Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

14. fejezet

Harry idegesen dobolt ujjaival a combján. Mellette a kanapén Draco foglalt helyet, arcát a tenyerébe temetve, amíg Narcissa kifejezéstelen arccal olvasta a Reggeli Próféta aznapi számát, Harryvel a főoldalon.

- Meg nem erősített híreink szerint, Harry Potter, a varázsvilág megmentője, elvonult a világ elől, miután befejezte tanulmányait. Hírszerzőink szerint a kis hős éppen a háború másik oldalán állt Malfoyoknál tölti napjait. Lucius M. és Narcissa M. nem cáfolták, de nem is tagadták a pletykákat. Vajon Mr. Potternek elment az esze, vagy csak légbőlkapott az egész történet? Nemsokára kiderül, olvassanak továbbra is minket! - Narcissa idegesen vágta az asztalra az újságot. Harry kétségbeesetten nézett végig a Malfoyokon. Lélekben már felkészült a csomagolásra, de legnagyobb meglepetésére Lucius egy varázslattal felgyújtotta az újságot.

- Apa, mit csinálsz? - kérdezte Draco, elhűlten bámulva az apját. A férfi hideg pillantása mereven a szénné égett papírra tapadt.

- Nem foglalkozunk vele, úgysem találnak ide, ha meg igen, mit tudnak csinálni? Azkabanba zárnak, mert segítettünk Mr. Potternek? Nevetséges ez az egész - morogta idegesen, összeráncolt homlokkal.

- Tényleg azt gondolom, hogy el kellene mennem máshová - vetette fel Harry, de csak három hitetlenkedő szempár meredt rá.

- Ha menni akarsz, Harry, megértjük, de csak ha nem érzed jól magad. Egy cikk miatt ne menj el - rázta meg a fejét Narcissa.

- Én sem tartom jó ötletnek - állt Lucius a felesége mellé.

- És én sem. Miért foglalkozunk egyáltalán Vitrollal? - motyogta Draco. Egyre nagyobb vágyat érzett, hogy megátkozza azt a perszónát. Tudta, hogy a szülei is hasonlóképp gondolkodtak.

- Csak akkor maradok, ha nem zavar titeket ez az egész - mondta Harry végül, óvatosan fogalmazva.

- Minket az zavar, hogy nem tudnak téged békénhagyni - morogta Draco. A következő pillanatban az ajtóban megjelent Perselus és Remus. Mindkettejük arca feszültséget tükrözött, kimérten sétáltak hozzájuk.

- Erősítettünk a védőbűbájokon - mondta Piton köszönés nélkül. Narcissa és Lucius hálásan biccentettek a férfinek.

- Harry, Molly vár mindkettőtöket ma ebédre - fordult Remus Dracóék felé.

- Engem is? - kerekedett ki a szőke szeme.

- Igen, téged is - mosolyodott el Remus halványan, de az arca gondterheltségről árulkodott.

- Mikorra várnak? - kérdezte Harry, felhúzott szemöldökkel. Remus az órájára pillantott, majd Perselushoz hajolt és súgott neki valamit, amire a másik bólintott.

- Készülődjetek és menjetek is - mondta a vérfarkas, aztán a többi felnőtthöz fordult. Harry örült ugyan a meghívásnak, de morogva ment fel, hogy átöltözzön. Nem voltak már gyerekek, hogy kihagyják őket mindenből, most mégis úgy érezte magát.

- Nem hiszem el, hogy még mindig gyerekként kezelnek. Megöltük a legnagyobb gonosz varázslót, aki valaha létezett, erre ezt kapjuk - morogta Harry, magára rángatva a pólóját. Draco mellette állt, teljes pompájában, de még mindig kicsit sokkoltnak tűnt.

- Nem hiszem el, hogy Weasleyék elhívtak magukhoz - mondta halkan, egyik kezében egy kissebb ajándékcsomagot szorongatva. Harry nem értette, mi is a Mafoyok célja vele, de Draco leintette, amikor magyarázatot akart kérni, hogy ez etikai kérdés. Harry látta a kis csomag tartalmát, pár üveg vajsört, egy kicsi üveg bort és pár apróbb finomságot rejtett.

- Szerintem lépjünk túl a dolgokon - fordult Harry felöltözve Draco felé. A szőke bólintott egy aprót és magabiztosan kihúzta magát.

- Igazad van. Menjünk is, mert sokáig készülődtünk, már biztos várnak - mondta Malfoy, majd mindketten egy halk pukkanással a Weasley birtokra hoppanáltak. Ahogy megérkeztek, a ház előtt dobálózó ikrekkel találták szembe magukat.

- Nocsak, az ifjú pár - vigyorgott rájuk Fred kajánul.

- Már azt hittük, jobb programot találtatok - nevette el magát George. Harry halkan felmorrant, Draco azonban kifejezetten szórakoztatónak találta az ikreket.

