Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

8. fejezet

Mielőtt belementek volna a vízbe, mindketten jobbnak látták, ha megisznak egy kevés alkoholt. Már a második pohár wiskeyt töltötték maguknak, közben halkan beszélgetve, pedig Draco egy disaudiót is elmormolt, hogy ne zavarják a szüleit.

- Várj, szóval még lovaitok is vannak? - Harry döbbentem bámult a szőkére. Tudta, hogy gazdagok, de hogy ennyire, azzal nem számolt.

- Vannak. Ha lesz kedved, elmehetünk egy kicsit az erdőbe velük - ajánlotta fel a mardekáros.

- Nagyon szívesen megyek. De nem tudok lovagolni - húzta el a száját Harry. Jobban belegondolva, rájött, hogy még lovat sem sokszor látott.

- Majd én segítek - mosolygott rá Malfoy kedvesen. Harry csak bólintott, majd lehúzta a maradék italát és a hatalmas medencére mutatott.

- Bemegyünk? - kérdezte, felkelve a napozóágyról. Draco követte minden mozdulatát, miközben ő is eltűntette a poharának tartalmát és felállt. Érezte, hogy még az a két pohár is kicsit kótyagossá tette, bár ebben a párás levegő is közrejátszott. Figyelte, ahogy Harry a medence széléhez lép, majd ahogy a fiú villámgyorsan lekapta a köpenyét és be is ült. Ez pont elég volt a szőkének, a kislábujjától a feje búbjáig megborzongott, pedig csak a griffendéles fenekét látta pár másodpercre. Élesen beszívta a levegőt, aztán felvette a poharaikat meg a whiskeyt és letette Harry mellé. A zöldszeműből nem látszott semmi, mindent buborékok és habok leptek el, ez legalább megmentette őket magyarázkodástól. Rekordsebességgel huppant be ő is, Harrytől pár centire. A fiú rá sem nézett, amíg be nem ült mellé, majd amikor Draco felé fordította a fejét, az arcát pír borította.

- Zavarba jöttél, Harry? - vigyorgott gúnyosan a szőke, feltöltve poharaikat.

- Csak meleg van - vonta meg a vállát Harry érdektelenül. Természetesen hazudott. Nem mert a mardekárosra nézni, pláne, amikor meghallotta a ruhasusogást. Malfoy mindenttudó vigyorral az arcán nyújtotta a griffendéles kezébe a poharát.

- Tudod, ki hiszi el - kacsintott a zöldszeműre Draco. Potter még jobban elvörösödött, majd húzott egy nagyot az italából.

- Mire gondolsz, Draco? - tettette a hülyét a griffendéles, mindhiába. A szőke arcáról lehervadt a mosolya, de szórakozottnak tűnt.

- Most komolyan kérdezed, Harry? - nyomta meg a fiú nevét. A hangjának rekedtes éle apró borzongást váltott ki Harryből. Le sem vette a szemét a szőkéről.

- Igen. Komolyan - suttogta elhalóan Harry. Draco rámeredt.

- Azt akarod, hogy elmondjam? - tette le a poharát, majd közelebb csúszott a másikhoz. Harry nagyot nyelve bólintott, megbabonázta a szőke vágytól örvénylő tekintete.

- Arra gondolok - kezdte Draco, majd lassan Harry füléhez hajolt és suttogva folytatta. -, hogy meg akarlak csókolni. A szádat, a nyakad, a kezed, mindened.

