Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

18. fejezet

Draco hangos nyöszörgésre ébredt. Valamikor késő este aludt el, a mellkasán termeszkedő Harryvel, aki még mindig rajta szunyókált. A szőke ásítva nézett körbe, a hang tulajdonosát keresve. Ginny adta ki a hangot, miközben felült, leszedve magáról Blaise karját.

- Merlinre, de másnapos vagyok - nyögte a lány, összeszorított szemekkel.

- Ezzel nem vagy egyedül - morogta Hermione felemelve a fejét a nyitott szájjal horkoló Ron válláról, aki erre felriadt.

- Jönnek a pókok! - kiabálta el magát a fiú, amikor kipattant a szeme, de azonnal a fejéhez kapott. Harry mocorogni kezdett Draco karjai alatt, laposokat pislogva a szőkére.

- Mi történik? - morogta a zöldszemű álomittas hangon.

- A haverod meghülyült - mutatott Draco Ronra, akinek épp Hermione magyarázta, hogy csak álmodott.

- Öcsi, halkabban is szenvedhetnél - ült fel Fred, mellette George a kezével a szemét dörzsölve ébredezett. A hangzavarra Blaise is felmordult Ginny mellett. A lány lágyan megsimogatta az arcát, mire Zambini elmosolyodott.

- Jó reggelt - súgta Harry, majd megcsókolta az alatta fekvő Dracót. A szőke elégedetten felmordult, karjait szorosabban fonva a griffendélesre.

- Hé, közönségetek van - röhögött fel Fred. Hermione pironkodva kapta el a fejét róluk, Ginny azonban kaján vigyorral a száján várta a folytatást.

- Most azt kívánom, bár otthon ébredtünk volna - jelentette ki Draco elégedetlenkedve. Bele akart feledkezni Harrybe, a csókjaiba, az érintéseibe, az illatába...

- Gyerekek, ébresztő! - robogott be Mrs. Weasley a szobába, de megtorpant a fájdalmas tekintetek keresztűzében.

- Anyaa. - Ron kérlelőn bámult az anyjára, Molly azonban rosszallóan rázta a fejét.

- Aki éjjel legény, nappal is legyen az! Felkelni, tíz perc múlva reggeli - tapsolt kettőt a nő, majd kiment. Mindenki feje zsongott a másnaposságtól, így kótyagosan, lassan sikerült csak összeszedniük magukat. Molly mindenkinek a kezébe nyomott egy kis fiolát a reggeliük mellé.

- Igyátok meg. Fájdalomcsillapító. Első és utolsó alkalom, hogy adok ilyet nektek! - figyelmeztette a fiatalokat szigorúan.

- Honnan van, anya? - kérdezte Ron döbbenten Mollyt. A nő csak legyintett egyet.

- Te azzal ne törődj, csak egyél - válaszolta, majd kiment a konyhába, magukra hagyva Harryéket. Draco hezitálás nélkül meghúzta az üvegcse tartalmát, amitől egyből jobban érezte magát.

- Merlinre, végre nem esik ketté a fejem - sóhajtott fel Ron elégedetten.

- Imádom a varázsvilágot - jelentette ki Harry, lehúzva az átlátszó folyadékot. Szép lassan mindenki jobban érezte magát, s bár jól érezték magukat, arra a döntésre jutottak, többet nem isznak ennyit. Hermione persze közölte, hogy ő eddig sem ivott, maximum vajsört, szóval őt nem fenyegeti a veszély, hogy valamikor kedve szottyan töményet fogyasztani. Miután jól kitárgyalták az estét és elfogyasztották a reggelijüket, mindenki indulni készült. Hermione és Ginny maradtak csak Ronnal, Fred és George az üzletükbe tartottak, Blaise haza, Draco és Harry pedig a kúriába.

- Nemsokára találkozunk! - köszönt el végül Harry, majd Draco után hoppanált a kúriába. A nagy nyüzsgés után a Weasley házban, meglehetősen furcsa volt visszatérni Dracóék békés otthonába. Narcissa meleg mosollyal fogadta őket, Lucius nem volt otthon, ahogy Remus és Lupin is elmentek intézni a dolgaikat.

- Molly azt írta, már ettetek, szóval nem készültem étellel - mondta a nő, miközben nyomott egy puszit a fia arcára.

- Rendben, anya - mondta Draco gyengéden. Még váltottak pár szót, majd Harry és a szőke felmentek az ideiglenes, közös szobájukba. A griffendéles holmija az ágyra és a kanapéra rakva várta őket, amit percek alatt a helyére varázsoltak.

