Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

7. fejezet

Miután Perselus és Remus is ott maradt vacsorára, Narcissa kérlelésére, sokkal jobb étvágya lett a két fiúnak. Lucius felesége elégedetten pillantott a fiára és Harryre, akik percek alatt elpusztították a tányérjukon lévő ételt.

- Azért megfulladni nem kell - morogta Piton unottan. Remus nevetve legyintett rá, inkább meg sem szólalt.

- Van valami célja a látogatásotoknak, Perselus? - kérdezte Lucius. Furcsának találta a hirtelen beállításukat.

- Ami azt illeti, van - bólintott helyeslően Piton.

- Fiúk, ha végeztetek, menjetek fel - nézett Narcissa a fiatalokra, de Remus feltette a kezét.

- Narcissa, felnőttek már, nem nagyon van, amit előttük nem beszélhetnénk meg.

- Perselus... - fordult a nő utolsó próbálkozásként hozzá.

- Sajnálom, de igaza van - vont vállat Piton.

- Miről van szó? - egyenesedett fel Harry, megunva, hogy úgy beszélnek róla, mintha ott sem lenne. Mellette Draco szintén a felnőtteket munstrálta, valami magyarázatra várva.

- Kijelölték az új mágiaügyi minisztert - mondta Piton, összefonva a kezeit maga előtt.

- Máris? Nekünk nem szólt senki - kerekedett ki Lucius szeme. Mindenki tisztában volt vele, hogy a férfi Mr. Weasley mellé került a büntetésének ledolgozása miatt. Narcissa pedig a mágiaügyi főosztálynak segített az utóbbi időben megnövekedett papírmunkában.

- Igen. Ezzel pedig megadnak nektek egy választási lehetőséget. Átmehettek máshová dolgozni, a minisztériumon belül. Persze a megadott keretek között - magyarázta el Remus. Lucius és Narcissa összenéztek, majd óráknak tűnő percek után szólaltak csak meg.

- Mindketten úgy gondoljuk, hogy jó helyen vagyunk most - mondta először Narcissa, halványan elmosolyodva. Lucius bólintott egyet helyeslésül.

- Pontosan. Végigcsináljuk, ami a feladatunk - húzta ki magát a férfi. Draco meglepetten bámulta a szüleit, arra várt, hogy mindketten készséggel váltani fognak.

- Miért? - csúszott ki a fiú száján, miközben szemeit le sem vette szüleiről.

- Mert ez még mindig sokkal jobb, mint amit bármikor is remélhettünk volna - suttogta Lucius, de mindenki jól hallotta. Harry nem tudott nem büszkeséget érezni. Bár sok köze nem volt az idősebb Mafoyokhoz, mégis elöntötte a melegség. A háború sok családot szétszakított, ő maga is tudta, milyen az, amikor nincs senkije. Jó érzéssel töltötte el, hogy Malfoyék együtt maradhattak, bár részben az ő hatása is volt.

- Sosem mondtad, mégis hogyan vetted rá a minisztériumot, hogy anyáék ne menjenek az azkabanba - fordult Draco Harryhez érdeklődve.

- Narcissa megmentett. És te is. Nélkületek... lehet meghaltam volna - mondta a griffendéles halkan, de a szemét mereven Narcissán tartotta. A nő lágyan mosolygott rá.

- Sosem felejtem el azt a pillanatot. Azt hittük, Draco meghalt. Majdnem elsírtam magam, amikor tudtam, hogy nem. Eszünk ágában sem volt maradni és harcolni, egyből elmenekültünk, ahogy Perselus is - magyarázta a nő révedő tekintettel. Lucius zavartan fészkelődött a székén, valószínűleg nem szívesen menekült, de a családjáért megtette. Harry sosem felejti el Draco arcát, ahogy átsétált a szüleihez, Voldemort oldalára.

- Mindannyian tudjuk, hogy mit miért tettetek. Felesleges ezen rágódni, már vége - vágott közbe Perselus zord ábrázattal.

- Én sem szívesen emlékszem vissza. Beszéljünk másról - értett egyet Draco.

- Igen. Például arról, hogy mit kezd Harry az életével - biccentett Perselus a griffendéles felé. Most Potteren volt a sor, idegesen csúszott lejjebb a székén. Nem akart a jövőjével foglalkozni, csak egy kis nyugalmat akart.

- Perselus, hagyd békén Harryt - szólt rá Remus az említettre.

- Még nem tudod, mit akarsz csinálni? És az aurorképző? - bámult Draco kikerekedett szemekkel Harryre.

- Nem tudom, mit akarok. Egy ideig oda készültem, de már korántsem biztos, hogy azt szeretném - suttogta Harry bizonytalanul, a kezét tördelve.