- Malfoy, szórakozz... - kiáltott fel Harry felháborodottan, de nem tudta befejezni. A levegő a tüdejében rekedt, minden porcikáját elöntötte a forróság, ahogy Draco ajkai lecsaptak az övére. A szőke gyengéden érintette, lassan csókolta, hogy ha Harry ellenkezne, legyen lehetősége. Természetesen a griffendélesnek eszében sem volt, ahogy felocsúdott a döbbenetből, félénken viszonozta a gyengéd kényeztetést.
Draco nem tudta, mi ütött belé. Talán az alkohol adta neki a bátorságot, de nem volt ebben olyan biztos. A bálon is ugyan ez történt, csak ott nem csókolóztak, azonban azóta még jobban húzta valami Harry felé. Amikor a fiú bátortalanul viszonozta a csókot, nem bírt tovább magával. Egyik kezével a griffendéles csupasz derekához nyúlt, magához rántotta, ezzel egyidőben pedig a nyelvével felfedezőútra indul a másik szájában. Elégedettséggel töltötte el, hogy Harry belenyögött a csókba, testével pedig szorosan hozzátapadt. Megrészegítette a zöldszemű keze, ami a hajába túrt. Draco elégedetten felmordult, megmozdítva ágyékát, ezzel elérve hogy férfiasságuk egymáshoz dörzsölődjön. Mindketten a csókba nyögtek, Draco pedig türelmetlenül Harry feneke alá nyúlt, egy mozdulattal az ölébe húzva a fiút. A griffendéles kezéből kiesett a pohara, amit egész eddig  szorongatott, így azzal a kezével felfedezőútra indult a szőke testén. Draco Harry fenekére csúsztatta a kezét, szorosan összepréselve az ágyékukat, majd lassan mozgatta a fiút előre - hátra, ezzel az őrületbe kergetve magukat. Nyelvük vad táncot járt, szédülten, kábán simogatták egymást, belefeledkezve a pillanatva. Draco egyre gyorsabban mozgatta magán a griffendélest, egészen addig, amíg mindketten torokhangon nyögve, el nem élveztek. Harry körme a szőke hátába mélyedt a gyönyörtől, ami percekig rázta a testüket. Draco hangosan pihegve húzódott hátrébb, a griffendéles kipirult arcát tanulmányozva.

- Jól vagy? - kérdezte fojtott, vágytól füstös hangon. Harry kikerekedett szemekkel bámulta a szőkét.

- Én jól. De... mi a fene volt ez? - kérdezte rekedten. Nem mozdult meg, az egész teste remegett az élménytől.

- Előjátéknak hívják. Baj, hogy megtörtént? - Draco hangját aggodalom töltötte el. Keze még mindig a griffendéles derekát markolta, nem akarta elengedni. Fájón mart bele az üresség, amikor a griffendéles lemászott az öléből, de a fiú csak a pálcájáért nyúlt, hogy rendet csináljon maguk körül.

- Nem tudom. Ez nem helyes. Hisz' pasik vagyunk, merlinre! - motyogta Harry végül, de nem mert Dracóra nézni.

- Szóval megbántad - morogta Malfoy, kezét ökölbe szorítva.

- Ezt nem mondtam!

- De gondoltad. Az épp elég.

- Draco, a fenébe is, jó volt, de ezt nem tehetjük! Nem vagyunk melegek! Érted? - horkant fel Harry, megunva a szóváltást, de azonnal megbánta. Draco borús arccal biccentett, majd lehúzta a maradék whiskeyét.

- Attól még, mert te tagadsz mindent, a tested nem hazudik. Ahogy én sem - súgta a szőke csalódottan, majd kimászott a medencéből, felkapta a köpenyét és a maradék whiskeyt, majd szó nélkül felsétált a szobájába.
Harry nem tudta, mit gondoljon, iszonyúan élvezte, amit csináltak, de mégsem érezte helyesnek. A szőke csalódottsága azonban szíven találta. Elfogta az ijedtség, nem tudott mit reagálni rá. Tehetetlenül túrt a hajába, majd kiszállt, gyorsan rendet rakott és felment ő is a szobájába. Egy gyors zuhany után melegítőbe bújt, majd leült a kanapéra egy könnyvel a kezében. Olvasni akart, elterelni a gondolatait, de a szorító érzés nem múlt el a mellkasáról. Többször azon kapta magát, hogy nem fogta fel ami olvasott, így idegesen fújtatva tette félre a könyvet. A lábait felhúzva ücsörgött, a történteken merengve. A szőke csókjait, érintését, a kellemes, édeskés illatát. Felidézte, mit is csináltak, de Draconak igaza volt, a teste elárulta. A szíve hevesen dobogott, ha a folytatásra gondolt, de minduntalan megjelent előtte a mardekáros csalódott arckifejezése. Jól döntött? Mert nem úgy érezte, sőt, egyre csak azon járt az esze, hogy át kell mennie a másikhoz, s addig kell csókolnia, amíg bele nem fulladnak egymásba, de félt. Rettegett, hogy Draco elküldené, nem akarta, hogy a fiú megint úgy nézzen rá, mint a fürdőben.

Mégis mi a fenét csináljak most?