Bűnbocsánat [Drarry fanfiction]

19. fejezet

Sajnálom, hogy megvárattalak titeket, de remélem ez a fejezet is tetszeni fog nektek! Köszönöm, hogy ennyien olvastok, kommenteltek, imádlak titeket! <3 <3 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harrynek már az furcsa volt, hogy barátai viszonylag könnyen elfogadták Dracót, de még hogy ténylegesen pihenhetett is, azt végképp lehetetlennek tartotta. Lassan egy hónapja, hogy a Malfoy birtokon töltötte az idejét, ezalatt egyre jobban kedvelve egy bizonyos szőkét. Narcissa lassan anyjaként viselkedett vele, s bár Luciust nem látták valami sokat, azon ritka találkozásokkor egészen jól elbeszélgettek, direkt nem említve a régi sérelmeiket. Már Harry kezdte hinni, hogy csak nyugalma lesz, amikor egy közös találkán a barátaival, ahol Blaise és Draco is vendégek voltak, ki nem tört a veszekedés. Nevezetesen Ron és Blaise között, amiben beszállt Draco is, vehemensen védve legjobb barátját. A vége az lett, hogy Ginny is kiabálni kezdett, míg Ron megunta és neki nem esett a két mardekárosnak. Hermione lefagyva figyelte az eseményeket, míg a Weasley ikrek elkapták Dracót és Blaiset, Harry pedig Ront rángatta félre. A feszült hangulat nem múlt el, szóval a végén négyen is sietve távoztak; Draco, Ginny, Harry és Blaise.

- Jézusom, de gyűlölöm a bátyámat néha! - fújtatott Ginny kidagadó erekkel. Ron felemelte a hangját a kapcsolatuk ellen, de Harry tudta, hogy az ő Dracóval való viszonya is közrejátszott a dologban. A szőke még mindig ideges volt, szemei hűvösen méregették a folyamatosan dühöngő lányt.

- Bár kifejezetten élvezem, hogy szídod azt az idiótát, kivételesen megértem a baját. Ha az én húgom lennél, egy toronyban élnél, ahol dementorok űznék el a férfiakat mellőled - motyogta Draco nyugodt hangon, ám Harry látta, hogy remeg, így a kezéért nyúlt. A szőke villantott rá egy halvány mosolyt, gyengéden szorítva egyet Harry ujjain.

- Akkor is! Tanuljon meg viselkedni! - fonta össze a karjait a mellkasa előtt a lány. Blaise sóhajtva magához ölelte Ginnyt, valamit a fülébe súgva, amitől a lány elpirult. Harry vidáman vigyorgott rájuk, amikor Draco bizalmasan hozzá hajolt.

- Nem vagy féltékeny? - kérdezte a szőke semleges hangon. Harry arcáról lefagyott a mosoly, hitetlenül kapta a fejét barátja felé.

- Ezt nem gondoltad komolyan, ugye? - nyöszörögte, nehezen fogva fel Draco kérdését. A szőke rezzenéstelenül bámult rá, majd kitört belőle a nevetés.

- Hülyéskedtem, Harry. Tudom, hogy testvéredként szereted - váltott komolyabbra a mardekáros. Harry halványan rámosolygott.

- Neked hamarabb feltűnt, nekem egy évbe került, mire rájöttem, hogy amit iránta érzek, annak semmi köze a szerelemhez - súgta a szemüveges halkan, a még mindig ölelkező Ginnyéket nézve. Draco is rájuk pillantott. Igazán örült barátja boldogságának, neki esze ágában sem lett volna jelenetet rendezni, mert egy Weasley a szerencsés választottja. Végül Blaise és a lány feléjük fordultak, sokkal nyugodtabbnak tűntek, mint percekkel előtte.

- Oké, és most hogyan tovább? - kérdezte a lány. Harry tanácstalanul megvonta a vállát, majd a mellette álló szőkére pillantott. 

- Ötlet? - kérdezte a mardekárost, aki összeráncolt szemöldökkel meredt maga elé. 

- Ha van kedvetek, lemehetünk a tóhoz, fürdeni. Már eléggé felmelegedett - mondta végül Draco. Ginny szeme felcsillant a fürdés hallatára, így Blasenek esze ágában sem volt ellenkezni. Harry gyomra azonban izgatottan összerándult. Tetszett neki a hely és ha belegondolt, hogy végre belemehet a vízbe a szőkével, felvillanyozódott. 

