The Elemantal Mage

21. Zoé

Annyit idomítottunk hogy az idõ érzékem megint felmondta a szolgálatot. Mire észbe kaptam péntek lett. Most épp Esztit várom hogy menjünk és vegyünk nekem a szalagavatóra ruhát.

-Figyelj!-kezdtem mikor kiléptünk suliból.-Nem akarok olyan ruhát amiben egy habcsókra hasonlítok! Valami egyszerût szeretnék ami passzol hozzám!

-Rendben!-mosolygott mellettem barátnõm.

Beléptünk egy ruhaboltba. Eszti azonnal eltûnt. Mentem hogy megkeresem. Meg is találtam hat vállfával a kezében és épp három másikat tett a kezébe.

-Add ide segítek!-vetem el tõle négy vállfát.

-Menjünk és próbáld fel õket!

Elmentünk megkeresni a próbafülkét és bevittem a kilenc ruhát.

Felvettem az elsõt. Egy sima piros volt. Teljesen hozzám simult. Kiléptem a fülkébõl.

-Ez nem az én stílusom!

-Nem is! A piros nem a te színed! Add ki a másik két piros ruhát.

Bementem és át vettem a következõ ruhát. Ez egy sima sötétkék ruha volt. Pántjai voltak. Térdig ért nekem. És szerencsére normális alakja volt. Kiléptem a három piros ruhával a kezemben. Eszti elvette tõlem a ruhákat és végi mért.

-Egész jó. B tervnek legyen még meg.

Visszamentem és felvettem a következõ ruhát.

Húsz percig próbáltam a ruhákat. Végre jött az utolsó ruha. Eddig csak a sötétkéket tartottuk meg. Az utolsó ruha volt ami a legjobban tetszett a rengeteg ruha közül. Egy pánt nélküli világoskék ruha volt. Oldalt rózsaminta futott végig rajta. Ez sem egy ilyen testhez simuló izé volt szerencsére! Térdem fölött ért nem sokkal. Kimentem megmutatni magamat Esztinek.

-Ez teszik.

-Ez a legjobb! Istenien áll!-ugrált Eszti.

Megölet és együtt ugráltunk. Mikor kiugráltuk magunkat visszamentem és visszavettem a ruháimat majd a kaszához mentünk. Kifizettük a ruhát és mentünk vissza a suliba. Este még fel kellet vennem a ruhát hogy Eszti megálmodja nekem a tökéletes sminket. Mikor elég ihletett kapott Eszti elmentünk aludni. Mikor leakartam aludni a gyûrûm felizzott és visszamentem a múltba. Egy házban ébredtem fel. Egy anya és gyermeke idill pillanatába csöppentem. A kislány aki úgy tizenkettõ, tizenhárom éves volt sírt.

-Kincsem.-kezdte az anyuka.-El kell mennem. De te fogod az eddigi legerõsebb kiválasztottat tanítani! Õ lesz a leghatalmasabb nem csak az elõdeibõl nézve hanem az összes nagy idomár közül! Itt ez a tekercs! Õrizd meg! Mikor eljön az ideje tanítsd meg ezt a kiválasztottnak! Katara! Nagyon szeretlek!

-Anyaaa...-üvöltötte a kislány.

Visszakerültem a valóságba. Ezt jelenetet annyira nem értetem. Inkább aludtam. Reggel vagyis délután ötkor ébredtem fel. Hallottam hogy valakik beszélgetnek halkan. Résnyire az ajtóm is nyitva volt. Eszti és Márkó beszélgettek. Kimásztam az ágyból. Letusoltam, rendbe tettem a fejemet. Felvette a szalagavatóra a ruhámat. És neki láttam megcsinálni a hajamat. Oldal copfot csináltam és abból egy kontyot. Elõl szokás szerint meghagytam két tincset. Mikor kész voltam kimentem a nappaliba. Márkó már nem volt ott. Gondolom ment készülõdni.

-Szia!

-Szia!-köszönt vissza Eszti.-Gyere megcsinálom a sminkedet!

Szó nélkül leültem és hagytam hogy Eszti tegye a dolgát. Mikor végzett pont akkor jött meg Márkó is értem.