The Elemantal Mage

4. Márkó

Mikor bementünk a szobánkba Áronnal akkor én a szobám felé vettem az irányt mert szándékomba állt bemenni de Áron elállta az utamat.

-Beszélnünk kell!-nézett a szemembe.

-Jól van mondjad, mi az?-kérdeztem, hogy gyorsan túl essünk az egészen.

-Aszem tetszik Eszti.-nyögte ki.

-Ó Zoé barátnõje?-kérdeztem mert ez a téma már érdekelt.

-Aha.-bólogatott.

-Jól van hõsszerelmes, segítek neked!-röhögtem.

-Kösz.-húzta mosolyra a száját.-Te Esztivel én Zoéval segítek!

-Valahogy úgy.-préseltem ki a szavakat.

-Na menj kapd össze magad!

-Nem csak nekem kell.-húztam gonosz vigyora a számat.

Válaszul csak röhög egyet Áron is a szobája felé ment. Én is bementem a sajátomba. Kicsit izgultam hogy mi lesz. De gyorsan letusoltam felkaptam egy pólót és gatyát ráadásnak felhúztam a fehér nike cipõmet. Pont végszóra léptem ki az ajtómon.

-Na végre.-röhögött fel Áron.-Nyomás!

-Jó.-bólintottam egyet.

Kimentünk az aulába. Istennek hála össz-vissz csak tíz percet késtek a csajok. Mikor feltûntek Áronra pillantottam. Majd ki guvat a szeme.

-Vigyáz csorog a nyálad!-vertem hátba röhögve a haveromat.

Gyorsan rendbe vágta magát. Ekkora oda értek hozzánk a lányok. Zoé hihetetlenül nézett ki. Egy piros fehér csíkos pólót viselt fekete gatyával és egy torna cipõvel még egy leheletnyi smink is volt rajta. Haját kontyba fogta de hagyott elõl két tincset lógni. Istenem hogy milyen szép volt.

-Csak nem smink?-néztem Zoéra.

-Ó... ja... Eszti ragaszkodott hozzá. Reggel úgy léptem ki az ajtón hogy nem volt rajtam és már imádkoztunk hogy ezért a kis hiba miatt ne dõljön össze szeretett univerzumunk.-röhögött.

-Oké.-vigyorogtam én is.

-De még élünk és most már van smink is a fejemen szóval ez a veszély elmúlt.

-Hála Esztinek.-néztem Esztire.

-Ezt köszönõmnek veszem hogy megmentettem mindenkit a végtõl.-hülyült õ is.

Épp indulni akartunk mikor feltûnt Alex.

-Hova hova?-kérdezte Zoétól.

-Közöd?-vágta oda csípõbõl Zoé.

-Sok.-vágta rá frappánsválaszát.

Megtanultam hogy bármennyire is beakarom oltani ezt az örömöt Zoénak meg kell hagynom így csak figyeltem hogy mi lesz.

-Bocs Alex de nem vagyok kertész hogy gyökerekkel foglalkozzak!-oltotta be Zoé.

A srác köpni-nyelni nem tudott így ott hagytuk és kimentünk a suliból. A csajok vezettek. Úgy körülbelül húsz percig sétáltunk a lányok mögött mikor megláttuk a parkot. Tényleg jól nézett ki. Rengetek fa, középen volt egy nagy emlék szobor, de tippem sincs hogy minek az emlékére húzták fel. De nem is izgatta úgy a fantáziámat.

-Na jó valami csoki boltot emlegetettek!-jutott eszembe.

-Ja igen...ott van!-mutatott Zoé egy éden felirattal ellátott boltra.

-Menjünk oda!-néztem boci szemekkel.

-Jól van.

Elindultunk a bolt felé. Persze hogy az út másik felén volt. Öt percig csöveztünk azt figyelve mikor slisszolhatunk át. Aztán végre kitisztult két másodpercre az út. Áronnal összenéztünk és megragadtuk a csajok kezét és át robogtunk az úton. A bolt elõtt kifújtuk magunkat és benyitottunk. Az a hely gyerekek csoki, gumicukor hegyek. Nem is tudtam menyi pénz volt nálam. Legszívesebben az komplett boltot úgy ahogy volt megvettem volna.

-Srácok.-szóltak egyszerre a csajok.

-Ha?-nyögtem.

-Kérlek fogjátok vissza magatokat.-mondta Zoé.

