Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

1. fejezet

Draco Malfoy meglehetősen nyugodtan sétálgatott az iskola folyosóján. Kiélvezte a pillanatot, hogy vizsgái mind tökéletesre sikerültek, amikor zsivaj ütötte meg a fülét. Nem lepődött meg túlságosan, hiszen a háború végeztével mindenki felengedett, egy valakit kivéve. Ez Harry Potter volt.

Harry kétségbeesetten próbált kivergődni az akaratos elsősök gyűrűjéből, akik közül sokan mugli telefonokkal, vagy épp pergamennel rohamozták kitartóan. A griffendéles lassan felrobbant az idegességtől, de szerencsére visszafogta magát, legalábbis egy darabig, és próbálta szelíden elzavarni őket. Malfoy szórakozott, gúnyos félmosollyal nézte a szemüveges fiút, majd egy lemondó sóhajjal hozzájuk sétált. Az elsősök, valamint Harry is odakapták rá a tekintetüket. A griffendéles megkönnyebbülten sóhajtott fel, tudta, hogy megmenekült, amikor hirtelen az összes alsóbb éves szétszéledt, Malfoytól már kevésbé akartak bármit is kérni.

- Csak nem jókor jöttem, Potter? - állt meg alig fél méterre Draco a zöld szeműtől. Néha már komolyan sajnálta Harryt, mert sehova nem tudott elmenni, még mosdóba se, anélkül, hogy be ne támadták volna. S ezúttal úgy tűnt, hogy a két hozzá nőtt segédje, Granger és Weasley sem voltak vele, hogy kisegítsék.

- De. Kösz, Malfoy - igazította meg Harry fáradtan a szemüvegét. A vizsga is kimerítette, na meg az állandó megkeresések a hírlapoktól, az emberek bódult imádatáról nem is beszélve. Érezte, hogy tartalékai jócskán fogynak.

- Elég szarul nézel ki. - Malfoy ezt nem sértésképp mondta, szimplán kijelentette. Nem voltak puszipajtások, sem barátok, de köszöntek egymásnak és igyekeztek felülkerekedni a sérelmeiken, hogy új lapot kezdhessenek. Draco ugyan még mindig beszólt neki néha, de Harry ebben nem érezte, hogy igazán bántani akarta volna.

- Kösz, ezt is. Te viszont boldognak tűnsz. - Ha nem is vigyorgott, de Malfoy kifejezetten boldog volt, ami nem kerülte el Harry figyelmét.

- Az is vagyok. Minden szín ötösre sikerült. - Ahogy kimondta a szavakat, szívét ismét büszkeség töltötte el, még diáktársai gyűlöletéről is megfeledkezett egy pillanatra.

- Gratulálok, Malfoy. Gondolom nem meglepő, de én bájitaltanból nem teljesítettem annyira fényesen... De összességében a RAVASZ megvan. - Való igaz, miután Harry kénytelen volt visszaadni Pitonnak a könyvét, az utolsó évben minden korrepetálás ellenére sem tudott olyan jól teljesíteni, mint ahogy szeretett volna. Draco ezzel ugyan nem tudott együtt érezni, de nem szólt be semmit a fiúnak, ami már nagy teljesítménynek számított tőle.

- Nem baj, Potter. Nem kell mindenben tökéletesnek lenned. Arra itt vagyok én. - S lám a mardekárosnak ismét igaza volt. Nem csak a vizsgái, de a külseje is tökéletesnek bizonyult, az őt érő atrocitások ellenére is. Szőke, szinte fehér haja most a homlokába lógott, a ruháján és a talárján egy gyűrődést nem vélt Harry felfedezni, sőt, egy év alatt igen rendesen helyre hozta magát súlyilag is. Még mindig vékony volt, de felszedett magára jó pár kiló izmot, ami csak még szexisebbé tette.

Szexisebbé? Jézusom, miket gondolok én...

- Potter, a Roxfortban vagy még? - Malfoy lustán ingatta a kezét Harry előtt, bár magában azért megjegyezte, hogy kivételesen a zöldszemű kinézetére sem lehet panasz. Az elmúlt időszakban Harry is megváltozott külsőleg, majd amikor Ginnyvel nem jöttek össze a dolgaik, ez még jobban bebizonyosodott, ugyanis halomszámra kapta a szerelmes leveleket a lányoktól, - és a fiúktól egyaránt.

- Itt vagyok. Csak elgondolkodtam. Kösz, még egyszer. Jövök egyel, ismét. - Malfoy tudta, mire is érti a fiú, bosszankodva húzta össze a szemöldökét.