- Lett is volna jobb programunk - nyalta meg a száját a szőke, beszállva a játékba. Harry elvörösödve kapra rá a tekintetét, az ikrek azonban elégedetten bólogattak.

- Draco Malfoy, szerintem kezdelek megkedvelni - karolta át George a szőke vállát, s bár kapott egy gyilkos pillantást az említettől, eszében sem volt megijedni.

- Egyet kell értenem a tesómmal. Áldásunk rátok - vigyorgott Fred is. Harry nem akarta elképzelni, mi lett volna, ha ők hárman jó barátok lettek volna az iskolában. Valószínűleg nagy balhék, legalábbis ebben az egyben a griffendéles biztos volt.

- Harry, drágám! - Molly ugrott Harry nyakába, boldog mosollyal az arcán. A fiú nagyon sóhajtva szívta be a nő megnyugtató illatát. Hiányzott neki, hisz' Mrs. Weasley mindig az anyjaként viselkedett vele.

- Örülök, hogy látlak! Oh, és persze téged is, Draco! - fordult a szőke felé a nő, majd mielőtt reagálni tudott volna, Dracót is magához vonta. Az ikrek visszafojtott röhögéssel nézték, ahogy a szőke tanácstalan, kissé ijedt pillantásokkal bámult Harryre. A griffendéles csak vigyorgott Malfoyra. A szőke végül bátortalanul, ügyetlenül visszaölelt.

- De sovány vagy te is! Na, majd ma felszedsz pár kilót! - mondta Molly, amikor elengedte a fiút. Draco arcán enyhe pír jelent meg, de Harry igazából azt látta rajta, hogy jól esik neki a nő gondoskodása, szívéjessége.

- Gyertek be, drágáim. Fred, George, segítsetek Ronéknak megteríteni! - szólt Molly az ikrekre, akik elhúzták a szájukat, majd Dracóhoz hajoltak.

- Látod, ilyen amikor vendégek vannak - súgta oda George, majd elsietett.

- Csak halld, amikor veszekszik valami miatt velünk, vagy Ronnal - vihogott Fred, majd testvére után sietett. Ahogy beléptek a nő után, Draco elhűlt. A rozoga épület belül kifejezetten barátságos hangulatot árasztott. Harry elmosolyodott, amikor a szőke arcára pillantott.

- Ugyanilyen áhítattal néztem először én is - súgta Dracónak, majd előrement üdvözölni a barátait. Draco életében először azt gondolta, jó lett volna, ha olyan családban nő fel, mint Weasleyék. Szerette a szüleit, persze, de mindig is irígy volt, hogy neki nem voltak testvérei.

- Draco Malfoy a nappalinkban. Ezt sem hittem, hogy megéljük - szólalt meg a háta mögött Ginny.

- Neked is szia, vöröske - motyogta, rápillantva az érkezőre. A lány nem vette magára a megszólítást, csak elnézően mosolygott.

- Harry jól van? - kérdezte a lány.

- A körülményekhez képest, igen - bólintott Draco, igyekezve semlegesnek tűnni.

- Ennek örülök. Vigyázz rá - vigyorgott rá Ginny cinkosan, majd további magyarázat nélkül az étkezőbe ment. Draco lassan követte, magában erősen szitkozódva.

- Harry, beszélhetünk? - kérdezte a fiútól halkan, megzavarva a Ronnal való beszélgetését. A szemüveges bólintott, látva a másikon, hogy komoly dologról van szó.

- Persze, vidd csak el - morogta Ron ellenségesen. Harry vetett rá egy bocsánatkérő pillantást, majd pár méterrel odébb sétáltak.

- A vöröske is tudja - sziszegte Draco idegesen.

- Hogy ki tud, mit? - kérdezte Harry értetlenül.

- A lány, Ginny, tud mindent - mondta Draco halkan. Harry elkerekedett szemekkel bámult a szőkére, majd volt barátnőjére pillantott. A lány cinkosan rájuk kacsintott, majd folytatta a beszélgetést Hermiónéval. Harry idegesen a hajába túrt.

- Harry, nem titkolhatjuk örökké, ami köztünk van, de ez már sok - motyogta a szőke idegesen. A griffendéles másodpercek alatt döntött. Remélte, hogy a szőke megbocsát neki.

- Ne kérdezz semmit. Nagyon kérlek, nálatok megbeszéljük, csak.most ne kapd fel a vizet - súgta Harry, majd mielőtt a szőke kérdezhetett volna, hevesen lecsapott ajkaira. Draco megmerevedett, majd minden mindegy alapon, magához rántotta a fiút a derekánál fogva, elégedetten viszonozva a griffendéles csókját.

- Azt a kur... - Harry hallotta Ron hangját, de abban a pillanatban nem számított. Csak Draco érintését, csókját érezte akkor, nem érzékelte a körülötte lévők döbbenetét. Draco sem foglalkozott különösebben a többiekkel maga körül, csak belefeledkezett a szemüveges fiú ajkainak érintésébe.