láttam se őt se téged ennyire idegesnek.
- Őszintén? Fogalmam sincs. Azt hiszem, hogy besokaltam - vontam meg a vállamat.
- Mitől?
- Miért érdekel ez ennyire téged?
- Mert az anyád vagyok - mondta ki azt a választ, amivel egyszerűen nem lehet vitatkozni.
- Besokaltam attól, hogy mindig ő tudja jobban azt, hogy mi a jó nekem, mit és hogyan csináljak és mindig őt kell felhozni példának, mert tökéletes és mindenkinek hasonlítania kell rá - magyaráztam.
- Az utolsóért én is hibás vagyok, meg persze Rob is - ismerte be anya.
- Csak most jössz rá?
- Annyit mondogattuk a nővérednek, hogy hozzá fogható nincsen, hogy teljesen beleneveltük. Pedig csak azt akartam, hogy nagyobb legyen az önbizalma. Nálad meg pont nem tettem meg ezt és így Audrey lett a minta, amit amúgy eszedbe ne jusson követni - hadarta anya.
- Már nem azért, mert szeretném őt követni, mert hülye lennék ha azt megtenném, de egyébként miért? - dőltem hátra a székben és kíváncsian vártam, hogy mivel rukkol elő anya.
YOU ARE READING
Inside Out || ✔️
Teen Fiction"Új tanév, új kezdet" - mondja ezt az összes olyan amerikai, ikonikussá vált tinifilm, ahol a társadalmi ranglétra alján álló, minden gúny célpontjává váló lányból a nyári hónapok alatt egy teljesen másik ember lesz és hirtelen mindenki vele szeretn...
