Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

22. fejezet

- Mondtam már, hogy rohadj meg? - nyöszörögte Harry. Az előző estének köszönhetően, fájdalmassá vált számára az ülés, bár magában hozzá tette, hogy nagyon is megérte a dolog. Miután egymásnak estek, nem bírtak magukkal; a kádban és még lefekvés előtt is magáévá tette a szőke.

- Este nem nagyon érdekelt - búgta Draco a fülébe, mögötte térdelve az ágyon. Bár a szemüveges feneke lüktetett, a farka nem igazán akart együtt működni vele, követelődzőn rándult meg. A pizsama nélküli alvásnak köszönhetően, ez a szőkének is feltűnt, ujjait mohón barátja farkára kulcsolta, a háta mögé ülve. Harry türelmetlenül lökte magát a tenyerébe, fejét hátravatve a fiú vállán. Draco csókokkal halmozta el a nyakát, aprókat harapva a bőrébe, amitől Harry ismét kezdte elveszíteni a fejét.

- Draco... - nyögte a szőke merevedésének dörgölve fenekét. Párja felmordult, rántva egy nagyot a farkán.

- Fájni fog - jelentette ki zordan Draco, de nem igazán uralkodott magán.

- Már mindegy - mondta Harry, megemelte a csípőjét, majd a szőke farkát a fenekéhez irányítva szép lassan ráereszkedett. Fájdalmasan szisszent fel, Draco pedig a derekára markolva kényszerítette lassabb tempóra, pedig legszívesebben magára rántotta volna. A szemüveges zihálva ült bele párja férfiasságába, lába remegett a gyönyörtől. Egészen más érzés volt ebből a pózból magában éreznie a fiút. Draco nyugtatólag simogatta, puszilgatta a sötéthajút, nem durvult be. Sokkal jobb ötlete támadt, a derekára fogva, lassan, mélyen mozdult előre. Harry nem tudta visszafogni a hangját, hangosan nyögdécselt, gerince ívbe feszült a gyönyörtől. Tenyerét Draco kezére fektette a derekán, aki összekulcsolva ujjaikat mozgatta magán a fiút. Így a szőke láthatta párja kipirult arcát, vágytól fátyolos tekintetét, enyhén elnyílt ajkait, amiket számára oly édes hangok hagyták el. Még mélyebben el akart merülni benne, s sosem akarta elengedni.

- Draco - nyögte Harry összefüggéstelenül, szerelme ujjait markolva.

- Imádlak - súgta neki a szőke, miközben a fülébe harapott, és hirtelen, mély lökésekkel juttatta a csúcsra a griffendélest, majd a szorítást érezve, mélyen magára húzva élvezett párjába ő is. Nem engedte el, amíg nem csitultak a gyönyör hullámai, Harry remegve lihegett ölében, míg Draco a nyakára nyomott puszikat.

- Én is, de ha ennyit szexelünk én meghalok - súgta a barna hajú kimerülten. Olyan egetrengető orgazmust sem élt még át, mint most Dracóval. A legkevésbé sem érdekelte az enyhe fájdalom, a szőkére jobban vágyott.

- Ebből fürdés lesz - motyogta a szőke, óvatosan leemelve Harryt magáról. A szemüveges hálás volt a gyengédségért, elégedett szusszanással dőlt el párja mellett az ágyon. Feneke picit lüktetést, s bár nem érezte durvának, azért percekig nem kelt fel.

- Nem maradunk ágyban egész nap? - kérdezte a griffendéles nagyot ásítva. Draco féloldalas vigyorral az arcán dőlt mellé, tenyerét az arcára simítva.

- Jó ötlet, de nem ma. Apámék tegnap mondták, hogy meghívásunk van ebédre - mondta a szőke, nyomott egy csókot Harry ajkaira, majd nagy nehezen felverekedte magát az ágyról, párja felé nyújtva kezét. A griffendéles nyöszörögve követte Dracót, aki tenyerét a fenekére vezette.

- Ha ezt csinálod, megint nem kelünk fel - dorombolta a barna hajú. Ismét forrón öntötte el a vágy, de ahogy a szőke ujja a bejáratát simogatta, összerándult.

- Csak az érdekelt, mennyire fáj. Sajnálom, kicsit telhetetlen voltam - súgta a másik bűntudatosan. Harry egész testével a fiúhoz simult, fejét a mellkasára hajtva. Draco magához ölelte, nyomva egy puszit a hajába.