Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

16. fejezet

Miután Ron és Draco megbékéltek egymással valamennyire, sokkal jobb hangulatban telt az ebéd második fele. Mindenki felengedett, az ikrek is újra vicces hangulatba kerültek; előszeretettel dobáltak a desszertbe a csokijukból, amitől mindenki állathangokat adott ki. Harrynek semmi kedve nem volt visszamenni a kúriába, Dracóval egyetemben, így délutánra kitalálták, hogy kviddicseznek egyet. Fred, George és Draco voltak az egyik csapatban, Harry, Ron és Ginny a másikban, Hermione pedig vállalta a bíró szerepét, mivel játszani nem tudott. Harry minden félelme ellenére nem volt összetűzés senkik között, pedig egyszer Ron és Draco összeütköztek. Megállt pár pillanatra a levegő is, de amikor mindketten felkeltek és elröhögték magukat, folytatódott a játék. Kellemesen telt az idő, mindenki jól érezte magát. Késő délután Molly még egy kis uzsonnát is összeütött nekik, hogy ne korgó gyomorral menjenek haza.

- Soha nem ettem ennyit egy nap - nyöszörögte Draco, a széknek döntve a hátát.

- Én már kezdek hozzászokni - vigyorgott rá Harry a hasát dörzsölve. Úgy érezte, sosem tud már felállni a székéből, de ezzel mindenki így volt.

- Lőttek a fogyókúrámnak - húzta el a száját Ginny.

- Minek az neked, vöröske? - kérdezte Draco felvont szemöldökkel.

- Hát, nem mellesleg én is el akarok csábítani egy mardekárost, mint Harry. Dögösnek kell lennem - vigyorgott a lány kajánul.

- Az egy dolog, hogy Harry mit csinál, de te nem randizhatsz mardekárossal! - mordult Ron a húgára, de Ginny nemes egyszerűséggel leintette. A két testvér veszekedni kezdett, míg a többiek csak nevettek rajtuk. Harry fáradtan ejtette a fejét Draco vállára, mire a szőke átkarolta a derekát, és nyomott egy puszit a hajába. A griffendélesnek jól esett egy kis nyugalom, nagyon örült, hogy nem kellett titkolóznia a barátai előtt.

- Te is arra gondolsz, amire én, Fred? - kérdezte George testvérét.

- Az biztos, tesó - bólintott Fred. Mindketten Harryéket bámulták.

- Megosztanátok velünk is? - hajolt az ikrekhez Ginny, nem foglalkozva a hisztiző bátyjával.

- Arra gondolunk, hogy Harry és Draco kifejezetten jól mutatnak együtt - magyarázta Fred, amire az említettek is felkapták a fejüket.

- Nem tudom, hogy ezt bóknak merjem-e venni - morogta Draco szórakozottan.

- Tőlük igen - mondta Harry, közelebb húzódva a szőkéhez.

- Igazatok van - értett egyet Ginny is. Hermione félrebillentett fejjel nézte a furcsa párost.

- Valahogy megnyugtató rátok nézni - jegyezte meg Granger is halkan.

- Te érted, miről beszélnek? - súgta Draco Harrynek, de a szemüveges megrázta a fejét.

- Talán jobb is - nevetett a zöldszemű. A következő pillanatban Piton és Remus léptek ki a házból, mögöttük Mollyval. Harry ijedten összerándult, de végül nem húzódott el a szőkétől.

- Nyugi - suttogta Draco a fülébe nyugtatólag.

- Potter, nem akarom tudni - sziszegte Perselus hidegen. Harry megrázta a fejét és segítségkérőn pillantott Remusra. A vérfarkas kicsit döbbenten, de kedvesen bámulta őket.

- Perselus, hagyd, hogy megmagyarázzák - csitította a férfit Remus.

- Két percetek van - mondta Perselus, hidegen bámulva Dracót és Harryt.

- Nos, Draco és én... nos, együtt vagyunk. Még mi sem tudjuk, hogyan, miért, még kiforratlan a dolog, de jól érezzük magunkat egymással - magyarázott Harry, mereven a kezeit bámulva. Perselus vett egy nagyon mély levegőt, amire a griffendéles felemelte a fejét. A férfi értetlenül, de megértően nézett rá.