Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

6. fejezet

Még maga Draco sem értette, mi történt fent a szobában. Akárhányszor visszagondolt Harry félig meztelen alakjára, érezte, hogy a nadrágja szűkülni kezd. Nagyot sóhajtva kanalazott a levesébe, de egyáltalán nem volt étvágya. Legalábbis nem ételre vágyott, hanem Potterre. Meg akarta csókolni, amikor azok a csodálkozó, borostyánzöld szemek őt nézték. Nem sokon múlt, hogy megőrízze a hidegvérét, de valahogy erőt vett magán.

- Szokatlanul csendesek vagytok, fiúk - törte meg a pár perces csendet Narcissa. Aggódva pillantott a fiára és Harryre. A griffendéles, csakúgy, mint Draco, szinte bele sem szagolt az ételébe, pedig a gyomra követelőzően morgott.

- Minden rendben, csak fáradtak vagyunk - válaszolt Draco az anyjának, Harry nevében is. Narcissa kedvesen elmosolyodott.

- Pedig jó lett volna evés után egy kellemes teázás, de ha nagyon fáradtak vagytok, akkor... - mondta a nő halkan, mire Lucius a vállára simította a tenyerét.

- Kérlek, hadd pihenjenek. Itt lesznek még egy ideig - mondta Lucius a feleségének, aki csak bólintott. Harry lopva Dracóra pillantott, aki a szüleit figyelte. Harry látta a fiú arcán a gyengéd mosolyt és a szeretetteljes tekintetét. Azt kívánta, Draco bár rá nézett volna így.

- Mivel csak turkáltok az ételben, menjetek pihenni. Ha bármit szeretnétek, hívjátok a manókat nyugodtan - mosolygott felváltva a fiúkra Narcissa. Draco hezitálás nélkül felkelt, majd kérdőn nézett Harryre. A griffendéles felpattant, megköszönte az ételt, majd a már kifelé siető szőke után ment.

- Én megyek, kipakolok - motyogta Harry, felnézve a másikra, amikor már a lépcsőnél jártak. Draco bólintott egyet, majd a szobák előtt a barna hajú felé fordult.

- Segítsek? Sok cuccod van - kérdezte, bujkáló mosollyal az arcán. Harry gyorsan végig gondolta, mi rossz is történhetne, végül vállat vont.

- Oké.

- Remek. Csak utánad, Potter - nyitotta ki Draco a szoba ajtaját, gúnyos vigyorral a száján. Harry szó nélkül belépett és valamiért az az érzése támadt, hogy a fiú a fenekét nézi.
Nem járt messze az igazságtól, ugyanis Draco pontosan az említett testrészét bámulta, magában megállapítva, hogy szívesen belemarkolt volna. Túlságosan is tetszett neki a látvány, ahogy Harry előtte sétált, pedig semmit nem tett, ami ezt indokolta volna. A szőke fújtatva megrázta a fejét, megpróbált nem a griffendéles adottságaira gondolni, meg persze az ágy rugózására. Mi tagadás, fiatal volt, tele hormonokkal.

- Mivel kezdjük? - kérdezte Harry, a mardekároshoz fordulva. Draco megköszörülte a torkát, majd szétnézett.

- A ruháiddal. Azt úgyis megkezdted már. - A szőke akarata ellenére is rekedtesebb hangon szólalt meg, s nagyon remélte, hogy Potternek nem tűnik fel. Harry bólintott, majd a ruhás ládájához lépve elkezdett kipakolni. Sorban dobálta ki a ruháit, majd tette volna el, amikor Draco rámordult.

- Te meg mit csinálsz? - kérdezte értetlenül bámulva a fiú kezében lévő ruhakupacot.

- Elteszem - vont vállat Harry, de Draco kikapta a kezéből, majd egyesével összehajtogatta a darabokat. Nem volt tisztaság mániás, de azért nem sajnálta az időt a rendrakásra, ebbe beleértve a ruhák hajtogatását.

- Köszönöm - motyogta Harry, zavartan nézve a gyönyörűen összerakott ruháira, amit Draco a kezébe nyomott.

- Szívesen. Én hajtogatok, te meg elteszed - jelentette ki Malfoy, majd a következő adaghoz nyúlt. Hamar végeztek a ruhákkal, hiszen Harrynek nem volt sok, de a könyvek annál inkább. Próbáltak minél több helyet felszabadítani, de meggyűlt vele a bajuk, nem is beszélve arról, hogy Harry sok könyvbe bele is olvasott és csak nagy nehezen tette le őket.

- Nagyon jó könyveitek vannak. Mármint a mágiával foglalkozók - mondta Harry, erővel elszakítva magát egy kötettől.

- Apáék szeretnek olvasni, de nagy része a könyveknek lent van nappaliban. Itt azok maradtak, amiknek nem volt hely - magyarázta a szőke, majd miután megunta a könyvek rendezgetését, idegesen fújt egyet, elővette a pálcáját, és az orra alatt morogni kezdett. A könyvek lebegve rendeződtek össze, másodpercek alatt lett Harrynek két polca, amire szép sorjában a griffendéles kötetei is felkerültek.

- Ez előbb is eszünkbe juthatott volna - motyogta Harry, betéve az üres helyre a kezében maradt példányt. Malfoy halvány mosollyal fordult felé.

- Én élveztem. Legalább volt társaságom - vonta meg a vállát a szőke. Valamiért Harry szíve a torkába ugrott a mardekáros szavaira.

- Már este van, biztos találtál volna jobb programot a pesztrálásomnál - motyogta, zavartan piszkálva az ingujját. Malfoy rezzenéstelen arccal nézett Harryre.

- Ha a szobámban ücsörgést jobb programnak találod - vonta meg a vállát a szőke érdektelenül. Sosem volt a kúriában társasága, Voldemort idején pedig esze ágában sem volt kimenni a szobájából. Mélázásából az ajtón kopogás rántotta ki.

- Tessék - kiabált Harry, még mindig a polcot tanulmányozva. Örült, hogy nem kellett reagálnia Draco mondatára.

- Draco, itt a keresztapád. Mr. Potter, önnel is találkozni szeretne - hajolt be Narcissa a félig kinyitott ajtón. Draco és Harry szinte egyszerre bólintottak, majd mindketten Narcissát követték az előcsarnokig, ahol tényleg Piton állt, de Remusra egyáltalán nem számítottak.

- Perselus, Remus! - kiáltott fel Harry, majd volt tanáraihoz sietve, mindkettőjüket megölelte.

- Szia, Harry - mosolygott rá Remus, amikor a griffendéles elengedte őket.

- Jó lett volna, ha erről nem Granger kisasszony értesít minket - dorgálta meg Piton Harryt, de a szája szélében mosoly bújkált.

- Sajnálom. Hirtelen jött az ötlet, Mr. Malfoyéknak köszönhetem - mosolyodott el Harry is. Lucius, aki eddig csendben állt Piton mellett, most kihúzta magát.

- Úgy gondoltuk Narcissával, jól jöhet Mr. Potternek egy kis pihenés - magyarázott Lucius, de nem rejtette el a meglepettségét. Tudta, hogy Perselus és Harry jóban vannak, de azt nem, hogy ennyire.

- Keresztapa - biccentett Draco az említettnek.

- Szervusz, Draco. Minden rendben veled? - kérdezte Piton a szőkét méregetve, aki halványan elmosolyodott, és biccentett.

- A lehető legnagyobb rendben.