The Elemantal Mage

1. Zoé

Vártam is nem is ezt a napot. Mivel ma költözöm be az Elemek harcosainak akadémiájára! Bizony nem én vagyok másnapos. Ez a hely tényleg létezik. Ide azok jelentkeznek általános után akik a négy õsi elem egyikét tudják irányítani/ idomítani/ hajlítani(szóval ki hogy mondja az eltér). Vagy föld vagy levegõ vagy víz vagy tûz idomár/hajlító (ez is eltér, mert mért ne?!) az ember fia. Én vízidomár vagyok. Imádom az elemem. Kicsiként sokat is úsztam, ó...a szép alsós évek.

Rólam csak annyit elég most tudnotok, hogy Zoénak hívnak, zöld szemem van és világosbarna hajam, a szüleim nem ismerem mert meghaltak és így a nagynéném és nagybátyám nevelt fel(sok gondjuk is volt velem.), elég zûrös egy életem van(bár kinek nincs?), kedvenc színem lila, volt egy pasim. Ennyi elég is mert bealszotok itt rajtam. Szóval vissza mai naphoz.

Megérkeztem a sulihoz. Bizony ideértem idõben!(mindig kések még onnan is elkések ahonnan nem lehet.)Ez egy bentlakásos suli. Szóval négy évig itt fogok lakni. Kiszálltam a kocsiból, felnyitottam a csomagtartót és kivettem egy bazi nagy dobozt. Elindultam vele befelé a szépséges új otthonomba. Azt már tudtam hogy merre van a szobám és hányas a száma. Így elindultam azon a hosszú folyosón ahol a szobák voltak. Az én szobám a legvégén volt.(mer mért ne?!) Halottam egy ajtó csapódást, majd lépteket is hallottam. Hirtelen beleütköztem sikeresen valamibe vagy valakibe. Az utóbbi volt. A doboz a kezembõl hatalmas zajjal a földön végezte.(még jó hogy nem ebbe voltak a törékeny dolgaim.)

-Bocs...-motyogtam

Már nyúltam is a dobozból kieset könyveim után.

-Semmi baj.-mondta egy srác.

Na ekkor kicsit több figyelmet szenteltem az elõttem lévõ élõlénynek mint az imádott könyveimnek. Velem szemben egy srác térdelt. Zöld szeme és barna haja volt . Én azt tippeltem hogy egy fejjel magasabb nálam(és nem tévedtem!) Nem egy testes srác de nem is egy nádszál. Egy szürke pólót és egy fekete gatyát viselt fehér nike cipõvel.

-Amúgy Márkó vagyok.-mutatkozott be. Majd a kezembe adta az egyik könyvem.

-Szia, én Zoé vagyok.

Majd miután átestünk a formaságokon felálltam. Épp nyúltam a dobozért ami még a földön volt a lábam elõtt mikor is Márkó felkapta a dobozt.

-Segítek, melyik a szobád?-kérdezte.

-A 18-as, köszi.-mondtam elhûlve.

A szobaajtó felé vettük az irányt. Elõ halásztam a kulcsomat és kinyitottam az ajtót. Márkó megtorpant az ajtóban. Erre elég fura fejet vághattam mert elkezdett röhögni.

-Mi van?-kérdeztem hogy mégis min hahotázik itt nekem.

-Olyan vicces fejet vágtál az elõbb.-válaszolt még mindig röhögve.

-Ez biztos azért lehet mert nem szoktam hozzá hogy a fiuk elõre engedjenek, általánosba azon imádkoztam, hogy ne csapja az orromra az ajtót ahelyet hogy kinyissa és még be is engedjen. Lemondtam már errõl.-mondtam el az igazságot.(szerintem jogosan.)

-Aha...-ez volt Márkó reakciója.

-Na menjünk inkább be!-beléptem az ajtón.

Márkó követett és letette a dobozt a nappaliban(nos igen a szoba ahova beléptünk egy

hatalmas nappali volt). Egy kanapé volt középen egy tv állt a falnál, volt egy terasz, és a nappaliból két ajtó nyílt . A szobám az csodás volt. Volt egy ágy egy szekrény (ruháknak)polcok, egy tükör és volt egy ajtó ez a fürdõbe vezetett. Nos a fürdõ úgy nézet ki ahogy egy fürdõ szokott.