Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

5. fejezet

- Vigyázz magadra, Harry! Jövő héten megyünk, küldünk baglyot Malfoynak - mondta Hermione, miközben szorosan magához ölelte Harryt. Ron a lány mellett ácsorgott, tekintetét makacsul Dracón tartva.

- Rendben. Várni fogom - motyogta a lány vállába Harry, majd amikor Hermione elengedte, kezet fogott Ronnal.

- Vigyázz magadra, haver! - morogta Ron a bajsza alatt, de a szája egy apró félmosolyra húzódott.

- Igazán megható a búcsúzkodásotok, de mennünk kell - szólt közbe Draco unott hangon, a kezén lévő óráját nézegetve. Harry bólintott, majd még egyszer elköszönt barátaitól. Draco csak biccentett egyet feléjük, és már ott sem voltak. Harry egészen a megérkezésükig nem aggódott, de amikor leszálltak, a gyomra görcsbe rándult Lucius gondolatára.

- Nyugi. Igazából apámék ötlete volt, hogy gyere a birtokra - szólalt meg halkan Draco, ráérezve Harry ijedtségének okára.

- Azt hittem, hogy a tiéd volt - nézett a griffendéles a szőkére. Valahogy Draco ezt az apró információt elfelejtette vele közölni, de már késő volt visszakozni. Ugyanis tőlük pár méterre Narcissa és Lucius álltak. Harry legnagyobb döbbenetére a férfi egy vászonkabátot viselt, haját összekötve hordta, felesége pedig egy sötétkék szoknyát, ugyanolyan blézerrel és fehér inggel.

- Kisfiam. - Narcissa minden zavartság nélkül ölelte magához Dracót. Még Harry is érezte azt a szeretetet, amit a nő a fia iránt érzett. Lucius csak halványan elmosolyodva veregette meg a fia vállát, mélyen a szemébe nézve, miután az anyja elengedte.

- Üdv itthon, fiam - mondta, majd Harry felé fordult, azonban a mosolya nem halványult.

- Mr. Potter, örülünk, hogy elfogadta a meghívásunkat. Menjünk, mert otthon már vár minket az ebéd. - Narcissa boldog mosollyal simította meg Harry vállát. A griffendélest jóleső melegséggel töltötte el a mozdulat, nem bírta ki, muszáj volt neki is vigyorognia. Ahogy jobban felmérte a nőt, mintha kicserélték volna. Vidámnak tűnt, még a közmunkájuk ellenére is, szinte kicsattant a boldogságtól, mióta meglátta Dracót.

- Mr. Potter, önnek jól sikerültek a vizsgái? - Harryt meglepte Lucius kérdése. A férfi enyhe távolságtartással figyelte a fiút, de őszintén érdeklődőnek tűnt.

- A fiájé jobban sikerült, a bájitaltan nem ment annyira jól, mint szerettem volna - válaszolta végül. Lucius kicsit meglepettnek látszott, de azért biccentett Harrynek.

- Megmentette a varázsvilágot, legyőzte a valaha élt legnagyobb gonoszt, azt iskolai évei alatt pedig számtalan halálos akadályt legyűrt. Az a bájitaltan igazán nem számít, Mr. Potter. - Lucius enyhe büszkeséggel a szemében pillantott a fiára, majd Harryre. A fiú mintha pár pillanatra hálát látott volna felcsillanni a férfi tekintetében.

- Lucius, otthon majd beszélgetünk. Most menjünk, a manók már a fiúk cuccait elvitték, biztos fáradtak és éhesek - mondta Narcissa. Draco elkapta Harry kezét, majd mielőtt reagálhatott volna a griffendéles, már hoppanáltak is.

Draco majdnem elröhögte magát, amikor Potter a birtokra érkezvén a térdére támaszkodva lihegett. Nem gondolta, hogy a griffendéles nem bírja a hoppanálást.

- Jól van, Mr. Potter? - kérdezte Narcissa aggódva hajolva le a fiúhoz. Draco megköszörülte a torkát, miközben apja mellé állva figyelte Harryt. Azért valamennyire aggódott érte, de a világ minden kincséért sem mutatta volna ki.

- Persze. Hirtelen ért - vetett Harry a szőkére egy szúrós pillantást. Draco megvonta a vállát, majd halványan a griffendélesre mosolygott.

- Kutya bajod, Potter - mondta, majd elindult a lépcsőn a bejárat felé.