Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

3. fejezet

- Mindenkitől kérnénk egy kis figyelmet! Ideje elkezdenünk a vizsgák átadását, hogy minél előbb élvezhessétek a bált! Minden megszólított diák, kérem, fáradjon ide, az igazgató úrhoz!

McGalagony professzor mindenkit egyesével hívott ki, sokan végeztek kiemelkedő eredménnyel. Harry megkönnyebbülten huppant vissza a helyére, kezében a pergamennel, ami a sikeres vizsgája eredményeképp szolgált. Tűnődve bámulta a kacifántos betűkkel írt szavakat, amikor feltűnt neki, hogy két papírt szorongatott. Érdeklődve lesett a másik papírra, döbbenetében még az igazgató beszédére sem figyelt fel.

- Meglepődtél, igaz? - Hermione szelíd arckifejezéssel nézett Harryre. Tudott a papírról.

- Az iskoláért és a varázsvilág megmentéséért külön oklevél. Elég elcsépelt. - Ron szintén meglepetten bámulta a feliratot. Harry teljesen egyetértett vele, aztán megpillantotta az alatta lévő szöveget.

A legjobb sötét varázslatok kivédése tantárgy diákjának, Harry Potternek.

- Megérdemled, Harry. - A griffendéles az eddigieknél is döbbentebben emelte fel a fejét. Draco Malfoy megdicsérte és még a keresztnevén is szólította. A zöldszemű magában megállapította; ennél szürreálisabbra nem is sikerülhetett volna az este ezen része.

Még a végén Malfoyal fogok táncolni!

- Nocsak. Tudsz kedves is lenni? - Természetesen Ron nem hagyhatta ki, hogy be ne szóljon a szőkének, aki viszont teljesen ignorálta a beszólását. Mereven Harryt bámulta, szürke tekintetében mintha büszkeség csillant volna, arcán halvány mosoly játszott.

Draco tényleg büszke volt. Magára és legnagyobb meglepetésére, Potterre is. Sokat tett a fiú a világért, s még ha csak egy papírt is kapott, legalább elismerték, hogy nélküle nem lenne béke.

- Most pedig hivatalosan is elkezdődik a végzősök bálja, mindenkinek jó szórakozást! - Az egész teremben tapsvihar tört ki, majd pillanatok alatt ellepte a díszített asztalokat az étel, a háttérben halk, kellemes zene szólt, s mintha kicsit halványabbak lettek volna a fények. Mindenki a körülötte lévőkkel beszélgetett, evett, nagy nevetések töltötték be az étkezőt. Harry arra kapta fel a fejét, hogy valaki a vállára tette a kezét.

- Gratulálunk, Harry. - Remus büszkén nézett a fiúra, mellette Perselus állt, alig észrevehető mosollyal az arcán. Tekintetéből sütött az elégedettség.

- Ti tudtátok? - Harry feléjük mutatta a papírt. A két felnőtt először összenézett, majd vissza rá.

- Nem. Erről nem. - Perselus aprót biccentett az igazgató felé. Dumbledor mosolyogva nézte őket, kurtán intve Harrynek. Sejtette, hogy az ő ötlete volt, de ezek szerint a tanárok sem tudtak róla.

- Sirius büszke lenne rád. - Remus Harryhez hajolva suttogott. Tekintetében fájdalom csillant, csak úgy, mint Harry szívében. Keresztapja halála hatalmas űrt hagyott a lelkében, amit bár Remus igyekezett betölteni, teljesen nem tűntethette el a kellemetlen érzést; az egyetlen családtagját veszítette el.

- Ez most nem a szomorkodás ideje. Szórakozz, Harry - tette Piton a kezét Harry fejére, sután a hajába borzolva. Kedveskedésnek szánta, de érződött, hogy nincs hozzászokva az ilyen dolgokhoz. Még váltottak pár szót, aztán a két felnőtt tovább is ment a dolgára, így Harry magára maradt a gondolataival. Vagyis majdnem.

- Már azt hittem egész este itt fognak lebzselni - motyogta Malfoy, lehúzva egy kortyot a poharában lévő lángnyelv wiskeyből.

- Már azt hittem itt sem vagy - vágta rá Harry reflexből. Nem volt kedve a szőke kötözködéséhez, így felállt, ám mielőtt meglóghatott volna, Malfoy elkapta a karját. Harry testén jóleső borzongás futott végig, ettől megijedve kirántotta magát a szorításból.