- Én elmegyek fürdeni - jelentette ki Harry, elővéve egy tiszta pólót és alsót. Draco bólintott, de látszólag nagyon belemerült az aznapi prófétában. Harry megvonta a vállát, majd a fürdőbe ment. Ahogy megpillantotta az arcát a tükörben, elborzadt. A szemei alatt mélysötét karikák húzódtak, s bár jó kedvet tükröztek, nem sokat segítettek az amúgy is sápatag, beteges kinézetén.

- Nekem így is tetszel - hallotta meg a griffendéles Draco hangját. A fiú az ajtónak dőlve mérte végig Harryt, hosszan elidőzve az arcán.

- Ha már magamnak nem - motyogta a griffendéles, ledobva a ruháit. Az alsónadrághoz érve azonban megtorpant.

- Mi a baj? - kérdezte a szőke, még mindig az ajtóban állva.

- Nem szeretnél kimenni? - morogta Harry zavartan. Draco belépett a fürdőbe, becsukva maga után az ajtót, majd a griffendéles elé állt.

- Én is fürdeni akarok - súgta a szőke rekedtes hangon.

- Velem?

- Veled. - Azzal Draco hevesen Harry ajkainak esett. Bár a szemüveges tudta, hogy ez lesz, kissé váratlanul érte a másik támadása, de hamar felvette a ritmust. Vágytól vezérelve falták egymás ajkait, míg végül Malfoyon is egy alsónadrág maradt; Harry jóvoltából.

- Kád, vagy zuhany? - kérdezte a szőke halkan.

- Kád - vágta rá a griffendéles, habozás nélkül. Draco megengedett magának egy gúnyos mosolyt, miközben az említett tárgyhoz lépett, hogy vizet engedjen maguknak. Percek alatt vágni lehetett a helyiségben a párát, ha Harry eddig kapott is levegőt, akkor már biztos volt benne, hogy megfullad. Volt az egész helyzetben számára valami iszonyúan izgató, mégis bűnös élvezet. Nézte, ahogy a szőke lehajolt egy flakonért, majd gondolkodás nélkül folyatott a vízbe a kék színű, krémes folyadékból. Pillanatok alatt kellemes, enyhén virágos illat lepte be a fürdőt, amitől Harry szíve megdobbant. Mindig ezt az illatot érezte Dracón, ezt a kissé fanyar, mégis édeskés, bódító illatot. A szőke elégedetten nézett fel Harryre. Tudta, hogy a másikat is úgy elbűvöli a habfürdője, mint őt.

- Jössz? - kérdezte Draco halkan, egy mozdulattal letolva az alsónadrágját. Harry ajkai között kicsúszott egy elégedett nyögés, ahogy megpillantotta a szőke ágaskodó farkát. Önkéntelenül végignyalta kiszáradt ajkait, miközben bódultan bújt ki saját alsójából.

- Látom, te sem panaszkodhatsz - súgta Draco rekedten, tekintetével Harry legnemesebb testrészét tanulmányozva. Akaratlanul is összerándult a gondolatra, hogy akkor látták egymást először, teljesen meztelenül, kiszolgáltatva a másiknak. Harry kipirult arccal lépett közvetlenül Draco elé, karjait a nyakára fonva. Ahogy ágyékuk összeért, mindketten élesen beszívták a levegőt. A szőke nagyon nehezen fogta vissza magát, legszívesebben a kádnak döntötte volna a fiút és ájulásig dugta volna a seggét.

- Mire gondolsz? - kérdezte suttogva a griffendéles. Draco féloldalasan elvigyorodott, majd kezével a másik fenekébe markolt.

- Arra gondolok, hogy most hogyan tennélek magamévá, itt helyben - búgta ködös tekintettel a szőke. Centik választották el ujját a másik bejáratától, a kísértés hatalmas volt, mégis megemberelte magát.

- Mi tart vissza? - Harry kábán nyúlt fel kezével és Draco hajába markolt. A szőke elégedetten felmordult, ismét lecsapva a griffendéles ajkaira. Még a vízről is elfeledkeztek, ami lassan a padlóra csordult, eláztatva a lábukat.

- A fenébe! - kiáltott fel Draco meglepetten, majd gyorsan a pálcájáért nyúlt, miután leállította a vizet. Harry csalódottan felmordult, aztán hitetlenül elröhögte magát.

- Ez nem akart összejönni - nevetett könnyes szemekkel a griffendéles, amígy a szőke a fürdőjüket csinálta. Draco morcos pillantással jutalmazta a fiút, aztán lágyan elmosolyodott.

- Nem sietünk sehová - mondta halkan. Harry szíve izgatottan megdobbant a szavaktól. Tudta, hogy a mardekáros figyel rá, nem akar neki fájdalmat okozni, s ez végtelenül meghatotta.