- Mr. Potter, még időben van. Majd segítünk, igaz, Lucius? - Narcissa jelentőségteljesen bámult a férjére. Lucius bólintott egyet, majd Harryre pillantott.

- Sok lehetősége van, Mr. Potter - jelentette ki a férfi. Harry azonban nem így gondolta. Fogalma sem volt, mit akar kezdeni az életével, gondolkodni sem volt ideje.

A vacsora végeztével, Perselus és Remus egy ideig még beszélgetett Draco szüleivel, majd elköszöntek és mentek is a dolgukra. Narcissáék is eltűntek valahová, így Harry és Draco magukra maradtak.

- És most? - kérdezte Harry a szobájuk előtt álldogálva.

- Nem tudom. Ha van kedved, van egy pezsgőfürdőnk lent - vonta meg a vállát Draco. Harry gyomra összerándult az izgatottságtól.

- Öhm. Ha neked is van kedved hozzá - motyogta Harry elpirulva a gondolatra. Ő és Malfoy meztelenül, majdnem egymás mellett. A fantáziája azonnal meglódult, a szemei minduntalan Draco nadrágslicce felé kalandoztak.

- Figyelsz rám, Potter? - kérdezte a szőke, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a griffendéles tüzes tekintetét. A farka fájdalmasan megrándult, amikor Harry önkéntelenül megnyalta ajkait.

- Harry - lehelte maga elé a borostyán szemű, végre Draco arcára nézve. A szőke nyelt egyet, nem volt felkészülve a Harry szemében vadul kavargó vágyra.

- Tessék? - kérdezte Draco rekedtes, vágytól fűtött hangon, nem szakítva meg a szemkontaktust.

- Hívj a keresztnevemen - fogalmazta át Potter, enyhén megrázva a fejét. Nem tudta, mi ütött belé, de határozottan ijesztőnek érezte a mindent elsöprő vágyat, ami benne tombolt. Ezzel nem volt egyedül, Draco sem volt épp a helyzet magaslatán, pedig még csak melegnek sem tartotta magát.

- Rendben, Harry. Itt találkozunk, tíz perc múlva - mosolyodott el a mardekáros kajánul. Harryben megrekedt a levegő is, így inkább gyorsan bólintott és bemenekült a szobába. Ahogy hallotta bucsukódni a másik ajtót is, egy hatalmas sóhaj szökött ki a száján. Égett az arca, az egész testét mintha lángok nyaldosták volna. Hiába volt együtt Ginnyvel, vele sosem érezte, hogy ennyire elemésztené a vágy a lány iránt. Persze, jól érezte magát vele, de az utóbbi időben elkapta Draco közelében egy furcsa bizsergés. Ahogy ránézett, a mozdulatai és gesztusai zavarba ejtették. Egy fiú ejtette zavarba.
Erőt vett magán, majd a szekrényhez lépett, hogy elővegyen belőle egy alsónadrágot, de aztán visszatette és csak ledobálta a ruháit, végül a fürdőben lévő köpenyt kapta magára. Már a gondolatra is, hogy csak egy ruhadarabban lép a szőke elé, a farka megrándult. Fájdalmasan felnyögött. Nem tudta kontrollálni magát, leült az ágyra, majd a tenyerébe temette az arcát, hogy egy kis nyugalmat erőltessen magára.
Draco sem járt jobban. Belépve a szobájába egyből letépte a fájdalmasan szoros nadrágját. A farka követelődzően meredezett, még az alsónadrágja sem ért semmit, így azt is lekapta. Próbálta elterelni a figyelmét, gondolt Pansy Parkinsonra, a Granger lányra, még a Weasley testvérekre is, de nem lankadt. Végül egy sóhajjal megadta magát és a fürdőbe lépett, hogy könnyítsen magán.
Nem segített. Kicsit sem. Sőt, mintha még elemibb erővel áramlott volna szét benne a vágy. Az órájára pillantott, aztán az előtte lévő szekrényre. A mahagóni fa bútort üveg ajtóval lehetett kinyitni, benne pedig egy üveg lángnyelv wiskey csábította a fiút. Végül meggondolta magát, kivette a szekrényből az italt, meg két poharat és csak azzal ment ki a szobájából, saját köpenyébe burkolva. Harry már az ajtaja előtt várta a falnak dőlve, papucsba bújtatott lába a térdéig kilátszott a puha anyag alól. Draco minden erejét összeszedve emberelte meg magát.

- Mehetünk? Hoztam egy kis lazítót - kérdezte a griffendélest, felmutatva az üveget és a poharakat. A zöldszemű csak elvigyorodott, majd bólintott. Draco nem bírta már. Amíg lementek a fürdőbe, több százféle módon megdugta Harryt a képzeletében, ezzel csak egyre jobban felkorbácsolva a saját vágyát.