Aszem tudom mire értette...aszem. Nos igen több mint egy órát voltunk bent. Mindent megnéztünk. Végül a kaszához vonultunk. Zoé egy zacskó gumicukrot vett, Eszti egy nagy tábla csokit, Áron nos cukrot, csokit, nagyjából a fél boltot én meg úgy mint Zoé egy zacskó gumicukorral álltam oda a kaszához. Gyorsan kifizettük az édesség halmot amit összeválogatunk és kivonultunk. Mivel épp nem járt arra kocsi átmentünk az úton a parkba. Leültünk egy padra és kibontottuk a szerzeményeinket. Mindannyian körbe kínáltuk amit vettünk majd elkezdtük elpusztítani a cukor hegyet. Még ültünk ott nagyjából ötig a parkba majd összeszedtük magunkat és elindultunk a suliba. Mikor beléptünk az ajtón nos igen újra Alex tûnt fel. Már a keleténél jobban idegesít.

-Mi van már megint?-kérdezte szemforgatva Zoé.

-Csak látom hogy ne bírod nélkülem.-röhögött fel.

-A nap vicce.-vigyorgott Zoé.

-Hát igen én vagyok a vicc mester.-kacsintott egyet.

-Vicc mesterkém-mutatott idézõ jeleket Zoé.- Mi lenne ha békén hagynál végre? Jót fog tenni mindkettõnknek. Te féreg maradsz én meg nyugiba élhetek tovább!

A srác ismét köpni-nyelni nem tudott. Már látom elõre ha valaki nagyon az idegeimre fog menni akkor már tudom kit kell hívni(persze csak akkor ha már nagyon nem boldogulok az illetõvel).Vissza kísértük a csajokat.

-Holnap mi az elsõ óra?-tettem fel a világ legjobb kérdését.

-Márkó, bocs de ez rá ér holnap reggel!-röhögött Zoé, majd bementek Esztivel a szobájukba. Mi is elindultunk Áronnal a szobánkhoz. Mikor beléptünk Áron letámadott.

-Mi az hogy holnap milyen óránk lesz?!-idézett engem pár perccel ezelõttrõl.

-Úgy éreztem mondanom kell valamit!-védekeztem.

-Márkó.-ragadta meg a vállam.-Csak ilyeneket ne kérdez. Jó?!

-Jó.-hagytam rá.

Bekapcsoltuk a tv-t. Na igen szokás szerint nem volt semmi érdekes. De mi azért néztünk valami filmet. Hát mi(fõleg Áron)már csak ilyenek vagyunk. Mikor vége lett annak az isten tudja minek elég késõ volt így bevonszoltuk magunkat a szobáinkba Áronnal. Rekord gyorsasággal elkészültem. Bedõltem az ágyamba. Be is szunyáltam két másodperc alatt. Na és jött az álom manó. De nem valami jó álmot hozott. Álmomban egy csatatéren voltam. Zoé, Eszti és Áron álltak mellettem. Mindhármukról folyt a vér. Én se voltam szebb. Harcoltunk. Négy másik idomárral. Esztit eltalálta egy föld darab. Áron azonnal oda futott hozzá de õt is kinyírták. Zoéval ketten maradtunk. Fájt hogy két barátom meghalt. Zoét is eltalálták. Ekkor a szívem hasadt meg. De ugyan ebbe a pillanatban ébredtem fel a telefonom ébresztésére. Kimásztam az ágyból. Magamra kaptam egy pólót meg gatyát és kimentem a nappaliba. Az asztalon volt két szendvics és két üveg cola. Megfogtam egy szendvicset és egy üdítõt majd lehuppantam a kanapéra azzal a szándékkal hogy most ezt a két dolgot elpusztítom. Áron is hamarosan megjelent.

-Jó reggelt álomszuszék.-köszöntem két falat között.

-Csá.- õ is a reggelijével leült mellém.

Gyorsan bezabáltuk a reggelinket.

-Mi az elsõ óra?-kérdezte Áron.

-Történelem.

-Remek.

Felálltunk és indultunk a szobáinkba a füzetekért, tollakért. Szóval azokért a dolgokért amiket nem árt ha viszünk az órákra. Mikor felmarkoltunk mindent ami szerény véleményünk szerint szükséges kivonultunk a szobánkból és elindultunk a termünk felé. Mivel a töri óra ott volt. Siettünk mert nem sok idõnk volt beérni hisz majdnem becsöngettek.