Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

4. fejezet

Harry még mindig Draco hangját hallotta a fülében.

Gyere hozzám.

Ismét megdobbant a szíve, pedig nem is volt a szőke közelében.

- Nem. Nem és nem! - Ronnak esze ágában sem volt beletörődni. Hermione sajnos jogos érvelése  ellenére sem.

- Esetleg az én véleményem számít? - Hermione bocsánatkérőn pillantott Harryre, Ron azonban továbbra is motyogott. Már a klubbhelyiségben ücsörögtek mindannyian, régóta rágódva a lehetőségeken. Draconak igaza volt és Harry egyre nagyobb kísértést érzett, hogy elfogadja az ajánlatot. Tudta, hogy ezzel az oroszlán barlangjába sétálna be, ráadásul önként és dalolva, de valami nem hagyta, hogy elvesse az ötletet.

- Harry. Draco jó döntés, ráadásul az első volt, amit hozzátett, hogy bárkit vendégül fogadhatsz. - Hermione halkan suttogott Harrynek, hogy Ron még véletlenül se folytassa a hisztijét.

- Tudom. Én... szerintem elfogadom - lehelte maga elé a zöldszemű megadóan, bár legkevésbé sem érezte magát rosszul. Izgatottság fogta el, ahogy a Draconál töltött hónapokra gondolt, s csak reménykedett, hogy ez barátainak nem tűnt fel.

Malfoy az ágyán feküdt a plafont bámulva. Blaise a falnak dőlve méregette a szőkét, többször is beszédre nyitva a száját, de végül mindig becsukta.

- Szeretnél valamit mondani? - Dracót kifejezetten idegesítette a másik viselkedése, sosem tapasztalta, hogy nem jönnek barátja szájára a szavak.

- Miért? - A szőke tudta, hogy mire érti. Blaise feszültnek tűnt, sőt, aggódónak.

- Mert béke van. Nem akarok rosszban lenni Potterrel. Van vele valami problémád? - Draco összehúzta szemeit, homlokát elfutották a ráncok. El sem tudta képzelni, barátja miért ilyen ideges.

- Láttalak titeket. A táncparketten. Draco, ez így nagyon nem jó, baj lesz belőle...

- Nem emlékszem, hogy a véleményed kértem volna a döntésemről.

- Hát, pedig el fogom mondani! Potter, a világunk megmentője, Draco Malfoy ex-halálfaló birtokán tesz látogatást. Majd elolvasom a cikket, amiben már lehetséges szexuális viszonyt vetnek fel...

- Fogd be...

- Ó, és akkor a legjobb majd az lesz; Draco Malfoy egész családját végül mégis az azkaban falai mögé dugják, mert a nagy Harry Potter bizonyítékokat...

- Azt mondtam, fogd be, Zambini! - Draco ideges hangját hallva a fiú megmerevedett. Tudta, hogy messzire ment, nem akarta a másikat bántani, mégsem tudta abbahagyni. Malfoy idegesen ült fel, majd a hajába túrt. Meg sem fordult a fejében, hogy Potter bármit is tehet a családja ellen, bár igazából nem tudott volna mit. Hiába fogta el a szégyenkezés a szülei tetteinek gondolatára, tisztában volt a körülményekkel.

- Sajnálom. Nem akartalak felbosszantani - morogta Blaise a szőkére pillantva.

- Legközelebb, ha ilyen véleményed van, tartsd meg magadnak. Pláne, ha nem is kérdezem - felelt végül a a szőke, visszadőlve az ágyára. Tudta, hogy másnap mennie kell haza, Potterrel, vagy nélküle.

Mégis, tiszta szívéből azt kívánta, bár elfogadná a fiú a meghívást.

Harry reggel rohanva csomagolta be a maradék holmiját. Mivel az utolsó estét töltötte a Roxfortban, minden cuccát igyekezett elpakolni még előző nap.

- Harry, Hermione lent vár! - Ron kiabált be a fiúnak, aki épp abban a pillanatban csukta össze az utolsó bőröndjét.

- Megyek - lihegte kifulladva, majd még egyszer körbenézett a kipakolt szobában. Csak a bőröndök voltak már ott, mindenki holmija a poggyászokban lapult. Nem volt elől sem könyv, sem ruha, még az ágyneműket is elvitték a manók, amikor reggelizni mentek. Harryt ez az üresség felettébb lelombozta.