- Jó ötletnek tartom - vigyorgott a griffendéles szédülten. Megbeszélték, hogy nemsokára a szökőkútnál találkoznak, majd mindenki elindult beszerezni egy-két dolgot. Draco és Harry még egy kisebb kosarat is állítottak össze finomságokból, amiket a manók gyorsan el tudtak készíteni. Végül egy kisebb hátizsákkal Harry vállán, és egy gyors átöltözés után már csak Ginnyre és Blaisere vártak a megbeszélt helyen, akik nem időztek sokáig, utánuk pár másodpercel hoppanáltak a birtokra.

- Mehetünk? - kérdezte Draco bújkáló mosollyan az arcán. Nem gondolta volna, hogy egyszer ennyi embernek megmutatja a féltett helyét, most mégis örült. Mert volt kinek megmutatnia, ami minden várakozását felülmúlta. Harry vidáman fonta ujjait az övére, miközben a kis erdei ösvényre sétáltak, míg Ginny felszabadultan csacsogott Blaisenek. Kivételesen Dracót egyáltalán nem zavarta a lány, sőt, csodálta, hogy ennyire gyorsan túl tudott lépni a problémákot.

- Elmerültél a gondolataidban - jegyezte meg Harry halkan, érdeklődve.

- Csak elmélkedtem - mondta a szőke halkan. Harry elgondolkodva vizslatta az arcát, nem igazán keresett rajta semmit, egyszerűen csak szerette nézni a fiút. 

- Ha továbbra is így nézel rám, problémáim lesznek alsótájon - morogta a mardekáros rekedten, de nem pillantott rá. Harry elpirult és inkább a tájat figyelte, nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a szőkét. 

- Szerintem Dracoé. - Harry meglepetten fordult hátra Blaise felé, amikor meghallotta a hangját. 

- Miről beszéltek? - húzta össze a szemét gyanakodva a griffendéles. Ginny kajánul vigyorogva biccentett a szőke felé. 

- Blaise szerint, Dracónak van jobb feneke - jelentette ki egyszerűen, amire az említett majdnem hasra esett egy kőben. 

- Mi a fenének bámuljátok a seggünket? - morogta Draco, miután sikeresen megtartotta magát. 

- Miért ne? - kérdezett vissza a lány továbbra is letörölhetetlen vigyorral az arcán. Harry a fejét fogva röhögte el magát. 

- Ginny szerint a tiéd a jobb - nézett a griffendélesre Blaise unottan. A szemüveges itt már nem igazán nevetett, kissé bosszankodva fordult barátja felé. 

- Tudod, eddig azt hittem, csak nekem vannak degenerált barátaim - mondta Dracónak, aki nem mosolygott ugyan, de a szeméből úgy vette észre, nagyon is jól szórakozik.

- Nos, íme a bizonyíték, hogy nem - forgatta meg a szemét a szőke. A hátuk mögött Ginny és Blaise majd' megfulladtak a röhögéstől, de csak rájuk hagyták. 

- Megjöttünk - szólt hátra Draco, kezével félresöpörve a fűzfa ágát maguk elől. Harryt ismét lenyűgözte a hely aurája, szívét elöntötte a melegség. A tó vize ugyanolyan tiszta volt, mint amikor legutoljára ott jártak, ám most nem fújt a szél, így sokkal melegebbnek tűnt az idő. 

- Azta, de gyönyörű - sóhajtott fel Ginny, amikor melléjük érve a szeme elé tárult a látvány. 

- Ne csak ácsorogjunk, pakoljunk le és irány a víz - mondta Draco, majd egy mozdulattal lekapta magáról az amúgy sem sokat takaró atlétáját. Harry hirtelen sokkal melegebbnek érezte a levegőt, de nem sokat tétovázott, lerakta a táskát, majd követte a fiú példáját. Ginny és Blaise sem sokáig gondolkodott, majd mind a négyen elmerültek a kristálytiszta vízű tóban. Harry testét lágyan simogatta a langyos nedvesség, legszívesebben soha nem mászott volna ki. Draco egy mozdulattal a tarkójára simította a kezét, majd vadul ajkainak esett. A griffendéles beleszédült a kiéhezett csókba, tenyerével fel-alá simogatta a szőke izmos hátát. 

- Egyszer biztos, hogy csak ketten jövünk ki - morogta a szájába rekedten Draco, mire Harry csak felnevetett. Mellettük nem messze Ginny és Blaise úszkáltak, vidáman nevetgéltek. Nem sok idő telt el, de a könnyen jött boldogságot felbeszakította egy, a levegőbe hasító ideges hang, ami tönkrevágta a kellemes délutánt.