Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

21. fejezet

És íme az újabb fejezet, kicsit más szemszögből. Jó szórakozás! :)

-----------------------------------------------------------

A férfi elgondolkodva, mereven bámulta az előtte heverő újságot. Felfoghatatlan volt számára az egész helyzet, de leginkább az dühítette, hogy fiának igaza volt. Sütött a tekintetéből a szeretet, amit Potter iránt érzett, s a férfi úgy hitte, hogy már akkor tudta, hogy ez lesz, amikor a Kis Megmentő a kúriába érkezett. Lucius a hajába túrt, elfelejtve, hogy összefogta azt, így tincsek az arcába estek. Narcissa vele szemben, dolgozóasztalának másik oldalán lévő székben ült, csendesen támogatva a férfit.

- Megnyugodtál kicsit? - kérdezte a nő lágyan. Lucius egy hang nélkül bólintott.

- Igen. Túlreagáltam?

- Tudod a választ. Draco boldog, nekem csak ennyi számít - mosolyodott el Narcissa. Persze ezt Lucius tudta, s bár ő is így érzett, váratlanul érte. Haragja inkább szólt Vitrolnak, mint fia kapcsolatának.

- Valamit megtehetnénk - kezdte a férfi, feleségére pillantva.

- Már készültem. Egy óra múlva vár minket - mosolygott a nő elégedetten. A megbeszélt időpontra mindketten az újságíró irodája előtt álltak. Lucius kifejezéstelen arcal várt, míg felesége látszólag nyugodtan állt férje mellett. Persze a férfi tudta, hogy a nő a legkevésbé sem az.

- Mr. és Mrs. Malfoy, fáradjanak be! - üdvözölte őket kitörő örömmel Vitrol. Ugyanolyan kirívóan nézett ki, mint bármikor, már a látványától felfordult Lucius gyomra. Ráérősen sétáltak be, majd helyetfoglaltak a szabad székekben.

- Örülök, hogy felkerestek, ha jól értem, információik vannak. - Vitrol szinte őrült tekintettel bámulta kettejüket.

- Igen, jól értette. - Jelentette ki Lucius, majd előkapta a pálcáját és elmormolt egy halk varázslatot. Rita szeme kikerekedett, kapkodta a tekintetét a Malfoyok között.

- Mi folyik itt? - pattant fel a helyéről. Narcissa kimérten felállt, majd szúrós pillantás vetett a nőre.

- Jobban teszed, ha leülsz, Vitrol, vagy én ültetlek le - sziszegte a nő hidegen. Több sem kellett, az újságíró tétován a helyére ült, tekintetéből sütött a félelem.

- Értjük mi egymást. Szóval, ha jól értem, te lejárattad a fiunkat és a párját - kezdte Narcissa nyugodt hangon. Lucius csak ült a helyén, bele sem avatkozott, teljes mértékben feleségére bízta az ügyet.

- Én csak megírtam egy cikket... - mondta a nő remegő hangon.

- Hát persze. Most is írni fogsz egyet, igaz? - Narcissa szeme veszélyesen sötétre váltott, eltűnt hangjából a nyugalom. Férje tudta, hogy az újságíró azt fogja tenni, amit ők mondanak, hisz' valamikor mindketten halálfalóként voltak nyilvántartva, nem véletlenül.

- Vedd elő a pennád, és diktálom. Ha esetleg fedíteni mered a dolgokat, imeriussal foglak kényszeríteni - mondta Narcissa, majd diktálni kezdett.

Nem sok időt töltöttek a nőnél, de a hatás nem maradt el. Vitrol szabadkozva küldte el a cikket, pontosan azt, amit ők akartak, majd könyörgött, hogy ne haragudjanak, többé nem fordul elő. Miután sikeresen teljesítette, amit kértek, Luciusék ott is hagyták Ritát, tudták, hogy nem veri őket át, mert félt. Mindketten biztosak voltak abban, hogy ezek után a nő vissza fog vonulni az Reggeli Prófétától, ugyanis saját magát állítja be hazugnak. Malfoyék elégedetten tértek vissza a kúriába, ahol Perselus már várta őket.

- Minden rendben ment? - kérdezte halkan a férfi. Narcissa mosolyogva bólintott, ismét úgy tűnt, hogy ő a nyugalom mintaképe. Luciust őszintén szólva megrémítette néha feleségének a szadistábbik fele, de nem is sűrűn szokott előjönni.